Sokatok kedvence volt Vadadi Adrienn kedves családi mesegyűjteménye, a Titkos reggeli, most végre megérkezett a folytatás!
Anyu mostanában gyakran hallott kaparászást az előszoba felől: hol a cipősszekrény mögül, hol a táskák meg a szét-
hagyott pulcsik közül.
– Ti nem halljátok? – kérdezte a gyerekeket.
De hiába hívta be a kertből Andrist és Julit, ők nem hallottak semmit.
– Csinálj valamit! – kérte aput.
Apu hagyta az olvasást, és utánanézett a kaparászásnak. Ő sem talált semmit. Pedig még a cipősszekrényt is kihúzta,
a földön heverő táskákat, pulcsikat is a fogasra akasztotta. Hiába! Semmi, de semmi. Így aztán anyu megnyugodott, és tovább főzte az ebédet. Andris és Juli visszaszaladt a kertbe a homokozóhoz, apu pedig visszahuppant a kanapéra a könyvével. Ám alig telt el néhány perc, anyu megint fülelni kezdett.
– Megint hallom! – szólt oda apunak. – Kérlek, csinálj valamit!
Így hát apu megint hagyta a könyvét, megint pakolászott, majd megint megrázta a fejét.
– Semmi.
Anyu még háromszor hallotta a kaparászást, apu pedig háromszor csukta be a könyvet, kelt fel a kanapéról, és pakolta át az előszobát – de hiába. Közben Andris és Juli a kertben nyomoztak, hogy vajon mi vagy ki kaparászhat. A homokozóban túrtak, a kisházban keresgéltek, kotorásztak, és amikor megunták, átkukucskáltak a szomszédba. Cecília, a macska
épp ott sütkérezett a nyugágyban.
– Cecília! – kiáltott neki Juli. – Gyere, Ceci cica!
– Cic-cic! – hívogatta Andris is.
Cecília egy darabig még úgy tett, mintha nem hallaná a gyerekeket, de aztán nyújtózott egy nagyot, alaposan meg-
mosakodott, és kiugrott a nyugágyból. Megkereste a lyukat a kerítésen, és átbújt Juliék kertjébe.
Először Juli lábához
dörgölőzött, aztán Andriséhoz. Andris az ölébe vette, úgy simogatta, Cecília pedig elégedetten dorombolt.
– Most add ide nekem is! – szólt Juli, de mivel Andris úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, Juli beszaladt a házba.
– Én is simogatni akarom a cicát, de Andris nem adja oda!
Anyu most nem törődött Juli óbégatásával, mert el volt foglalva az ebéddel, meg azzal a nyugtalanító kaparászással. Apu viszont ledobta a könyvét, felpattant a kanapéról, és kiszaladt a kertbe. Cecília tudta, hogy apu nem szereti őt, így amint meglátta, hogy apu feléje viharzik, kiugrott Andris öléből, és már majdnem odébb állt, amikor apu felkapta, és elindult vele a ház felé. Andris és Juli csodálkozva követték. El sem tudták képzelni, mit akarhat a cicától. De amikor apu letette a macskát az előszoba közepére, a gyerekeket pedig az ajtó másik oldalára terelte, megértették, mi történik. Apu azt akarja, hogy Cecília keresse meg, kicsoda-micsoda kaparászik náluk.
Sokáig nem történt semmi. Apu a kanapén olvasott, anyu kevergetett-kavargatott, Andris a legóval játszott, Juli pedig
rajzolgatott. Ám egyszer csak:
– I-i-i-iiii! – jött az előszoba felől. – I-i-i-iiii!
Mindenki az ajtóhoz futott. És akkor meglátták a kaparászóst. Egy egér állt a sarokban, szemben Cecíliával.
– Ááááá! – sikított anyu.
– I-i-i-iiii! – kiabált az egér.
– Nyau – nyávogott nagyot Cecília, majd az egeret jobbról is, balról is megpofozgatta.
– Ki fél jobban, az egér vagy anyu? – nevetett apu, de akkor Juli elsírta magát.
– Szegény egérke!
– Csinálj valamit, apu! – kérte Andris, Juli és anyu egyszerre.
Így hát apu kilépett az előszobába, újra megfogta Cecíliát, és kitette a kertbe. Aztán pedig csinált egy olyan egérfogót, amitől nem ijed meg az egérke.
Majdnem mint egy könyvtár, de mégsem. Mi az? Hát egy könyvesbolt!Izgalmas tantermen kívüli foglalkozásokra hívjuk az osztályokat a Pagony boltjaiba!Hogyan épül fel egy könyvesbolt? Hogyan tájékozódhatunk benne? Hányféle szempontból lehet csoportosítani a könyveket? Hogyan szerezhetünk információkat, hogyan viselkedjünk egy könyvesboltban? És ezek csak a bevezető kérdések.Olvass tovább! tovább...
A Pagony exPEDíció keretein belül november-decemberre szóló különleges ajánlatunk idén is egy titkos karácsonyi készülődés a résztvevő osztályoknak. Meglepetéskészítés irodalmi töltelékkel.Olvass tovább! tovább...
Hamarosan jön a Mikulás! Boltjainkban November 4-től tudsz jelentkezni a már hagyományos Mikulás-ünnepségünkre!Olvass tovább, és jelentkezz te is! tovább...
Neked mi a fontos egy festményen? A táj? A figurák? A hangulat? A kompozíció? A színek? El tudod képzelni például, hogy a szereplők vagy akár a színek megszólaljanak, önálló életre keljenek és saját történetük legyen?Ha igen, neked szól a Magyar Nemzeti Galéria és a Pagony Kiadó közös pályázata.Olvass tovább! tovább...
Kattints a cikkre, és derítsd ki melyik könyveket érdemes beletenni december 6-án a kis csizmákba! Rendeld meg a 10 legjobb mikulásajándékot kedvezménnyel! tovább...
A Pitypang és Lili-sorozat talán legaranyosabb részében Lili és kishúga lelkesen várja a Mikulást, de vajon mi lesz Pitypang kutyus szerepe a jeles napon? Ebből a cikkből mindent megtudhatsz Pásztohy Panka szuperédes könyvéről, a Pitypang és a Mikulásról! Olvass tovább! tovább...
Itt a jó idő, mehetünk kirándulni! Ha már eddig is a járművek bűvkörében élt a gyereked, akkor a kirándulások alkalmával biztos találkozni fog olyan közlekedési eszközökkel, amikről ezer kérdése lesz! Ha pedig már iskolás a csemete, és lassan elkezd önállóan jönni-menni, akkor a biztonságos közlekedés szabályairól is érdemes lesz átlapozni pár képeskönyvet. Ne keress tovább, van pár szuper tippünk! Kattints ide! tovább...
A levelek között fütyül a szél, tavalyi avar és friss rügyek illata csapja meg az orrod, és ahogy kinyitod a szemed, ott pompázik előtted az ezerszínű erdő. Ez a nyugalom szigete, mégis tele van élettel és játékossággal. Ide kalauzol Vadadi Adrienn legújabb sorozata, a Barkamesék. Ismerd meg ezeket az ovisoknak szóló, gyönyörű képeskönyveket! tovább...
Abban, hogy rengeteg szuper ovis könyvet tudunk ajánlani, az a legjobb, hogy te kiválaszthatod pontosan azokat, amik testreszabottan nektek íródtak! Te tudod a legjobban, hogy a gyerkőcödnek milyen a temperamentuma, mit szeret igazán, és mi az, amitől fejvesztve menekül. Böngészd át a csupaovis, csupakönyves szemlénket, és gyűjtsd össze az igazán nektek való mesekönyveket a vidám óvodás évekért! tovább...
