Egy belevaló gyerek
Vannak nagyon belevaló gyerekek: szabadidőben nyomozgatók, vakációs kalandorok mint Csukás István hősei, a Fecskék és fruskák vagy akár a Pál utcai fiúk, de azért ők általában otthon vacsoráznak. És van a kemény vonal: Pán Péter meg Harisnyás Pippi, akikre nem vetül semmiféle szülői árnyék, jobbára szó sem esik felmenőkről, önállóságuk zavarbaejtő. - Szombati Enikő ajánlója a sorozat második kötetéről.
Na, ilyen önálló fickó Titi is, aki egyedül lakik egy toronyház legfelső emeletén (tulajdonképpen afféle lakásfoglalóként), és nem a mamája főzi a vacsorát, hanem magának vásárol kenyeret meg almát, amit aztán Zsazsa nevű csótányával oszt meg. Egzisztenciája azért szülők nélkül is elég biztosnak látszik, hiszen a lakás mellett rendelkezik még egy szép piros daruskocsival, valamint figyelemre méltó baráti körrel: Penna bácsival, a könyvárussal meg Gerdával a galambbal az élen. Igen, Titi természetesen érti az állatok nyelvét is.
Annie M. G. Schmidt olyasféle a hollandok számára, mint Selma Lagerlöf meg Astrid Lindgren a svédeknek. Szabad, szárnyaló gyerekfiguráik a huszadik századi gyerekirodalom meghatározó alakjai, Nils Holgersont vagy Harisnyás Pippit nehéz elkerülni európai gyerekként. Schmidt hősei talán kevésbé ismertek nálunk, pedig Titi is figyelemre méltó kisfiú. Talán kevésbé harsány, és néha megszeppen egy-egy kevésbé barátságos szomszédtól, de azért helyén van a szíve.
Ebben a kötetben egy zöld projektet kell megoldania. A városvezetés le akarja rombolni a közeli, nem kifejezetten angolpark-szerű Gerliceparkot, hogy szép rendezettre betonozhassa. Ezt kell megakadályozni. Szerencsére nem egyedül, Penna bácsi szerteágazó ismeretségi körének köszönhetően van erre is megfelelő ember, ha nem is pont a szomszédban. A messzi Ködvárosba kell utazni, hogy segítséget kérjenek egy renetétől (ez majdnem remetét jelent, de egy kicsit hippibb változatban). Titi vállalja a megpróbáltatást, bár több napig tartó autózással jár egyedül az ismeretlenbe. Az út során még egy vérfarkassal is találkozik, akiről kiderül, hogy valójában révfarkas, vagyis az ő kompján kell átkelni a folyón. Végül megszerzi az elsőre nem túl biztató varázsszert is egy satnya növénypalánta formájában. Otthon ezt kell elültetni és minden megváltozik. 
Pontosabban a feje tetejére áll. Szó szerint. A növény termését elfogyasztva ugyanis mindenki kivetkőzik magából, azaz igazán gondtalan gyerekké válik: libikókázó, homokozó építőmunkások és kerttervezők lepik el a parkot. A bulihoz csatlakoznak a pékek, orvosok, sőt még a legházsártosabb szomszédasszony is. A munkásokban felébred a művész, és a betonból maradandót alkotnak: köztéri szobrok készülnek.
A tudatmódosítók használatával azonban hosszú távon mindig akad kisebb-nagyobb probléma. Itt elfogy a kenyér például…, meg nem lehet elérni a háziorvost. Néha azért kellenek a felnőttek. A fiestának Titi vet véget, nem hiába érett, önálló gyerek: kivágja a fát. Eltűnik a csodaszer, de végül azért megmarad a park. Csak a rendmániás Patyolatné spájzolt be lekvár formájában a gyümölcsből, neki viszont, mindenki örömére, mértékkel fogyasztva nagyon is hasznára válik.
A kalandok azonban itt nem érnek véget. A következő eset egy göndörgém hányattatásának története. Szintén öko-ügy. Egy kihalásra ítélt szőrös madárfaj talán legutolsó képviselőjét sikerül Titinek némi baráti segítség és egy elektromos takaró segítségével kikelteni. Persze annak rendje és módja szerint rögtön szemet is vet rá az álnok tudomány, hogy kitömött formában mielőbb redszerezhesse. A válsághelyzet megoldásában némi fifika és öt fiútestvér meg a Patyolatné Ágicája segíti Titit. Utóbbi a magyar olvasóban kísértetiesen előcsalogatja az Égigérő fű kislányának emlékét.
A végén az is kiderül, hogy élnek még göndörgém-fajtársak valahol egy messzi szigeten, így a tudományt meghazudtolva a mi gémünk toll nélkül is szárnyra kap, hogy csatlakozzon hozzájuk. Minden lehetséges, győz a jó, azért ez igazán mese!
Bátor, kiváló fordítás: éljenek a reneték és révfarkasok! A képeknél érdemes kiemelt figyelmet szentelni az orroknak!
