Ez történik, ha az ember véletlenszerűen választ könyveket
Egy olvasni szerető ember életében boldogságos érzés, amikor egy plafonig érő polc előtt áll, ami telis-tele van friss, ropogós könyvekkel, és azon dilemmázik, hogy ugyan melyik darabot vegye le elolvasás végett. Így álltam én néhány héttel ezelőtt a Pagony ifjúsági polcrésze előtt, és találomra választottam, beleugorva az ismeretlenbe…
Lauren Oliver: Delírium című könyve lett az első befutó, majd – miután ez egy trilógia első része volt –, követte őket a Káosz és a Rekviem című rész is, hogy tényleg a történet végére járjak. A másik választásom pedig Lois Lowry regénye, Az emlékek őre volt. A véletlenszerű választást az tette igazán érdekessé, hogy mindkét írás különböző jövőképet vetít az olvasók elé. Kétféle elképzelést arról, hogy szeretné az emberiség a problémákat minimalizálni, és egy élhetőbb világot berendezni, ám mind a két regényben lelepleződik ezeknek a csinált társadalmaknak a fogyatékossága.
A trilógia igazi amerikai történet. Ott is játszódik az Egyesült Államok keleti partvidékén, valóságos helyszíneken, valamikor a meghatározhatatlan jövőben. Ez nem egy futurisztikus miliő, rohamosan fejlődő technikával, inkább egy "elfáradt" világ, ahol egyre kevesebb a nyersanyag és az energiaforrás. Az ebből adódó társadalmi feszültségek megelőzése az emberi agy "átállításával" küszöbölhető ki.
Éppen ezért abban az elképzelt világban a civilizált társadalom tagjai 18 éves koruk felett kötelező kezelésen esnek keresztül, mely az agyban kikapcsolja azokat az érzelmeket, melyek befolyásolhatják az egyén kedélyállapotát. Minimalizálják a szélsőségek megélését. Kiölik például az emberekből a szerelem képességét. A rendszer jelöli ki a megfelelő házastársat, akivel szenvedélymentesen kell leélni egy egész életet. A kikezelt embereknek nem kell félni a csalódástól, a szívfájdalmaktól, a beavatkozás után már senki sem sajnálja magát azért, mert szegényebb, vagy kevésbé sikeres. Senki nem sopánkodik a sorsán. Lebutítottan, de tulajdonképpen elégedetten élik a hétköznapjaikat. A politikusok pedig kényük-kedvük szerint irányíthatják őket, mint egy nagy birkanyájat. Azok, akik fellázadnak a rendszer ellen, vagy a kezelés ellenére is szerelembe esnek, üldözötté válnak. A körülkerített civilizált területeken kívül, az úgynevezett vadonba kényszerülnek, ahol nomád körülmények között tengetik a napjaikat, és próbálnak túlélni és szervezni az ellenállásukat.
A trilógia főhőse egy kezelés előtt álló fiatal lány, aki már számolja vissza a napokat a műtétig, hogy végre megszabadulhasson gyötrő félelmeitől, rovott múltjától. Édesanyja ugyanis visszaeső volt, a család szégyene, aki szerelemből szült. Léna retteg magától, az anyai gének jelentkezésétől. Alig néhány héttel a kikezelés előtt félelmei valóra vállnak. Találkozik egy fiúval, akinek ott van ugyan a kikezelés sebhelye a fején, ám kiderül róla, hogy ő igazából ellenálló, hamis papírokkal és hamis sebhellyel. A sorsdöntő találkozással kitörnek az elfojtott érzelmek, és átveszik az uralmat a lányon. Kezdi tisztán látni azt a rendszert, amiben eddig ő is a nyáj részeként létezett. A fiú a legnagyobb veszélyek közepette átviszi a vadonba is, ahol megtapasztalhatja, hogy mi az ára a szabadságnak. A rendszer ellen lázadók nagy nélkülözésben élnek, küzdenek a természettel, az éhséggel, és a katonai rajtaütés folyamatos veszélyével. Léna mégis döntésre jut. A szerelmet és a nehéz szabadságot választja.
A Káoszban, a második kötetben, Léna Vadonban való boldogulását követhetjük végig. A legnagyobb kétségbeesésében a túlélő ösztöne vezeti el egy csapathoz, akik maguk közé veszik az élőhalott lányt. Hosszú időbe telik, míg belekeményedik a kegyetlen hétköznapokba, és elnyeri a csapat bizalmát. Meg kell szokni az éhezést, a hideget, és a halál állandó jelenlétét. Amikor elég erősnek érzik a lányt, beszervezik az ellenállásba, és New Yorkba küldik hamis papírokkal. Egy összeesküvés közepette megmenti Julien Finemann életét, aki a DMA, a legmarkánsabb ideológiai párt vezérének fia. Fogságba esnek, hosszú ideig összezárva kell létezniük, majd a legveszedelmesebb körülmények között, csakis egymás bizalmára alapozva eltervezik, hogy megszöknek...
A trilógia harmadik részében, a Rekviembenszerelmi háromszöggé alakulnak az érzelmek… A történet új nézőpontot is kap, Léna egykori jó barátnőjének életét követve. Hana, a szép, sikeres lány, akinek a polgármester fiát ítélték társul, a legnagyobb fényűzésben készül leendő esküvőjére. Ő már túlesett a kezelésen, mégis nyugtalan, zaklatott. Mintha nem hatott volna rá a beavatkozás. Léna és Hana története egymás mellett halad, és a regény végére, a forradalom kirobbanására összefonódik.
Míg Lauren Oliver regénye egy érdekes és izgalmas sztori, addig Lois Lowry könyve felkavaró, tele nagy kérdésekkel és mély gondolatokkal. Az ő jövőképében látszólag létrejött a tökéletesen működő társadalom. Az emberek harmonikus családokban élnek. Nincsenek szélsőségek, mindenkinek egyenlő jut mindenből. Mindenkire meghatározott sors vár,melyről a bölcsek tanácsa dönt. Így arról is, hogy egy gyermek a 12 életévét betöltve milyen hivatás mellett kell kikössön.
Laura ajánlója
