Megnyílt a Mézes cukrászda!
Az ember társas lény, azaz élete nagy részét közösségekben tölti, legyen szó természetesen kialakuló vagy mesterségesen létrehozott csoportokról. Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek is tagjai mindenféle emberi közösségnek, pl. az óvodai csoportjuknak vagy a családjuknak. Életünk első szakaszában sok mindent megtanulunk, amire később szükségünk lesz: számolni, írni és olvasni, mik voltak történelmünk legfontosabb eseményei stb., de mi a helyzet életünk azon területével, amelynek néhány éves korunktól halálunkig részesei vagyunk, azaz a közösségi élettel? Cikkünkből minden kiderül, olvasd el ajánlókat a Mézes cukrászdáról!
Alapvető fontosságú, hogy a szocializáció megkezdésétől beszéljünk a gyerekekkel az emberi csoportok működéséről, hiszen egész életükben szükségük lesz azon képességekre, melyek segítségével nem csupán ők maguk tudnak megfelelően beileszkedni egy közösségbe, hanem akár másoknak is segíteni tudnak benne. Mindez persze túlmutatna olyan alapvető szabályokon, mint a “Ne bántsd a másikat! Ne vedd el, ami másé! Viselkedj jól!” Bevallom, én életemben először gimnáziumban tanultam arról, hogy kell működtetni egy közösséget úgy, hogy annak minden tagja megtalálja a helyét, vagy arról, miért az egyik legfontosabb készség a világon az empátia, vagy miért alapvetően elhibázott a tekintélyelvű rendszer, vagy hogy létezhet központi irányítás nélkül is remekül működő közösség. Lássuk be, én még így is a szerencsésebbek közé tartozom, hiszen sokan úgy mennek keresztül az oktatási rendszeren, hogy sohasem hallanak ezekről.
Szentendrei Judit Mézes cukrászda című meseregénye remek alapot szolgáltat ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzünk a gyerekekkel a különböző emberi közösségekről, valamint rendkívül szórakoztató és mesés formában mutatja be, miként tud összekovácsolódni és hatékonnyá válni egy eltérő személyiségtípusokból álló lakóközösség.
Karola, a szórakozni vágyó fiatal, Valér, a magának való artista, Katalin anyó, a pihenni vágyó nagymama és Paula, az önbizalomhiányos mimóza a hivatali dolgozók figyelmetlensége miatt kénytelen összekötözni egy lakásba 3 hónapra. Kezdetben nagy a fejetlenség: minden lakó más időpontban fekszik és kel, emiatt zavarják egymást. Van, aki rendmániás, más éppen trehány, így állandó a feszültség és a veszekedés. Egészen addig, míg össze nem hívnak egy lakógyűlést, ahol lefektetik azokat az együttéléshez szükséges alapvető szabályokat, melyek mentén gördülékenyebben tudják megszervezni a mindennapjaikat. S lám, amint nem egymás szekálásával töltik az idejüket, mindjárt kiderül, hogy egészen jól kiegészítik egymást: amiben az egyik nem jó, az másnak a kedvenc elfoglaltsága. Ettől kezdve nem negatívan gondolnak a különbözőségeikre, hanem azok segítségével segítik egymást a céljaik elérésében. És nem csupán arra elegendő az energiájuk, hogy boldogan éljenek egy fedél alatt, hanem Karola új szenvedélyéből, a süteménysütésből, pontosabban egy mindenmentes cukrászda üzemeltetéséből is kiveszik a részüket.
Elolvasnád? Kattints ide, és tedd kosárba!
A Mézes cukrászda remek ötleteket ad ahhoz, hogy hogyan vonjuk be a közösség minden tagját egy tevékenységbe – megtalálva minden egyén számára a tökéletes feladatot –, méghozzá a sütés-főzés példáján keresztül. Ha végigolvassuk a könyvet a gyerekekkel, biztosan kedvet kapunk majd valami finomság elkészítéséhez, amiben a könyv végén szereplő receptek is segítségünkre lesznek. A főzés segítségével nem csupán önállóságra és csapatmunkára nevelhetjük a gyerekeket egyszerre, de fejleszthetjük a finommotoros készségeiket is.
Hogyan segít a főzés?
Sokan félnek bevonni a gyerekeket a főzés folyamatába, mert lelki szemeik előtt látják a felfordulást, kiborult hozzávalókat, ügyetlenkedést. Mégis fontos, hogy megbékéljünk a kezdeti rumlival, hiszen több ez, mint rendetlenség. Így tapasztalnak és fejlődnek a gyerekek. Ha nem vesszük ki a kezükből a fakanalat, ha nem csinálunk meg mindent helyettük, hamarosan maguktól is megtanulják, és a fejetlenség is megszűnik. Vegyük természetesnek a felfordulást, hiszen gyakorlat teszi a mestert.
A főzés kiváló eszköz a gyerekek finommotorikus készségeinek fejlesztéséhez is. Bízzunk rájuk olyan tevékenységeket, amik a koruknak/képességeiknek megfelelnek, és lehetőleg izgalmasak is. Ne a krumplipucolással kezdjük, bármennyire szeretnénk is tőle megszabadulni. Ahogy mi sem, úgy valószínűleg ők sem fogják élvezni a feladatot, és már az elején elvesszük a kedvüket az ételek készítésétől. Fontos, hogy megismerjék a különböző összetevők keveredését, új textúrává alakulását, tapasztalják a színek, ízek egymásra hatását, kibontakozását. Olyan feladatokkal fejleszthetjük őket a konyhában, amiket akár egy óvodai fejlesztő foglalkozáson is elképzelhetnénk: gyúrás, díszítés, mázolás, keverés, vágás stb.
Végül, de nem utolsó sorban a főzés kiváló eszköz arra, hogy összehozza a családot: mindenki talál benne olyan feladatot, amihez remekül ért, szórakoztató, és persze finom is a végeredménye.
A Mézes cukrászda egy remekül felépített, humoros, mégis komoly alaptémájú mese, ami mégsem szűnik meg bájos lenni. Minden 6 éven felüli gyereknek bátran ajánlott.
(És minden felnőttnek, akit érdekel a co-housing elmélete :)
