Bálna professzor szereti a kéket
A Szeretettel üdvözöl: Bálna című mese a nagy sikerű Szeretettel üdvözöl: Pingvin folytatása:az egyik korábbi mellékszereplő, Bálna professzor ezúttal főszereplőként bukkan fel a könyvben! Míg az előző kötetben Pingvin lett a szavannán magányosan unatkozó Zsiráf levelezőtársa, addig ebben a mesében a nyugdíjazott, tanítványok nélkül maradt, egyedül élő Bálna professzor az, aki elkezd leveleket küldözgetni ismeretleneknek, remélve, hogy ilyen módon új barátokat szerezhet.
Olvasd el, hogyan kezdődik Bálna professzor nagy kalandja!
– Időpazarlás volna ebben a szép időben szundikálni délután – mondta Bálna professzor magának, és hatalmasat ásított.
Nagyon szerette a kéket, és amikor az előtte elterülő kék óceánra és a kék égre nézett, úgy gondolta, hatalmas szerencse, hogy a világon van.
Az öreg bálna sodródott a mélykék tengeren, és felpillantott a tiszta égboltra. Fenn a magasban, a messzi távolban egy madár repült.
– Vajon milyen lehet repülni? Biztosan nagyszerű a kék égen lebegni. Örülnék, ha én is tudnék!
Bálna professzor elképzelte, hogy ő maga is repül. Csakhogy ahhoz szárnyakra volna szüksége, méghozzá hatalmas, igazán óriási szárnyakra.
Azon gondolkozott, milyen színűeket szeretne.
– Természetesen kékeket!
Míg Bálna professzor gondolatban elragadóan vitorlázott kék szárnyaival a kék égen, picit elszunnyadt. Kár, hiszen egy efféle délutáni alvás színtiszta időpazarlás.
A madár lassan közeledett.
– Professzor úr! Professzor úr! – kiáltotta.
Bálna professzor meregette a szemét, majd felismerte Pelikánt.
Pelikán arról volt híres, hogy légi postásként dolgozott. Nemrég kapott egy kitüntetést Fókával, aki a tengeri postát intézte.
– Ó, szóval te vagy az!
– Jó napot, professzor úr, rég nem láttam!
Pelikán leereszkedett Bálna professzor óriási testére.
– Ne hívj mindig professzornak, Pelikán. Már rég nyugdíjba mentem.
– Egy professzor mindig professzor marad, még ha nyugdíjas is – mondta Pelikán.
– Akkor is szeretném, ha valahogy másképp neveznél – mormogta szégyenlősen Bálna professzor.
– Rendben, és hogyan?
– Hát, például… Bálna barátom?
– Bálna barát? – Pelikán elképedve ingatta a fejét.
Bálna professzor nem véletlenül szerette volna épp most, hogy barátnak nevezzék. Nemrég még a bálna-foki iskolában tanított, és mindenki professzornak hívta. Az egyetlen diákja a pingvin-szigeti Pingvin volt. De ő egy nap levelet kapott.
„Zsiráf vagyok, Afrikában lakom. Híres vagyok a hosszú nyakamról. Kérlek, írj magadról!” – állt a levélben.
Így kezdődött Zsiráf és Pingvin levelezése. Jó barátok lettek, és Bálna professzornak ez nagyon tetszett. Majdnem olyan üdítőnek tartotta, mint a kedvenc kék színét.
– Vagy hívhatsz Bálintnak is. Így hívtak, mielőtt tanár lettem.
– Aha! Szóval Bálint.
Pelikán eléggé zavarba jött.
– Mivel a Bálna professzor ön szerint már túl nagyképűen hangzik, most azt szeretné, ha Bálna barátomnak vagy Bálintnak hívnák…
Bálna professzor még a nagyképű szón gondolkozott, amikor Pelikán átnyújtott neki egy levelet.
– Egyébként hoztam önnek egy levelet.
– Ennek aztán örülök! Hogy van egyébként Fóka postáskisasszony?
– Hosszabb szolgálati útra ment, nem jön egyhamar vissza. Ezért megkért, hogy vegyem át a körzetét – felelte büszkén Pelikán.
– Ki küldte ilyen hosszú utazásra? Szegénykém! – sajnálkozott Bálna professzor.
– De hiszen ön volt az, professzor úr!
Pontosan így történt.
Bálna professzor ugyanis egy egész hegynyi levelet írt…
Ha kíváncsi vagy, milyen leveleket írt a professzor, és hogyan folytatódnak a kalandjai, itt teheted kosárba a könyvet!
