David McKee színes élete
“A világ tele van mesével. Csak rá kell hangolódni, hogy meghalljuk.” - talán ez a mondat lehetne David McKee mottója, aki a világ legszínesebb elefántos sorozatának szerzője. Ismerd meg őt, és szeresd meg Elmert!
Az Elmer-sorozat szerzője, David McKee South Devon-ban született 1935-ben. Szülei tizenhat évesen szerettek egymásba. Édesanyja a “ház úrnőjének” dolgozott, édesapja pedig a kertész segédje volt. Annak ellenére, hogy a szülők csupán tizennégy éves korukig jártak iskolába, mindketten nagy mesélők és nagyon olvasottak voltak. A mesemondás családi hagyomány volt, ami mély benyomást tett az ifjú Davidre, sőt a nagyobb McKee-család szolgált számos Elmer-figura alapjául. Wilbur nevű hasbeszélő nagybátyja lett Elmer azonos nevű unokatestvére (bár magyarra Vilmosnak fordították). Zelda nénit édesanyja inspirálta, beleértve a színeket is, amiket szívesen viselt.
Idén 30 éves Elmer!
David a helyi gimnázium elvégzése után beiratkozott a Plymouthi Művészeti Főiskolára. Itt kezdett el festeni és rajzolni, és egy kis extra keresetért különböző újságoknak adogadta el munkáit. A főiskola elvégzése után McKee belépett a hadseregbe, ahol egészen őrmesteri rangig vitte. 1959-ben szerezte meg második diplomáját a Hornsey Művészeti Főiskolán, szabadúszó festőként és illusztrátorként kezdett dolgozni. Első mesekönyve 1964-ben jelent meg Two Can Toucan címmel, ez egy bájos történet egy madárról, akik festékes dobozokat cipelt a hatalmas csőrén, amit aztán az Andersen Press 2001-ben adott ki újra. De ez csak a kezdet volt! 1967-ben megjelent az első Mr. Benn-könyv, 1968-ban pedig megismerkedhetett a világ Elmerrel, a kockás elefánttal. Az Andersen Press 1989-ben David – immáron klasszikussá vált – új rajzaival adta ki a könyvet. 2019-ben Elmer 30 éves születésnapját ünnepeljük!
Elmer születése
David McKee-nek és azóta elhunyt, angol-indiai feleségének, Violetnek volt egy lányuk, Chantel. Amikor Chantel kicsi volt, hármasban sétáltak az utcán. Az utca túloldalán szembejött egy másik család, és a kisfiú hangos, rasszista megjegyzéseket tett Chantelre. Ez a szörnyű esemény ültette el annak az ötletnek a magját David szívében, ami később Elmer figurájává nőtte ki magát a kedvesség és az elfogadás üzenetével.
Eddig összesen 26 Elmer-könyv jelent meg az Andersen Press kiadásában, Elmer az LMBT közösség hősévé is vált, a 2003-ban megjelent Elmer és a vízilovak pedig a bevándorlók kérdésével foglalkozik. Ebben a kötetben a szürke elefántok megkérik Elmert, hogy kergesse el az újonnan érkezett állatokat a folyó mellől. De miután találkoznak a vízilovakkal, Elmer és unokatestvére, Vilmos elhatározzák, hogy elgörgetik a folyót elzáró köveket, és a vízilovakkal együtt újra szabad folyást engednek a folyó vizének. “Szerettem volna a bevándorlásról írni” – mondja McKee, aki Franciaországban él. “Azt mondogatjuk, hogy nincs elég hely. De ahelyett, hogy nemet mondanánk, meg kéne kérdeznünk, miért jöttek.” A történetnek személyes vonzata is van David életében. Második felesége, Bakhta francia-algír műkereskedő, akinek nem egyszer kellett a faji előítéletekkel szembenéznie.
A fordulópont
Az 1970-es évek elején a BBC felfedezte magának Mr. Bennt, a keménykalapos, öltönyös úriembert, aki mindeféle vad kalandokba keveredik, miután belép a próbafülkébe. McKee tizenhárom hétre megírta az epizódokat, amit aztán a következő két évtizedben folyamatosan műsoron tartottak. Az 1970-es évek vége felé kezdtek megjelenni a Rollo-könyvek, és ekkor indult útjára McKee produkciós cége, a King Rollo Films.
Saját szeretett és világszerte elismert figurái mellett David McKee más szerzők könyveit is illusztrálta, például Michael Bond Paddington medvéjét. Nem sorozatként megjelent könyvei, például az Utálom a plüssmacimat vagy a Nem most, Bernard is a gyerekek kedvenceivé váltak.2011-ben a Plymouth Egyetem díszdoktori címben részesítette David McKee-t. Feleségével, Bakhtával Franciaországban él.
Elmer valódi üzenete, hogy fogadd el, aki vagy, ünnepeld a különbségeket!
Kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyian különbözőek vagyunk… a különbségek teszik a világot ilyen gazdaggá. Nagyon furcsa, hogy mi emberek, akik annyira szeretjük a sokféleséget – a különböző kutyákat, a virágok sokféleségét – pont az embereknél nem fogadjuk ezt el. Ha valaki nem olyan, mint mi, azt nehezen fogadjuk el. Elmer próbál olyan lenni, mint a többi elefánt, de végülis önmagának kell lennie.
A borítókép Kristian Hammerstad nevű norvég illusztrátor alkotása
