A felnövés nehézsége
Ismeritek már Tüköry Lédát, a szeleburdi kislányt, aki minden rosszalkodásban szívesen benne van? Ő Adél ellenpólusa, aki viszont kedves, szófogadó, aki betartja a szabályokat. A csavar ott kezdődik, hogy a két kislány a megszólalásig hasonlít egymásra, sőt, még azt is nehéz eldönteni, vajon két külön személyről beszélhetünk-e. Julia Donaldson ebben a kötetben egy meseregény formájában alakított maradandót. Ebből a cikkből megtudhatod, mit jelenthet egy kislány életében egy tükörből elővarázsolt csibész alteregó.
A meseregény két főszereplője Adél és Léda, utóbbit a kedves és visszahúzódó Adél kelti életre a tükörbe tekintve. Ennek az aktusnak a szimbolikáját ha közelebbről megnézzük, megtudhatjuk, miért lehet szüksége egy 11 éves kislánynak egy olyan hasonmásra, aki vele ellentétben gátlások nélkül éli az életét.
Vujovits Júlia ajánlója
Adél 11-12 éves lányként a tinédzserkor határára érkezett, és nem mondok sok újat azzal, hogy ez az átlépés egy kis lelki meghasonlással jár.
Ő a kedves, figyelmes, szófogadó Adél, aki mindig jól nevelt és visszafogott, nem akarja magára vonni a figyelmet és segít, ahol tud.
De ő a bohó és szétszórt Léda is, aki olykor rátarti és arrogáns is tud lenni, máskor pedig felszabadult, bátor és persze nagyon vicces, egy megállíthatatlan lány, aki mindig a középpontban van.
Nem is probléma, ha az embernek ilyen oldala is van. Egészen addig, amíg el nem ér abba a korba, amikor el kell kezdeni felelősséget vállalnia a tetteiért.
Rendeld meg a könyvet most!
Adél kétségbeesetten próbálja meg helyrehozni Léda ballépéseit, és tisztázni a kínos bonyodalmakat, amiket a tükör-univerzumban élő barátnője okoz, mielőtt visszaosonna a saját világába dühös embereket hagyva maga mögött, akik persze tökéletes képmását, Adélt vádolják.
Lydia Monks illusztrációjaAdél a valódi, rajta csattan az ostor. De ilyenkor látjuk, hogy ő a felnőtt is, hiszen zokszó nélkül viseli a következményeket. Újra és újra megbocsát Lédának (magának) és töretlen marad baráti kapcsolatuk. Képes felelősséget vállalni, és a valóságot elválasztani a vágyaitól és a képzelettől.
Hol szenved a megállíthatatlanul előtörő belső erőitől – attól, hogy a felnőttek gyerekesnek bélyegzik annak ellenére, hogy ő csak az áldozata ennek a furcsa, kettős szituációnak –, hol pedig rettentő jól szórakozik.
A könyvben Adél fejlődéstörténete is kibontakozik. A történet elején el akar süllyedni szégyenében, megszüntetni Tüköry Lédát örökre, ám végül megbarátkozik vele, elfogadja különc hóbortjait, együtt játszik vele és büszke szókimondására.
Lydia Monks illusztrációjaLéda megjeleníti a gyermekkor hátrahagyásával megjelenő félelmeket és sóvárgást. Adél minden titkos vágyát teljesíti, samponokból és krémekből kotyvaszt a fürdőben, elszökik a barátnője szülinapi bulijára az unalmas kötelező családi program helyett, kalamajkát csinál a tesó színdarabjában, hogy egy kicsit felpörgesse az eseményeket.
Léda büszke tökéletes királyi életére, azonban a történet előrehaladtával az olvasó észreveszi, hogy a kislány legbelül fél elhagyni a gyerekkor varázslatos mesevilágát. Izgalmas és hihetetlen meséi a királyságáról természetesen hazugságnak bizonyulnak, de ha megkérdőjelezik a történeteit, csak kényszeresen bizonygatja az igazát. Mindenre van magyarázata, sosem ismerné el, hogy tévedett. A vagány királylány mögött egy gyámolítandó, magányos gyerek képe sejlik fel, aki megpróbál éles kontrasztot teremteni a számára elfogadhatatlan valóság és vágyott hercegnői tükörélete között, hogy eltakarja belső bizonytalanságát.
Itt tedd a kosaradba!
Meglepő módon a felnőttek is érzékelik Léda a jelenlétét, sőt beszélnek is vele. De természetesen az anyukája, a nagyszülei csak a Léda által hagyott felfordulást tapasztalják, és sosem fordul elő, hogy a két lányt egyszerre látják.
Lydia Monks illusztrációjaTalán mert ők ismerik annyira Adélt, hogy nem kell és nem is lehet őket megtéveszteni a két személyiség színjátékával. Ismerik Adél új, felnőttes személyiségét, de emlékeznek a gyermeteg, felelőtlen kislányukra is, és a felnövését tökéletesen elfogadják.
Ez pedig azt üzeni a kis olvasóknak, hogy nem kell köntörfalazni és szégyenkezni, hiszen a szerető családi közeg elfogadja ezt a változást, amin minden gyerek átesik.
Julia Donaldson izgalmasan keveri a klasszikus angol mesei elemeket a világszerte ismert Grimm-mesés szimbólumokkal. Az Alice Csodaországbanra utaló motívumok (pl. Tükörország) párhuzamot vonnak Adél és Alice között, akik bizonytalanul próbálnak meg lavírozni egy abszurd, nehéz élethelyzetben a felnőtté válás felé.
A könyvet elsősorban 6–12 éves gyerekeknek ajánlom, de a regény mélyebb jelentésrétegeiből mindenki azt olvashatja ki, ami éppen neki való.
