Én már óvodába járok!
Maja még nem óvodás. Néhányszor már ellátogattak az óvodába az anyukájával, hogy megismerkedjen az óvó nénivel, barátkozzon a gyerekekkel. Mégis mindenkinek elújságolja:
– Én már óvodába járok! - így kezdődik Vadadi Adrienn legújabb, oviba készülő, vagy már oda járó, de nehezen beilleszkedő gyerekeknek szóló könyve.
Amikor a villamoson a szemben ülő néni megkérdezte, hogy mi a jele, Maja máris sorolni kezdte: szívecske, napocska, pólyás baba, villamos, néni, szemüveg.
A nagymamájának azt mesélte, hogy az óvodában a palacsinta meg az epres torta a kedvence. A postás bácsinak azt, hogy már barátja is van: az anyu, az apu, meg a postás bácsi.
Aznap reggel, amikor Maja először ment igazából óvodába, jókedvűen ugrabugrált az anyukája mellett az utcán.
Mindenkinek, aki csak szembe jött, integetett.
Az óvodában egyedül vette át a benti szandálját, azután megölelgette az anyukáját, és belépett a csoportszoba ajtaján.
Az óvó néni mosolyogva fogadta:
– Gyere, válasszunk neked ovis jelet! Van itt pöttyös bögre, cseresznye, ropogós kifli, cumi, tulipán...
Maja sokáig gondolkodott, mire választott. A kis virágot felragasztották az öltözőszekrényre, a fogmosó pohárra, a rajztartóra meg a piros kiságyra.
Amikor mindezzel megvoltak, elindult barátokat keresni. A gyerekek nagyon el voltak foglalva. Ákos és
Dani magas tornyot épített, Peti pedig az autóját tologatta. Maja először Ákos mellé ült le beszélgetni.
– Én már óvodába járok! – mondta a kisfiúnak. De Ákos meg sem hallotta, úgy el volt foglalva a fakockákkal.
Maja odébb állt. Most Peti mellé guggolt le:
– Én már óvodába járok! – újságolta neki is. De Peti kisautója pont begurult a könyvespolc alá.
Peti próbálta kipiszkálni, így hát ő sem figyelt a kislányra.
Maja nézte-nézte még egy darabig az elfoglalt gyerekeket, aztán odasomfordált az óvó nénihez:
– Barátkozós gyerekek nincsenek az óvodában?
– Dehogynem! Nézd csak, Lea ott játszik a babaszobában!
Kukucskálj be hozzá az ablakon!
Maja megörült. Odaszaladt a babaszobához és bekukkantott. Lea egy szép, szőke hajú babával játszott. Látszott, hogy sok dolga van! A babával a kezében sürgött-forgott, főzőcskézett, mosott, vasalt, takarított. De a nagy munkából egyszer csak felpillantott. Meglátta az ablakban leskelődő Maját.
– Én már óvodába járok! – súgta oda Maja.
– Én is! – vágta rá vidáman Lea.
– Akkor legyünk barátok! – örült meg Maja.
– Legyünk barátok! – felelte Lea, és már nyitotta is az ajtót, hogy beengedje a babaszobába Maját, a barátját. Sütöttek, főztek egész nap: palacsintát és epres tortát a hosszú, szőke hajú babának.
