Vasárnap - részlet
Szuper könyvünk érkezett a 7-10 éves korosztály számára, mely nem csak a szabad játék fontosságát hangsúlyozza, de nagy segítség lehet az önálló olvasás felé vezető úton is. Olvass bele a Zseblámpás könyvek új részébe, a Szerdán végre játszhatok!-ba!
Petra, a nagynénim fog vigyázni rám, pedig egyáltalán nem ő a kedvenc nagynéném! Bár csak egy nénikém van. De attól még nem kell a kedvencemnek lennie! Ugyanis tényleg nem nagyon kedvelem.
Anyu se bírja annyira. Pedig a húga!
– Ő az én húgocskám – mondja, amikor be kell mutatnia valakinek, például apu negyvenedik születésnapján, vagy más ünnepeken, amikor sok vendég jön hozzánk. Olyankor Petrát is meghívjuk.
– A kishúgom, Petra – mondja anyu, és furán felhúzza a szája sarkát.
Nem tudom pontosan, miért nem kedveli anyu szívből és igazán Petrát, sosem mesélte el nekem. Csak Barbarának, a barátnőjének mesél néha a telefonba.
Tedd kosárba most!
– Istenem, Barbara! – mondja. – Persze hogy nem találkozom túl gyakran a Petrával. Más körökben mozgunk! – Aztán nagyot nyel, és hozzáteszi: – Két külön világ vagyunk. A Petráé tényleg nem nekem való.
Ami persze butaság, mert csak egy világ van, ezt anyu is tudhatná. Ez csak afféle összevissza beszéd.
Velem anyu mindig rendesen beszél: Vedd fel a kabátodat!, meg: Moss kezet!, és: Ha nem kapcsolod le a villanyt most azonnal, mérges leszek! Szóval teljesen okosan.
Philip Waechter illusztrációjaHogy én miért nem szeretem a nagynénimet, Petrát, azt pontosan tudom. Azért, mert nem tud bánni a gyerekekkel. Mindenki láthatja, aki viszont igen. Például az elég fontos, hogy az ember a gyerekkel is beszélgessen, attól még, mert a szüleit látogatja meg! És dicsérje meg, hogy nagyot nőtt, kérdezze meg, hogy mi volt az oviban vagy az első osztályban, ahova most én járok, szóval érdeklődjön. Nem úgy, mint Petra, aki néha még köszönni is elfelejt nekem, aztán persze nem is beszélget velem.
Ha pedig kávézás közben mindenféle olyan dologról beszélgetnek a felnőttek, aminek a nevét sem érteni, mint például a rezsikalkulátor vagy a karburátorcső, és a gyerek félbeszakítja őket, és kérdez valamit például, vagy elmesél valamit csak úgy, akkor az aranyos felnőttek értik, hogy a gyerek unatkozik. Mert senki nem törődik vele. Ez ugyanis a törődés, és így kell a gyerekekkel foglalkozni.
De Petra nem foglalkozik velem.
– Fanni, kicsim, szeretnék még beszélgetni a szüleiddel! – mondja, ha félbeszakítom őket kávézás közben. És ajándékot sem hoz már rég. Legalábbis nem mindig. Vagy nem jót.
Erre most tessék! Pont Petra fog vigyázni rám! Majdnem egy hétig. Teljesen rosszul vagyok a gondolatától is.
De apu sajnos mindenképp el akarja vinni anyut az üzleti útjára, és ezért valakinek vigyáznia kell rám. Apu Milánóba megy, ami Olaszországban van. Ahol citromfák nőnek, meg néha pálmák is, és anyu mindig vesz magának ott egy cipőt. Ezért is szeretné elkísérni aput: hogy cipőt vegyen, meg más dolgokat. Nekem is hoz majd valamit. Apu egyszer egy piros lakkcipőt hozott nekem Rómából, ami szintén Olaszországban van. Senki másnak nem volt olyan gyönyörű piros lakkcipője!
Olvasd el Hamvas Réka ajánlóját a könyvről!
Múlt héten anyu megkérdezte a frankfurti nagyimat, hogy át tude jönni addig vigyázni rám, és a nagyi mondta, hogy még szép, aminek nagyon örültem, mert a nagyi mindig finomakat főz, és vesz mindenféle csokit. Nagyi szerint, ha az ember jó alaposan megmossa édességevés után a fogát, akkor nem lesz baj. Talán nem hallott még róla, hogy az édesség belülről is egészségtelen, legalábbis anyu mindig ezt mondja. De attól még, hogy a nagyi nem tudja, nekem nem kell feltétlenül elmagyaráznom! Legalábbis nem akkor, amikor épp rám vigyáz.
Philip Waechter illusztrációjaViszont sajnos mégsem tud jönni, mert nagyon bedagadt a lába. Hirtelen valami baja lett a dagi lábának, és ezért nem jöhet. Pedig korábban tudott, és már akkor is elég duci volt a lába. Mert vizes belül.
– Istenem, mit csináljunk? – sápítozott anyu, amikor felhívta a frankfurti nagyi. Nagyon ideges lett, mert mindenképp el akart utazni Milánóba apuval, hogy cipőt vegyen. Talán már a fák is virágba borultak Olaszországban!
– Nem hagyhatjuk egyedül a gyereket egy teljes hétre!
Úgyhogy telefonálgatni kezdett. Felhívta Mareike barátnőm anyukáját, aztán Annette-ét, hogy nem meheteke át valamelyikükhöz. A többi anyukát nem ismerjük elég jól.
De valahogy semmi sem jött össze. Apu átkarolta anyut:
– Nem a világ vége, szívem! Majd jössz legközelebb!
Anyu szerint viszont igenis a világ vége volt. Ha nem félnék olyan iszonyatosan este a sötétben, amikor nem lehet tudni, hogy jönnek-e a betörők vagy sem, akkor biztosan felajánlottam volna anyunak, hogy otthon maradok egyedül. De sajnos a félelem nem hagyta.
Philip Waechter illusztrációja– Albert! – kiáltott fel hirtelen anyu (ő így hívja aput). – Petrát még nem kérdeztük!
Előkapta a telefont, hiába kiáltotta apu:
– Várjál, szívecském, várjál! Szerinted Petra biztosan, tényleg alkalmas erre?
Én is megpróbáltam beleszólni, és felsikítottam:
– Egyáltalán nem alkalmas! Egyáltalán nem! – Anyu azonban már megnyomta a hívásgombot.
Ezután szörnyen hosszan beszéltek, már reméltem, hogy kudarcot vall, de végül előbújt, és elújságolta, hogy Petra vállalta.
– Valamit magyarázott egy vizsgáról, amire még fel kell készülnie – mondta anyu. – Mi lehet már megint?! Mindenesetre ezért alig van ideje. De mondtam neki, hogy nálunk is ugyanolyan jól tud tanulni, mint otthon. Fanni reggel elmegy az iskolába, délután különórái vannak. Tud majd készülni.
Apu bólintott.
– De kért pénzt – suttogta anyu. – 100 eurót naponta, az a minimum, azt mondta! Jaj, Albert, a húgocskám nem változik, nem változik soha!
Pofátlanság – gondoltam, mi kerül azon 100 euróba, hogy vigyáz rám. Nem vagyok én neveletlen, hanem nagyon is aranyos. Könnyen kezelhető, jól nevelt, öröm velem lenni, mondja mindig a nagyi. Csak neki sajnos nem megy ki a lábából a víz.
Na, ezért jön most Petra nagynéném, ami tényleg borzasztó csapás!
Érdekel a folytatás? Tedd kosárba a könyvet most!
