Mese a második zokniról, aki megmentette az egérárvákat a veszélyes madártól és egérmama, aztán nagymama lett...
Mi történik a párjukat vesztett zoknikkal? Justyna Bednarek rettentően vicces mesekönyve (amit magyarul Kellermann Viktória fordításában olvashattok) a páratlan, szennyesben lapuló, elszökdöső zoknik történeteit meséli el. Olvass bele a könyvbe, és te is hamar rájössz, miért rajonganak lengyel gyerekek százai a mesekönyvért!
Térjünk csak mégis vissza a szennyeskosárhoz.
Ott, a száz színes gönc, a kis Bé rózsaszín ruhácskái és Anyu kék bugyijai meg Apu zöld ingei között ült összegömbölyödve egy kicsi szürke zokni.
Régóta magányosnak érezte magát ebben a színes világban: az ikertestvéréből, amibe óriási lyukat szakított Bé a nyári szünetben, rongyegérkét csinált Anyu. A bestoppolt lyuk lett az orra, amihez a bajszocskáját varrta. Két zöld gombszeme intelligensen tekintett körbe, épp mintha igazi volna, pár farmerdarabból pedig formás kis füleket szabtak neki. Bé szerette az egérkéjét, és mindenhová magával vitte, miközben fogalma sem volt arról, hogy mindeközben, valahol a szennyeskosár fenekén, valakit elemészt a vágyakozás és a magány.
Márpedig a másik szürke zokni tényleg nagyon rosszul érezte magát.
– Nem lehetsz mindig ilyen szomorú és kedvetlen – győzködte egy rózsaszín ötujjú kesztyű, az egyetlen ebben a barátságtalan szövetvilágban, aki jó szívvel fordult hozzá. – Ha nem veszed a sorsod a saját kezedbe, vagyis bocsánat, talpadra, itt fogsz senyvedni, amíg a világ vlág! Gyerünk, kezdj már magaddal valamit! 
Daniel de Latour illusztrációja
– Ami igaz, az igaz – mondta végül a szürke zokni. – Egy percet se várok tovább. Elhagylak titeket, halljátok? – kiáltotta el magát olyan hangosan, ahogyan csak tudta. Csakhogy sem a sárga pulóver, sem a bézs mellény, de még a kötött sál sem foglalkozott a fenyegetőzésével.
Ide kattintva elolvashatod ajánlónkat a könyvről!
– Kétségbeesetten próbálja magára vonni a figyelmet – prüszkölte csak oda a nadrágnak a koszos ruhákba gabalyodott öv. Az elszontyolodott szürke zokni kikecmergett hát a szennyeskosárból, és eltűnt a mosógép alatt tátongó mélységben. Hosszú, sötét folyosón haladt, ami néhány alkalommal kettéágazott.
Minden alkalommal balra kanyarodott – némiképp dacolva a természetével, merthogy jobblábas zokni volt. Tudnotok kell, hogy bár a zoknik egyformának 
tűnnek, mégis mindegyik pontosan tudja, melyik lábra kell kerülnie, és az, hogy a jobb vagy a bal lábra illik, nagyon, nagyon fontos a számára. A mi jobblábas zoknink azonban úgy vélte, ha már megváltoztatja az életét, akkor bátornak kell lennie, és valami egész mást kell tennie, mint eddig, ezért hát mindig balra tartott.
Itt tudod a könyvet a kosaradba tenni!
Végül észrevett maga előtt egy kékre festett, aprócska ajtót. Megörült neki, mert mindig szerette ezt a színt, és azonnal érezte, hogy ez egy jó jel. Meglökte hát finoman, az ajtó pedig hangtalanul kitárult – egyenesen egy 
végtelen rétre, tele a világ összes zoknijának színeiben tündöklő virággal.
A szürke zokninak a lélegzete is elállt a meglepetéstől. Ilyen csodát még életében nem látott! Azután sietve nekiindult a lágy fűszálak, pitypangok, harangvirágok, lóherék, gólyahírek és pipacsok között. Csak szaladt és szaladt, de aztán elfáradt és megállt, mikor kifújta magát, halk sírást hallott. Úgy tűnt, valaki nagyon szomorú volt…
Hogy végződik a történet? Tedd a könyvet a kosaradba itt, és olvasd végig!
