Gyümölcstea és tejeskávé
Paulovkin Boglárka sokoldalú és tevékeny grafikus, a kortárs gyerekkönyv-illusztráció egyik középpontja. Részt vállal az Illusztrátor Pajtások csoport szervezésében, kiállítások rendezésében, könyvtárakba jár, ha kell, előadást tart kortárs illusztrációról, követi a külföldi trendeket, jár Bolognába, workshopot szervez és tart, tanít, katalógust tervez, és közben, persze, gyerekkönyveket is illusztrál. Kiss Ottó állandó párja, de most éppen a Pagonynak készített csodaszép könyvet, A nagy utazást, Róka és Egér újabb kalandjait. Új könyve kapcsán Gévai Csilla kérdezte.
Kérlek, pár szóban meséld el, hogy mit vár a Pagony már nagyon tőled?
Régi ismerősök új történeteit: Róka és Egér Andrissal töltött évének történeteit.
A Róka és Egér könyvedet jól ismerem, a két gyermekemnek köszönhetően. Ha jól tudom, Róka és barátja, az Egér, most öt mesén keresztül utazik, bámészkodik. A te ötleted volt, hogy a meglévő és kiadott mesét tovább bővítsd vagy ez kiadói döntés volt?
Hát, az úgy volt, hogy az első rész készítésekor a kiadó is és én is úgy éreztük, hogy ez egy sorozat is lehetne, van benne annyi íz, szín, illat. Azután a Pagony is, én is más terveinket valósítottuk meg, de időnként azt mondtuk egymásnak: aztán majd jó lenne megint egy Róka és Egér. Eltelt hat év, ha jól számolom... S ennek a hat évnek a kereskedelmi tapasztalatával arra jutottunk, hogy nem képeskönyv-sorozattal folytatnánk az eredeti történetet, hanem egy több mesét tartalmazó illusztrált kötettel.
A készülő könyv illusztrációi akvarell képek?
Akrillal és szénnel készülnek, az első Róka és Egérből és A katicabogár elveszett pöttyeiből ismerős „száraz ecset” technikával. (Néha ezt pasztellnek gondolják.) Ezt a színvilágot ezekkel az eszközökkel tudom legkönnyebben megteremteni. De vannak lazúros felületek is benne, amik emlékeztethetnek az akvarell könnyedségére.
Az első mese több éve íródott-rajzolódott. Könnyű volt visszatalálnod a hangulatához, hogy elkészíthesd a másik négy mesét is?
Igen. Úgy tűnt nekem, hogy a régebben megteremtett világba csak újra vissza kellett térni. Tudod, mint amikor évek múlva visszatérsz egy régen látogatott szeretett városba. Lehet, hogy pár dolog megváltozott közben, de hamar otthon érzed magad megint.
Ez lehet, hogy fura kérdés, de Róka és Egér magyarok? Csak mert van bennük valami franciás elegancia, de lehet, hogy ezt csak én éreztem bele, amikor olvastam.
Ööö... Kedves vagy. A Rókának tök jól állna egy kockás művészsál, svájci sapkával. Vinné Egérnek a bagettet a Montmartre kopott utcakövein. Végül is, miért ne? Nem tudom, hogy Róka és Egér esetében beszélhetünk-e nemzeti hovatartozásról, hiszen az erdőkben, ahonnan ők jönnek, ez nem számít, de Andris egy igazi budapesti kisfiú.
Bármilyen kis titok velük kapcsolatban, amit megosztanál velünk? (Pl. A róka mindig hord magánál fésűt, mert hiú, vagy az egérke figurája hasonlít egy rég elhunyt nénikédre..)
Ó, ezer kis apróság van! Tudod, én úgy alkotok, hogy ahhoz, hogy a végén a rajzlapra kerüljön egy-két fekete vonallal határolt, ecsetmaszattal díszített síléc, napokig nézegetem a különböző gyártók modelljeit. Képzelheted, hogy a szereplőkkel akkor milyen mélységig foglalkozom! Szóval bármeddig tudnék róluk mesélni, részletekbe menően, de most akkor elárulom, hogy Egér a mézes gyümölcsteát szereti forrón szürcsölgetni, Róka viszont a tejeskávéért van oda.
A könyvet keressétek a boltban és a webboltban! Itt lapozzatok bele, itt pedig olvassátok el a budapesti mese egy részletét.
