Így leszel konyhatündér Maszattal
Megjelent az új Maszat-könyv! Ez a hír két évvel ezelőtt még extázist váltott volna ki az akkor 2 éves Marci fiamból. Ahogy például a rendkívül visszafogott apja konkrétan transzba esett, amikor kijött a legújabb Maszat és azonnal elrohant megvenni. Hát igen, az épp beszélni tanuló Marci akkortájt egyszer szóról szóra felmondta a Maszat játszikból a Bújócskát a rokonoknak a tőlem hallott és tökéletesen lemásolt hanghordozással, én meg a szomszéd szobában szó szerint sírtam a röhögéstől. Az volt a Maszat-rajongás csúcspontja. - Emrich Kriszta ajánlója.
Ma már nincs extázis, de a régi barátságra való tekintettel a Maszat és a csőtörés bekerült az esti olvasmányok közé. Még nem lapoztuk rongyosra, bár Duncipapa, a kisebbik gyerekem, szenvedélyes könyvmoly és kezdő Maszat-rajongó. De mindenképpen jó dolog a csőtörés kimeríthetetlen vonatkozásairól, valamint a boltban hisztiző Maszat varázslatos megszelídítéséről olvasni.
És nézelődni is, mert Agócs Írisz illusztrációi egy külön kis világot hoznak be, amiben a tejesdoboz életre kel, a zsebekből pici zsiráfok kandikálnak elő és madárkák nézegetik magukat a pocsolya tükrében. A felnőttek kötelezően karikatúrák, nem is tudom, hogy nézne ki egy szuperpasi vagy egy csinos nő Írisz rajzain, de még a számtalan jármű is egyfajta bájos, esetlen kinézetet kap.
Már a cím s ezzel együtt az első téma kiválasztása is szerencsés: a gyerekközönség felének (értsd: a kisfiúk) érdeklődése kapásból garantált, márpedig nálunk speciel számít, hogy a gyerek vagy a szülő akarja megvenni a könyvet, legalábbis addig a pontig, ahol már elkezd „húzni” a történet. Az első mese, a Csőtörés a Maszat-könyvek ismeretterjesztő hagyományát követi (lásd még: Bújócska, Áramszünet, Építsünk madáretetőt, Maszat az esőben), míg a második mese, a Maszat vásárol a kríziskezeléses csoportba tartozik (ilyenek voltak még: Maszat a játszótéren, Pötyi baba házikója, Maszat alszik, Doktor Maszat). Persze egyik történet sem vegytisztán az egyik vagy a másik csoportba tartozik, de van egy kivehető tendencia a történetekben. A csőtörésben például megtudjuk, hogy mi az a csőtörés, mi az oka, mi a következménye (például csak áll az ember a zuhany alatt habosan, és nem jön a víz) hogyan kell kezelni. Akár csak egy Mi micsoda vagy hasonló rendeltetésű könyvben, csakhogy a Maszatban nagyon jó elegyet kapunk az ismeretekből és a meséből,
mindez pedig esti mese hosszúságában tálalva (ó, nálunk ez is nagyon fontos, sajnos rohamot kapunk a végeérhetetlen meséktől). Ha jobban meggondolom, többfunkciós a történet: lehet meseként is olvasni, de lehet böngészni is a szakszerű rajzok és kommentárok segítségével.
Apropó, kommentárok: engem lebilincselt a többszereplős narráció avagy kommentálás – egyrészről beszél a Mesélő, de magyarázza a jelenségeket az autós bácsi, Hóchóc, és a vízműves bácsik is. De az igazi meglepetés az volt számomra, amikor Maszat hazatérve újrajátszotta a csőtörést a fürdőkádban, persze a maga szája íze szerint. Nekem nagyon tetszik, hogy az írónő, Berg Judit ilyen ügyesen belecsempészte a történetbe ezt az eredeti és nagyon természetes, ráadásul bűbájos tanulási módszert. Hozzáteszem, Maszat szuperjófej kisfiú, hogy még véletlenül sem a konyhában akarja reprodukálni a történetet, gyerekek, vegyetek példát róla! Na, és hogy a fürdőkádas élményfeldolgozás után még utókövetése is volt a csőtörésnek, egy gyönyörű megnyugvásos „már csak egy sötét folt jelezte...” zárással, az már hab a tortán!
A második történet a boltban vásárló, majd az édességek miatt megbokrosodó Maszatról szól, akit Hóchóc egy varázsszóval meggyógyít, azaz arra ösztönöz, hogy a bolt teljes édességkészletének felvásárlása helyett inkább készítsenek otthon együtt sütit, és hívják meg rá Sárit és Misit. (A klasszikus „nem vehetünk meg minden édességet” még nem elég!) Hát igen, tündérmese, ugye? Erre a megoldásra mi, szülők különbözőképp reagálhatunk. De ha a gyerekünk azt hallja, hogy valakinek sikerült úrrá lennie a hisztijén egy „jobb ötlet” hatására, talán terápiás értékkel bír. Mindenesetre csak nyerhetünk azzal, ha megtudjuk, hogy milyen egyszerű kevert-tésztás sütit csinálni (ugye, jól mondtam? Még nem vagyok konyhatündér, de ami késik, nem múlik!).
A konyhatündéri karrieremről csak annyit, hogy amikor először olvastam Marcinak a könyvet, kicsit izgultam, nehogy az olvasás egyenes következményeként kikönyörögjön egy holnap délutáni sütikészítést. Viszont egy-két nap után már egyáltalán nem bántam volna. Szóval a Maszat vásárol ott van a talonomban, mint előrántható példa: „nem akarunk csinálni egy tálca sütit? Tudod, mint Maszat és Hóchóc...”
Szerintem nagyon jó, hogy a vásárlás alaplépései szerepelnek a mesében (bevásárlókocsi, tej, tojás, kifli zacskóba, pultos néni, sorban állás – lám, egy kicsit mégiscsak ismeretterjesztő is), és személyessé teszi az egészet, hogy mindez a jó ismerős Maszatunkkal történik. Vagánynak tartom, hogy Maszat egyedül vásárol, ez biztosan a vágyott felnőttlét egyik jellemzője, nálunk épp az autóvezetéstől és az úton bringázástól lesz valaki felnőtt. (Keressétek csak meg Maszat háttérben mozgó kísérőjét a képeken! – a szerk.) És nagyon igaznak, hogy a felnőttként vásárolgató Maszatból előbújik a kisgyerek, amint a cukrokhoz ér. Ha belegondolok, fegyelmezetlenebb napjaimon én még ma is simán végigrabolom az édességes sort.
