
Tüköry Léda hercegkisasszony
Julia Donaldsonról mindenkinek a verses mesék jutnak először eszébe. Most egy olyan meséből mutatunk részletet nektek, amelyet hat éves kortól ajánlunk, akár felolvasásra, akár első olvasóknak is, és a Zseblámpás Könyvek sorozatban jelent meg. A történetek főszereplője, Adél, egy félénk, szófogadó kislány. Ám egy nap kilép a tükörből tükörképe, Tüköry Léda, és a legeszeveszettebb ötletekkel bombázza őt. Léda, állítása szerint legalábbis, egy igazi hercegkisasszony! Mindenféle vad kalandba rántja fura ötleteivel Adélt, akinek nem árt a nagy adag vagányság. Mi meg kacaghatunk viharos kalandjaikon, és a mesevilág és a valóság összekavarodásán. Az olvasmányos, vicces kötet még a nehezebben olvasó gyerekeket is leköti. Olvass bele te is!
Adél az anyukájával egy áruház próbafülkéjében álldogált. Idősebb unokatestvérének az esküvőjére kellett volna valami szép ruhát venniük, de semmi sem állt jól neki.
– Ez a te színed – mutatott anya egy zöldeskék ruhára –, csak sajnos túl szűk. Megnézem, nincs-e nagyobb méretben.
Adélt nem érdekelte túlságosan, milyen ruhában megy az esküvőre. Úgysem őt nézik majd, még koszorúslánynak sem kérték fel – ezen egy kicsit meg is bántódott. Pofákat vágott a tükörbe, a lehető legocsmányabbakat: kifordította a szemét, hogy szinte csak a fehérje látszódott és rátolta az alsó ajkát a felsőre. Na, ha ezt kipróbálná az esküvőn, akkor mégis csak őt nézné mindenki. De persze ehhez túl szégyenlős, úgysem merné megcsinálni.
Másodszorra nem sikerült olyan jól a grimasz. A szemgolyói a tükörben nem tűntek el, a szája is olyan maradt, mint rendesen, aztán egyszer csak szétnyíltak az ajkai.
– Pont úgy nézel ki, mint a gonosz tündér, aki megszúrta az ujjam.
– Léda! – kiáltott fel Adél. – Te meg mit keresel itt?
Léda kilépett a tükörből. Túlságosan szűk, zöldeskék ruhában volt, pont, mint Adél.
Olvasd el ajánlónkat a könyvről!
– Látom, elköltöztetek – jegyezte meg Léda, ahogy körülnézett.
– Nem, ez egy bolt – magyarázta Adél, de a hercegnő nem figyelt rá. Felvette Adél földre dobott, kifordított kabátját. Nem fordította vissza, úgyhogy kívülre került a kockás bélés.
– Nem is rossz – állapította meg a tükörbe nézve. – Gyere, nézzük meg, mit főzött ma a szakács! – És már lépett is ki a próbafülkéből.
– Ne! Állj meg! – kiabált Adél. – Add vissza a kabátomat! – azzal Léda után rohant, aki vidáman kanyargott az állványok között.
– Rengeteg ruhád van – szólalt meg elismerően a hercegkisasszony, mikor Adél utolérte. – Majdnem annyi, mint nekem, de persze nem olyan gyönyörűek. Gondolom, nincs pókfonállal varrt, rózsaszirom báli ruhád?
– Nincs – vágta rá Adél. – De nem is hiszem, hogy szeretnék. Nem száradnak ki a rózsaszirmok?
Léda egy pillanatra elgondolkozott. – Nem. Be kell őket mártani az örök ifjúság vizébe, akkor nem lesz semmi bajuk.
Épp a mozgólépcsőkhöz értek. Léda felugrott.
– Ez szuper! Levisz a pincébe, a börtönhöz?
– Nem! – lépett mellé Adél. – Az élelmiszer-osztályra visz.
– Mármint az ebédlőbe, ugye? – kérdezett vissza Léda. – Isteni, úgyis majd éhen halok.
Leugrott a mozgólépcsőről. A zöldség-gyümölcs pultnál álltak meg. Léda felvett egy krumplit, majd letette.
– Ez nyers! – kiáltott fel undorodva. – Ilyet etetnek veletek? Hogy gondolja ezt a szakácsotok?
Szemügyre vette a káposztákat meg a karfiolokat.
– Ez meg milyen felszolgálás? Itt nincs megfőzve semmi.
– De hát ezeket nem is kell itt megfőzni, mindenki hazaviszi, és majd otthon megfőzi – próbálta magyarázni Adél. – Mindegy, Léda, tényleg kérem szépen a kabátomat, vissza kell mennem anyához.
– Ezek az almák rendben vannak, ha jól látom – állapította meg Léda, felvett egyet, és nagyot harapott bele. Aztán felvett még egyet, abba is beleharapott.
– Az ilyen zöld-piros almáknál mindig csak a zöld részt eszem meg. Az ember sosem tudhatja. Lehet, hogy egy gonosz királyné körbejárkált, és megmérgezte a piros felüket. Biztos hallottad, mi történt szegény Hófehérke barátnőmmel! – és újabb almába harapott.
Egy eladónő közelített feléjük.
– Teszed le rögtön azt az almát! Tilos beleharapni!– szólt rá Lédára.
– Inkább azt tiltanám be, hogy nyers zöldséget áruljanak! Máskor főzzék meg őket! – vágott vissza Léda.
Az eladónő döbbenten megállt,, majd megkérdezte, hol vannak Léda szülei.
– Gondolom, a trónjukon ülnek. Gyere, Adél, menjünk inkább a szobánkba játszani! Megragadta Adél kezét, és a lift felé vonszolta.
– Ez felvisz a bástyákra?
– Nem – nyögte Adél. – Látom, ez szerinted valami kastély, pedig nem, ez egy…– Á, hát itt van a szobád! – kiáltott fel Léda, mikor a lift ajtaja kinyílt a másodikon. A bútorosztályon jártak. Léda elvonult néhány fotel meg kanapé mellett, egyenesen az ágyak és a matracok felé. Levetette magát az egyik franciaágyra, de rögtön fel is pattant.
– Remélem, nem ezen alszol. Én egy szemhunyásnyit sem bírnék aludni rajta.
– Nem itt alszom – kezdett bele újra Adél –, mert ez nem az én…
– Akkor jó –- vágta rá Léda. – Mert van egy borsószem a matrac alatt.
– Ezt honnan tudod?
– Mi, hercegnők, tudjuk az ilyesmit – ugrott át egy másik ágyra Léda.
– Hopsz! Itt meg egy bab van, rém göröngyös. Feküdj ide, talán te is érzed.
Adél kuncogva körülnézett. Sehol sem látott eladót. Lefeküdt az ágyra Léda mellé. Csodálatos volt: kényelmes és ruganyos.
– Nem érzek semmit – szólalt meg.
– Biztos, mert nem vagy hercegnő – vélte Léda. – A többieknek ugrálniuk kell, hogy megtudják, nincs-e borsó vagy babszem a matrac alatt. Így – és már fel is pattant, és fel-alá szökdécselt az ágyon.
– Hajrá! – kiáltotta.
Adél megint körülnézett. Még mindig nem látott sehol eladót. Csatlakozott Lédához, és hamarosan együtt ugráltak az ágyon, a matrac rugóinak nyikorgásától kísérve.
– Ez majdnem olyan jó, mint az iskolai trambulin – lihegte Adél.
– De közel sem olyan jó, mint a kastélybeli trambulin – legyintett Léda. –
Egyszer egész a felhőkig felugrottam.
– És? Nem lett semmi bajod, mikor leértél?
– Nem értem le. Meglátott fent az Északi Szél, elkapott, és elfújt az örök jég birodalmába.
– Aztán?
De Adél sosem tudta meg, mi történt azután, mert ebben a pillanatban egy igencsak dühösnek tűnő eladó közeledett feléjük.
– Gyorsan! Fussunk! – kiáltotta Lédának.
Hogy végződik a történet?
Tedd a kosaradba, tudd meg minél hamarabb!
