Évkezdő újdonságok 4.
Tudjuk, mennyire feladja a leckét, amikor a kicsik már kinőnek az esti meséből, de még nem elég nagyok hozzá, hogy komplett regényeket olvassanak. Ezért most olyan könyveket ajánlunk, amik már eléggé komplikáltak ahhoz, hogy fejtörést okozzanak a kezdő-haladó kis olvasóknak, és elég izgalmas a cselekményük ahhoz, hogy rájuk kattanjanak, de kellően egyszerűek és tagoltak ahhoz, hogy önállóan is megbirkózzanak velük.
Sokan akkor távolodnak el az olvasástól, amikor beülnek az iskolapadba, és a mesekönyvek színes, fantáziadús világa után hirtelen egy évszázaddal ezelőtt íródott kötelező olvasmányokat kapnak a kezükbe. Ezekkel a könyvekkel a mai gyerekek, akik már a digitális világ alacsony koncentrálóképességet igénylő korában nőttek fel, nehezen tudnak mit kezdeni. Persze a kötelezők fontos részei alapműveltségünknek és kultúráknak, de valljuk be, nem születik mindenki könyvmolynak, és ez teljesen jól van így!
Nyulász Péter és Ritter Ottó – Az időgladiátorok
A Berger Szimat Szolgálat-sorozat új része nem okoz csalódást azoknak, akik már ismerik Nyulász Péter munkásságát például a Helka-trilógiából. Az imádnivaló alapkoncepcióról röviden: a sorozat a Berger Szimat Szolgálatnál dolgozó nyomozókutyák és rokonaik rejtélyes és izgalmas kalandjaikról szól. Ők egytől egyig valamilyen magyar kutyafajta ékes példányai (például Juli, a Puli, Krisz, a kuvasz vagy Gerzson, a drótszőrű vizsla), akik emberekként járnak-kelnek Magyarországon. A legújabb rész, Az időgladiátorok főszereplői Maxi és Trixi, a pumiikrek, akik furcsa kalandba keverednek egy római romvárosban a Múzeumok Éjszakáján – még szerencse, hogy a bácsikájuk, Bugac Pongrác történetesen nyomozó, és utánuk indul, hogy kimenekítse őket a kalamajkából. Ritter Ottó színes és vicces illusztrációi, és a gazdag, mégis egyszerű nyelvezet mellett az teszi maivá és átélhetővé ezeket a könyveket, hogy a szerzők olyan tárgyakat is beleszőnek a cselekménybe, mint a VR-szemüveg, az okoskaróra és -telefon, ugyanakkor a történelem és a földrajz is hangsúlyos a szövegben. A szerzők ezeket az elemeket egyaránt beépítve a cselekménybe bebizonyítják, hogy ezek a dolgok megférnek egymás mellett, és attól, hogy néha szeretünk a mobilunkon játszani, még érdekelhet minket az ókori Róma is! A virgonc nyomozókutyák kalandjai minden oldalon bebizonyítják, hogy olvasni nem unalmas - én személy szerint még felnőttként is kapkodtam a fejem, hogy követni tudjam az izgalmakat.
Rendeld meg itta legújabb részt!
Szeretnéd tudni, melyik kutyás könyveket zártuk még a szívünkbe? Itt megtalálod!
Harriet Muncaster – Vámpírtündér-sorozat
Holdas Hanna édesanyja egy tündér, az édesapja vámpír, ő maga viszont sem a vámpírok, sem a tündérek világában nem érzi otthonosan magát. Hanna boldog kislány, de azok a szituációk, amik abból erednek, hogy nagyon kilóg a sorból, sok fejtörést okoznak neki. A könyvet maga az írónő, Harriet Muncaster illusztrálta nagyon vagány rózsaszín-fekete-fehér rajzaival. Szerintem az a legjobb a könyvsorozatban, hogy bár Holdas Hanna mágikus kislány, ugyanolyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint bármilyen kisiskolásnak: meg kell küzdenie az iskolakezdés vagy épp az osztálykirándulás nehézségeivel, és valahogyan meg kell értetnie a szüleivel, hogy annak ellenére, hogy nagyon szeretik, néha jobb lenne, ha nem ütnék bele mindenbe az orrukat. Hanna sokszor kerül kellemetlen helyzetekbe azért, mert a szülei különlegesek, például tudnak varázsolni, de ezeket a helyzeteket végül mindig ő hárítja el talpraesetten és bátran. Hanna minden kalandja során rájön, hogy attól még, hogy vámpírtündér, nem különbözik jobban az ember osztálytársaitól, mint ők egymástól. Mindannyian mások vagyunk, másban vagyunk erősek és gyengék, és így együtt jól kiegészítjük egymást - és ez így szuper, ahogy van!
Szerezd be itt az egész sorozatot!
Rachel Renée Russell – Egy Puding naplója 2: Sulibajok
Az Egy Zizi naplójának ironikus humorú írónője újabb fergeteges sorozattal jelentkezik: az Egy Puding naplója ezúttal egy fiú, Max Crumbly mindennapjairól szól – amennyiben mindennapoknak lehet nevezni az iskolai élet Max iszonyú élénk fantáziájának köszönhetően mágikus-szürreális elemekkel kevert egyvelegét. Max a sorozat új, második részében furcsa kilétű és motivációjú bűnözők nyomába ered szuperhősruhában egy szellőzőnyíláson keresztül, és valamiért rengetegszer tartózkodik egy kukában, miközben gyorséttermi munkáról és Erinről, a számítógépzseni lányról álmodozik.
Az írónő ezúttal is hűséges marad mottójához: „Legyél te magad az a hős, akit csodálsz!”, az Egy Puding naplójának is ugyanaz a szuperereje, mint a Zizinek: az írónőnek különös érzéke van hozzá, hogy megmutassa, a szürke hétköznapok is lehetnek iszonyú viccesek, varázslatosak és sorsszerűek a kiskamaszok hiteles belső monológjain keresztül. Ez egyrészt egy nagyon vicces könyv, amit érdemes földön fekve olvasni, mert úgyis ott fogunk fetrengeni a nevetéstől - ám nem ez az egyetlen erénye. Hanem az is, ahogy Max a naplójában nemcsak a vele történő izgalmakat, hanem az érzéseit és szorongásait is megfogalmazza. Általában kevés figyelmet fordítunk rá, hogy a fiúknak is megtanítsuk, milyen fontos az, hogyan fejezhetjük ki verbálisan a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, ahelyett hogy elfojtanánk őket, ezért is nagyon fontosak az ilyen napló formátumú könyvek.
Rendeld meg itt!
Jo Nesbo – Bestiák, amelyek bár ne lennének
Mindenki fél valamitől, és a legtöbbünknek olyan félelmei is vannak, amik teljesen irracionálisak. Jo Nesbo fergeteges szörnygyűjteményét először gyanútlanul vettem a kezembe: azt gondoltam, az lesz benne humorosan megírva, hogy élnek ugyan a világon félelmetes állatok, de nem kell félni tőlük, hiszen a fülbemászó sem mászik bele a füledbe. De aztán az első pár oldalon olyan bestiákkal találkoztam, amik első pillantásra tényleg nagyon ijesztőek voltak, és ami még rosszabb, nagyon valódinak is tűntek (és ettől még ijesztőbbek lettek!). Kicsit szégyelltem, hogy így megijedek egy gyerekkönyvtől, de aztán amikor olyan állatokkal találkoztam, mint a kígyóra fatörzsként tekeredő fojtóróka meg a repülő vízilóbogár, akinek különleges képessége, hogy egymás ellen fordítja az embereket, ahol csak jár, akkor rájöttem, hogy átvertek, és utána nagyokat vihorásztam a bestiákon. Például az Ananuszokon, akiket az automata ananászszüretelő-gépek tévedésből az ananászok mellé importálnak, és akik bűzös gázok kibocsátásával élvezhetetlenné teszik a zöldségeket, gyümölcsöket. Szerintem ennek a könyvnek a nyilvánvaló röhögőgörcsön kívül a legfontosabb tanulsága, hogy a húsbavágóan valóságosnak tűnő félelmeink néha irracionálisak, és ha szembenézünk velük, a végén nagyon jókat nevethetünk.
És persze muszáj megemlítenünk, hogy Doktor Proktor rajongóknak kötelező darab! Sőt, talán ismerős is lehet, hiszen a többször is szó esik róla a könyvekben.
Rendeld meg itt Jo Nesbo könyveit!
