Elveszve élet és halál között
Neal Shusterman neve ismerősen csenghet azoknak, akik találkoztak már az Akcelerátus-trilógia első vagy második részével (aminek záró része, a Hawking folyosója pár hét múlva megjelenik!). A szerző most egy újabb trilógia első kötetével jelentkezik: ismerd meg Everlost varázslatos és veszélyes világát!
Mindenki gondolkodott már azon, mi történik velünk, ha meghalunk. Hova kerülünk? Kik lesznek ott? Mit fogunk csinálni? Képzeljük el, hogy létezik egy hely, Everlostnak hívják, és párhuzamosan létezik a mi világunkkal. Ide azok a gyerekek kerülnek, akik még nem állnak készen arra, hogy oda menjenek, ahová tartanak. Képzeljük el, hogy számukra azok az épületek, területek jelentik a biztonságot, melyek a mi világunkban már nem is léteznek. És képzeljük el, hogy Everlostban egyáltalán nincsenek felnőttek. A legidősebb fénylélek tizenöt évesen halt meg.
Rengeteg könyv foglalkozott már azzal, mi történik egy csupa gyerekekből álló társadalomban, hogyan képesek irányítani magukat. A tapasztalat azt mutatja, a felnőttek nem bíznak annyira a gyerekekben, hogy megelőlegezzenek nekik egy jól működő közösséget – de mi van akkor, ha ezek a gyerekek rengetegen vannak, halottak, és akár több száz éve Everlostban lehetnek? Ki tudnak-e alakítani egy igazságos társadalmat? Van-e egyáltalán igényük az ilyenre?
Történetünk főhősei, Allie és Nick ugyanabban az autóbalesetben vesztik életüket és Everlostban ébrednek. A két teljesen különböző személyiségnek össze kell fognia, hogy megtalálják a helyüket ebben az új világban. Elvetődnek a World Trade Centerhez, ahol a „Taknyosok Királynője”, Mary Hightower uralkodik. Mary könyveket ír Everlostról, szigorú szabályokat vezet be és a kicsikre vigyáz. Allie hamar fellázad a monoton rend ellen, és barátait magával rángatva megszökik. Számos megpróbáltatás után elvetődnek a McGill hajójára, aki a könyv Hook kapitánya vagy Davy Jones-a, Everlost „egyetlen szörnye”. A McGill fogságba ejti azokat, akik nem engedelmeskednek neki, Allie-vel viszont kivételt tesz: a lánynak ugyanis van egy különleges adottsága, képes kapcsolatba kerülni a valódi világgal, többek között tud bőrtéríteni, azaz belebújni az emberekbe és irányítani őket. A McGill alkut köt vele: ha megtanítja eme tudományra, elengedi a barátait.
A történetben két egymásnak feszülő, ám ugyanúgy zsarnoki személyiséget ismerhetünk meg – rajtuk kívül pedig vannak a gyerekbandák, akik vadásznak az újakra, hogy elszedjenek tőlük mindent, amit magukkal hoztak. Az egyik oldalon Mary Hightower áll, aki csak a rendszerben, az ismétlődésben hisz – másképp nem is tudná fenntartani hatalmát. A gyerekeket próbálja abba az irányba terelni, hogy folyamatosan ugyanazt tegyék minden egyes nap az örökkévalóságban. Egy nagyon kedves, vonzó lányról van szó, aki eltökélten hisz a saját merev szabályaiban, és visszariad minden esetleges kihágástól. Egyetlen dolog tudja kibillenteni: Nick. A fiú iránt azonnal érezni kezd valamit, amint meglátja, de ezt igyekszik elnyomni. A másik oldalon a borzasztó, undorító McGill küzd, aki leplezetlenül diktátorként viselkedik a saját hajóján, szeret félelmet ébreszteni a többi fénylélekben, és egyetlen célja, hogy minél több hatalma legyen. Csak Allie tudja meglágyítani a szívét, bár a lány sokáig irtózik tőle.
Vajon melyik „államforma” a rosszabb? Mary Hightower mosolygás mögé bújtatott uralkodása vagy a McGill nyílt kegyetlenkedése? A fénylelkek világában eltöltött idő rávilágít egy nagyon fontos igazságra: soha nem szabad elsőre megítélni valakit. Addig nem alkothatunk véleményt a másikról, amíg kicsit a dolgok mögé nem nézünk. És amint ráébredünk arra, hogy Mary Hightower egy hajszálnyit sem jobb a McGillnél, máris rájövünk, hogy egy szörnyeteg nem mindig ronda és visszataszító, egy gonosz akarat nem feltétlenül elítélendő, és nem mindig az az igazság, amit egy könyvben leírva látunk. Saját erőnkből meg kell küzdenünk a tudásért, a hitünkért és a barátainkért; mindig nyitott szemmel kell járnunk, akárhol is vagyunk.
Everlost fénylelkei arra is megtanítanak minket, hogy a szerelem korántsem egy egyszerű dolog. Furcsa dolog ez, nem dönthetjük el, kibe szeretünk bele és kibe nem. Egyszerűen hirtelen elfogadsz valakit minden külső és belső hibája ellenére – ha nem küzdesz az érzés ellen, és képes vagy feladni a büszkeségedet, akkor boldog leszel. Ám sajnos sokszor kiderül, a szerelem nem elég. Néha bizony fel kell áldoznunk egy nagyobb cél érdekében.
Mire jók a szerencsesütik? Miért van minden fénylélek zsebében egy pénzérme? Miért lett Allie a „Kitaszított”? Hogyan kell bőrtéríteni? És miért hasonlít egymásra Mary Hightower és a McGill annak ellenére, hogy egészen más szemüvegen keresztül látjuk őket? Nos, ha elolvasod a könyvet, mindezt megtudhatod. Egy a lényeg: maradj holt talajon, különben lesüllyedsz a Föld középpontjába!
Mészáros Dorottya ajánlójaHa szívesen beleolvasnál a könyvbe, itt megteheted, ha pedig rögtön meg is rendelnéd, kattints ide!
