Ha számít bármi, akkor minden számít
Kalcsó Krisztina vagyok, és ki nem állhatom, ha Krisztának hívnak (ettől aztán lúdbőrözöm…).
Január 3-án leszek 16 éves (igen, Tolkiennel, Schumacherrel és Mel Gibsonnal van azonos napon a születésnapom).
Szabadidőmben olvasok, tanulok, tágítom a látóköröm; szavakat és mondatokat gyűjtök a Rendkívül Jelentős című könyvembe; valamint képeket készítek a könyveimről, és rendezgetem a könyvespolcom (Igen, nagyon aktív társadalmi életet élek). Eljárok az egri könyvmolyklubba; és hirdetem az olvasás Igéjét az embereknek.
Egerben tanulok, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban, és kollégista vagyok. Amúgy Pálosvörösmarton lakom, ami a Mátra aljában található.
Eddig kriminálpszichológus szerettem volna lenni, mert egy pedagógiai-pszichológiai szakközepes osztályba járok; de rájöttem, hogy nem élvezném igazán. Nekem a beszélgetéssel, az írással és a véleményalkotással kell majd foglalkoznom. Lehet, hogy irodalomtörténész leszek… Régen nyomozó vagy kém akartam lenni. (Én voltam a legnagyobb Totally spies rajongó!)
Az olvasás nekem egy hatalmas, négyemeletes ház, amiben van egy csomó ajtó, és bármelyiken benézek, mindig más és más helyen találom magam. Olvasni annyit jelent, hogy élsz a térrel és az idővel; az érzelmekkel, emberekkel; és a világmindenséggel.
Nagy angyal-fan vagyok. Nagyon szeretem a görög mitológiát (lásd: Percy Jackson), a történelmet, a meséket, mondákat, mindent, amit nem tanítanak az iskolában. Olvasok fantasyt, krimit, romantikát, de scifi-t NEM! És képregényeket sem. (Csak a harcostársam által írtakat.)
A kedvenc könyveim közé tartozik a Vaskirály, mert tündérekről szól, és a legnagyobb tag írásából merít, aki valaha tapodta szerény kis földünket. Will bácsi! (Átlagembereknek csak Shakespeare.)
Isabel Allende könyve, a Kísértetház is nagy szerelmem, mert olyan mesés-mondás-csodás történet, ami generációkon át mutatja be a sztoriját. (Ezt nagyon szeretem egy könyvben.)
Markus Zusak is az egyik kedvenc íróm!
Kedvenc költőm természetesen Varró Dániel! Még a 6 éveseknek szóló verseit is kívülről fújom!
„Megdorgálja Szaturnuszt, Vénuszt,
ujjal fenyegeti a Holdat:
az istigricit, szarosok,
hol a föle a kakaónak?”
Jelenleg Nathaniel Hawthorne-tól a Hétormú házat olvasom. (Most ugrálok az irodalmi idősíkon; egyszer kortárs, egyszer régebbi könyvet olvasok.)
Írni talán azért jobb, mert mikor beszélek, olyan szavak jönnek ki néha a számon, ami egyetlen létező nyelvben sem használatos; és összegubancolódik a nyelvem, néha nem tudom magam megértetni másokkal, és az ciki, mert nem esik le nekik, hogy mit akarok... Az írás egy biztonságosabb megnyilatkozás. (De ha elkap a hév, akkor olyan helyesírás-ellenes szövegeket tudok írni!)
Még csak reped a tojáshéj, de elkezdtem a barátnőmmel egy facebook-os véleményező oldalt írni, a HunBooks-ot. Itt hirdetjük az Igét: „Ki itt belépsz, ragadj mihamarabb könyvet!”. Bizony, ez a szlogen. (Dantét is a dobogón tartom.)
Már másfél éve CSAK ÉS KIZÁRÓLAG zöldkupakos Lipton zöldteát iszom. Mindig, akárhova megyek, ott lennie kell zöldteának, különben dühbe jövök. Az ereimben is zöldtea csörgedezik.
Havonta csinálok egy polcrendezést, ami teljesen szertartásos, és Sia, Tove Lo, meg Lindsey Striling a díszvendég a buliban. Kiadó szerint rendszerezem a könyveimet, és nagyon szeretem gyűjteni a könyvsorozatokhoz kapcsolódó mütyüröket.
Még csak annyival jellemezném magam, hogy Rendkívül Jelentős. Ez nem rám, hanem MINDENRE vonatkozik, mert „ha számít bármi, akkor minden számít”.
