Együtt és egymásnak mesélés
A Pagony alapítóinak gyerekei szinte együtt nőttek fel a kiadóval. Most megkértük Sárdi Dóra fiát, Gáspár Miksát, mondja el, hogy emlékszik vissza a Tölgyerdő-sorozat meséire, melyek az első könyvei voltak. Olvasd el ezt a különleges ajánlót!
Könyvesbolt- és könyvkiadó-tulajdonosok gyermekeként felnőve már az anyatej mellé is járt az esti mese. Első emlékeim között élénken él az a pici, igazából a konyhát a hálóval összekötő folyosó-szoba, ahol első bő három évemet töltöttem, és ahol a kiságy és a szekrény között már ott volt a könyvespolc. Ahogy teltek az évek, ez a könyvespolc úgy gazdagodott újabb és újabb lakókkal, Boribonnal, Bogyó és Babócával, Ruminivel.
Mégis engem a legkedvesebb emlékek két kissé szórakozott, de annál szerethetőbb állathoz fűznek: Mackóhoz, aki nyakába veszi az erdőt, hogy kézbesítse titokzatos leveleit, amikben rajta kívül senki se tudja, mi áll és rókához, aki pedig az egész házát felforgatja, hogy megtalálja elveszett zokniját.
Azon túl, hogy a mai napig fel tudom idézni a két történet egy-egy sorát angolul is - mert a magyar kiadás előtt eredetileg angolul olvasták nekem -, ez a két történet mutatta meg nekem először az interaktív meseolvasás élményét. Ugyanis Axel Scheffler illusztrációi közül minden egyes oldalon egy-egy rajzrészlet kis ajtóként felnyitható, hogy mögötte megelevenedjen valami meglepetése, váratlan fordulata a mesének. Az, hogy egy-egy kis ajtó kinyitásával “segíthettem” mackónak bedobni a leveleket a barátai postaládájába, vagy rókának bepillantani a konyhakredencbe a zoknija után kutatva, megunhatatlanná tette ezt a két könyvet.
Mire a rongyosra lapozott és rojtosra nézegetett könyvből kinőttem, érkezett az első húgom, aki úgyszint nagy rajongója lett a két mesének, hogy aztán pár év múlva már egymás szavába vágva meséljük - sokkal inkább fejből, mint könyvből - az akkor baba húgainknak.
A Mackó levelei és a A róka zoknija, illetve a Tölgyerdő meséi-sorozat összes többi kötete egész biztosan olyan könyvek, amiket nem csak a személyes kötődés és a vicces anekdotázás okán ajánlok mindenkinek, hanem főleg azért, mert teret adnak az egészen piciktől a felnőttekig mindenkinek, hogy nagyon aranyos történeteken keresztül együtt és egymásnak meséljenek.
Gáspár Miksa ajánlóját olvastad.
