Hogyan jutott Mach és Sebesztova a letépett telefonkagylóhoz?
Mach és Sebesztova iskolai kalandjai ideális olvasmányok első olvasóknak és már iskolába készülő nagyóvodásoknak is.
Milos Macourek nevét a legtöbb szülő ismerheti a régi meseantológiákból (Első, Második meséskönyvem). A gyerekek zsebében utazó kréta, aki léghajóvá változik, Jakub és a kétszáz nagypapa markáns, humoros és megható történetek - igazi cseh mesék, összecsengenek Az én kis falum és a Svejk világával is. Az illusztrátor, Adolf Born a legnagyobbak közül való: groteszk, esetlen, kicsit szögletes és mégis rettenetesen megnyerő figurái, tompa színei és a képekbe épített számok, betűk, az emberekkel egyenrangú tárgyak sajátos perspektívából mutatják be világunkat. Tökéletesen összeillik Macourek meséivel. Ime:
Mach és Sebesztova a 3. b. osztályba jártak, ugyanabban a bérházban laktak és együtt jártak iskolába. A házukban lakott Kadlicsek néni is Jonatán nevű kutyájával és Czinkóczyné is Micike nevű macskájával, és amikor ők négyen összetalálkoztak a folyosón, hát szép kis cirkusz lett belőle. Micike dúlt-fúlt, akár egy hörcsög, Jonatán tombolt, mint egy tigris, Czinkóczyné sipítozott félelmében, Kadlicsek néni meg kiabált, hogy Jonatán, csönd legyen, a bérlők pedig kiszaladtak a lakásukból, hogy mi a csuda történik.
Így aztán ne csodálkozzatok, hogy Sebesztova olykor-olykor így cukkolta Jonatánt:
Hallga csak, hallga,
hol egy macska farka?
Megugatom, az a jó,
jöjjön ide millió!
Jonatánt ez felmérgesítette, de máskülönben Mach és Sebesztova jó barátja volt, és reggelente néha elszökött Kadlicsek nénitől, hogy elkísérje őket az iskolába. Kadlicsek néni ezeket a kirándulásokat nem tűrte, minden alkalommal utánaszaladt és hívta, Jonatán, irány haza, Jonatán, gyerünk, csakhogy Jonatánt nem volt olyan egyszerű megfogni, Jonatán kutya volt és a kutya gyorsabban szalad, mint holmi Kadlicsek néni. De azért mégsem volt egészen felesleges ez a rohanás, mert Mach és Sebesztova így legalább időben elértek az iskolába, Kadlicsek néni pedig szaladgált egyet a jó levegőn, ami nagyon egészséges dolog.
Egyszer, amikor Mach és Sebesztova elbúcsúztak Jonatántól az iskola előtt, és beültek a padba, bejött a tanító néni és azt mondta, kedves gyerekek, ma arra vagyok kíváncsi, mit tudtok az állatokról, és megkérdezte Machot, mit tud a nyulakról. Csakhogy Mach a nyulakról nagyon keveset tudott, csak a nyúlpaprikást ismerte, így hát csak állt és azt ismételgette, hogy a közönséges nyúl az erdőben él, az erdőben él, az erdőben él, mígnem a tanító néni azt mondta, figyelj rám, Mach fiam, azt minden kisgyerek tudja, hogy a közönséges nyúl nem a cukrászdában vagy a postán él, inkább azt mondd meg nekünk, mivel táplálkozik, hány foga van meg ilyenek!
De Machnak fogalma sem volt a nyúl fogairól és a tanító néni azt mondta, elég ebből, leülni, holnap megint kihívlak, és ha nem tudod jobban, hát akkor majd nézhetsz!, s amikor délben véget ért az iskola és mindenki hazament, azt mondta Mach Sebesztovának, te Sebesztova, neked aztán jó dolgod van, délután játszhatsz Jonatánnal, én meg üljek otthon és a nyulakról tanuljak, most mondd meg, nem vagyok balszerencsés?
De alighogy ezt mondta, megpillantott egy fura urat, aki a fűben mászkált négykézláb, és Sebesztova azt mondta, nicsak, Mach, ez a bácsi kutyásdit játszik, nézd csak, mit csinál! De Mach ingatta a fejét, Sebesztova, te aztán mafla vagy, hát miért játszana kutyásdit, egy ilyen idős ember nem fog kutyásdit játszani, ez a bácsi elvesztette a szemüvegét, mibe fogadjunk?
És igaza volt, az az úr tényleg elveszítette a szemüvegét és nem találta, mert egy szemüveget nehéz megtalálni szemüveg nélkül, de Machnak szerencsére volt szemüvege és így megtalálta azt a szemüveget és a bácsi nagyon örült és azt mondta, hát ide figyeljetek, mivel ilyen szívesen segítettetek egy idős embernek, adok nektek valamit. és kedvesen rámosolygott mindkettőjükre, kiemelt a zsebéből egy letépett telefonkagylót és átadta Sebesztovának.
És Sebesztova ettől egy kicsit meghökkent és azt mondta, oké, ez nagyon szép a bácsitól, hogy ezt nekünk adja, de mire jó ez nekünk, ezzel aligha telefonálhatunk bárhová is, és vissza akarta adni a kagylót. De nem volt kinek, mert az idős úr már nem volt sehol.
Megáll az eszem, hát hol ez az ember, csodálkozott Mach.
De Sebesztova azt mondta, kit érdekel, inkább azt mondd meg nekem, mit fogunk csinálni ezzel a telefonkagylóval!
Belebeszélhetsz például, hallga csak, hallga, hol egy macska farka, nevette el magát Mach és Sebesztova is nevetett és rátett egy lapáttal: megugatom, az a jó, jöjjön ide millió! és alighogy ezt kimondta, a kagylóból kiszólt egy hang, azt mondjátok, jöjjön ide millió macska? Kérlek, ahogyan parancsoljátok! és Mach és Sebesztova nem tudtak hová lenni ámulatukban, mert egyszer csak körös-körül mindenütt egy rakás macska volt, kandúrok és anyamacskák, feketék és cirmosak, macskák ültek az úton, a fákon, kiscicák a háztetőkön és úgy nyávogtak, hogy az ember füle belefájdult.
Elsőként Sebesztova tért magához és azt mondta, ide figyelj, Mach, ez nem lehet igaz, ennyi macska! és hogy mindez a telefonkagyló műve?
És Mach azt felelte, hát igen, de mi legyen most ezekkel a macskákkal? Ha hazavinném őket, hát kihajítanak, tudod te, mi az, egymillió macska?
És Sebesztova a halántékára bökött és beleszólt a kagylóba, halló, kérem szépen, fogalmunk sincs, mi legyen ezekkel a macskákkal, vissza tudná őket vinni? és a kagylóból megszólalt a hang, kérlek, ahogy parancsoljátok, és abban a szempillantásban eltűnt minden anyamacska, minden kandúr és minden kiscica.
És Mach azt mondta, te Sebesztova, ez tényleg működik, hiszen ez fantasztikus, érted?
Nem értem, mondta Sebesztova, de fantasztikusnak fantasztikus, és mindketten a fejüket csóválták, egészen hazáig. Jonatán az első emeleti ablakban ült és már messziről ugatva üdvözölte őket, és Sebesztova azt mondta, szegénykém, ez a Kadlicsek néni megint bezárta, de Mach elnevette magát, he-he, ha akarod, azonnal itt terem lent, és fogta a kagylót és azt mondta, kérem szépen, nem változhatna Jonatán egy pillanatra madárrá?
És a kagylóból a hang jelentkezett, miért is ne, ha azt kívánjátok, hogy madár legyen, akkor madár lesz.
És ebben a pillanatban máris szárnya volt Jonatánnak az ablakban és Mach lentről kiabált, na, repülj már, mire vársz, és Jonatán meglengette a szárnyait és lejjebb és lejjebb ereszkedett, mígnem leszállt, éppen Sebesztova elé. Olyan furán nézett ki, nem nagyon illettek hozzá a szárnyak és Mach fintorgott, hallgass ide, Sebesztova, ilyen borzadályos szörnyeteggel csak nem fogunk játszani, csakhogy Sebesztova azt mondta, úgy vélem, feleslegesen aggodalmaskodsz, úgysem játszhatsz, tanulnod kell, holnap felelni fogsz a nyulakból.
De erre Mach megint elnevette magát, he-he, van egy ötletem, miért ne játszhatnánk rögtön nyulasat, és már mondta is a kagylóba, kérem, nagyon nagy szükségünk lenne arra, hogy mindhármunkból nyúl legyen, és a kagylóból felhangzott, csak nyugodtan, ha nyulak akartok lenni, akkor nyulak lesztek.
Abban a szempillantásban, Mach, Sebesztova és Jonatán máris nyulakká változtak és elugráltak az erdőbe. Ott aztán találkoztak egy idős, ősz bajuszú nyúllal, és amikor elmesélték neki, mi járatban vannak errefelé, hát odahívta egy csomó barátját és velük fogócskáztak egész délután és közben a nyúléletről beszélgettek, számolgatták egymás fogait meg szőrszálait.
Így aztán amikor másnap a tanító néni kihívta Machot, Mach majdnem egy órán keresztül beszélt arról, hogy hány foguk van a nyulaknak felül és hány alul, mennyi szőr van a hasukon és mennyi a hátukon, hány gyerekük szokott lenni és hogyan játszanak ezek a gyerekek, mit ebédelnek és mit vacsoráznak, mikortájt mennek aludni és mikor ébrednek, és a tanító néni nem akart hinni a fülének és azt mondta, no nézd csak, hát lehetséges ez, hogy egy harmadik bé-s tanuló többet tudjon a nyulakról, mint én? és hatalmas csillagos ötöst adott Machnak és Mach leült és mosolygott és Sebesztova odasúgta neki, te Mach, ez a telefonkagyló szenzációs, mondhatom, és Mach bólintott, hát igen, ehhez hasonló csodát még nem láttam, ezzel aztán olyan kalandjaink lesznek még, hogy csak nézel!
