Rumini - Hajónapló és Kincsesláda
A sikerkönyvek sorsa régebben az volt, hogy megfilmesítették őket. Ez ma is igaz, de ehhez a trendhez felzárkózott a „megtársasjátékosítás”. Apropó, kiírhatnánk egy pályázatot az új magyar szó kitalálására – de vigyázat, a gamifikáció (gamification) azért nem ugyanaz! És hát mi lett volna nagyobb sikerkönyv, mint az eredetileg 2006-ban megjelent Rumini, Berg Judit közismert gyerekkönyve, amit aztán 9 másik kötet követett egészen 2020-ig. Az én privát viszonyom a Rumini regényfolyamhoz meglehetősen ambivalens, de ez nem befolyásolt abban, hogy az arra épülő játékokat élvezettel próbáljam ki és írjak róluk elfogulatlan ismertetőt.
Olvasd tovább Kiss Csaba a JEM magazin 2021. decemberi számában megjelent cikkét!
A Rumini-játékok
A BGG három Rumini témájú játékot ismer, ezek a 2011-es A küldetés, a 2014-es A szétszakadt térkép és a 2018-as Kincsesláda. Ezek közül a legutolsóval foglalkozunk a jelen cikkben, törlesztve egy régi adósságunkat, illetve a BGG-n nem megtalálható, de legújabb, 2021-es kiadású Hajónaplóval.
Hajónapló
Érdekesség, hogy a Hajónapló azzal a régebbi kiadású Rumini-könyveket idéző grafikával jelenik meg, amelyiket maga a szerző cserélte le a nemzetközi siker érdekében egy modernebb, frissebb dizájnra. Ez akkora hírnek számított akkoriban, hogy még a HVG is beszámolt róla 2017-ben.
A játékban 68 karakter- és 32 jelenetkártyát találunk, valamint egy emlékeztetőt, amelyik azt mutatja meg, hogy az egyes karaktereknek mekkora a pontértéke. Kezdésként minden játékos kap 6-6 karakterlapot, a maradékot pedig húzópakliként az asztal közepére tesszük. Utána osztunk mindenkinek játékosszámtól függően jelenetkártyákat, majd ezt követi egy érdekes, draftolós intermezzo, amikor kidobhatunk egy-egy olyan lapot ezek közül, ami a legkevésbé hasznos nekünk. Ha kevesebb, mint 8 jelenetlap maradt a játékban, akkor azt kiegészítjük 8-ra (istenigazából ezzel a random húzási mozzanattal ismét kerülhet a pakliba számunkra kedvezőtlen lap, de ezt a játék már a szerencsére bízza). Mivel a pontozást minden körben folyamatosan vezetni kell, ezért elő kell készíteni a pontozótömböt és kitölteni a játékosok neveivel.
A játék annyi körből áll, ahány jelenetkártya szerepel benne, tehát 8-ból. Felcsapjuk az első jelenetlapot az asztalra, és mindenki kijátszhat mellé olyan karakterlapokat, amelyek a jelenetben szerepelnek. Az egyes körök pontozása eltérő, így az első két körben annyi pontot írunk fel a játékosnak, amennyi a jelenetlap pontszáma + az általa kijátszott karakterlapok pontszáma. A harmadik és negyedik körben ezt 2-vel, majd két körönként növelve, 3-mal és 4-gyel szorozzuk (ezt egyébként a pontozótömb szépen mutatja). Ha valaki passzol, akkor az első két körben húzhat 2 karakterlapot, majd két körönként csökkentve, 1-et, 0-t, illetve az utolsó két körben még neki kell 1 lapot eldobnia. Ha valakinek a játék, azaz a nyolcadik kör után is van karakterlap a kezében, akkor annak az értékét megháromszorozzuk és levonjuk az általa elért pontokból.
Értékelés
A felszínes olvasó számára a mechanika azt az érzetet keltheti, hogy még kevesebb is van benne, mint egy ütésvivős játékban, hiszen mindenki megkapja a pontot a lerakott lapjáért (és a középen lévő lapért), de aztán ahogy belegondolunk, hogy mik fognak történni a következő körökben, hányszoros pontértéket lehet begyűjteni a jól időzített kijátszással, rájövünk, hogy ez a mechanizmus kimondottan furfangosra sikerült. Adott kapásból, hogy az első körben érdemes passzolni, és ez így is szokott lenni. Aztán az is elég egyértelmű, hogy a dzsóker lapunkat érdemes az utolsó körre tartogatni, amikor az csak egymaga 24 pontot fog hozni. Hogy a legkisebb értékű lapjainkat mikor játsszuk ki, azt is érdemes tervezni, bár az talán nem lesz döntő, hogy egy Rumini lapért 3 vagy 4 pontot írunk-e fel magunknak. Hogy az első és az utolsó kör között hogyan időzítünk és mit csinálunk, részben a szerencsén múlik (milyen jelenetlapok jönnek fel), illetve a tervezésen is, hiszen a lapok egy részét ismerjük, mi tartottuk azokat játékban. Összességében érdekesnek tartottuk a játékot, a játékmenet kimondottan gyors volt, az életkori kategória is jól van belőve, szóval a könnyedebb játékokat szerető Rumini-rajongóknak kötelező darab.
Kincsesláda
Ahogy írtam is már, egy adósságunkat is törlesztjük ezzel a cikkel, hiszen anno, megjelenésekor nem írtunk a Kincsesládáról, de a szerzővel (Lencse Máté - A szerk.) készült interjúban kétszer is szóba került ez a darab, szóval pont itt volt a helye, hogy megemlítsük részletesebben is.
Nos, teljesen igaz a szerző értékelése, miszerint „csak a téma miatt lett gyerekjáték, ha leülne mellé egy fiatal felnőttekből álló társaság, simán megállná a helyét”. Ez ugyanis tényleg nem (csak) egy gyerekjáték, annak viszont elég bonyolult. Én ezért egy kicsit vitatkoznék a 6+-os besorolással, mivel még nagyobbaknak is fejtörést okozott a jó stratégia kidolgozása (és először annak felismerése). A cél minél értékesebb szettek összegyűjtése, miközben a tárgyak értéke játék közben folyton változik. Mivel nem szabályleírást végzünk, nem írom le részletesen, hogy milyen előkészületek vannak, de legyen annyi elég, hogy játékosszámtól függően keverünk egy kártyapakliba megadott számú tárgykártyát, illetve osztunk mindenkinek megadott számú lapot, végül szintén aszerint kap mindenki piros és zöld kockákat és egy saját színű jelölőt.
Kattints ide és szerezd meg a Kincsesládát!
A játékosok egymás után kerülnek sorra és a náluk lévő pakliból mindig egy lapot tesznek középre képpel felfelé. Erre a lapra lerakható innentől jelölő, akár azonnal, minél gyorsabban, de a kör végéig bármikor. Egy lapon csak egy jelölő lehet. Utána a következő játékos fordít fel egyet a saját lapjai közül, és így tovább. A kör végén minden lapon lesz egy-egy jelölő, kivéve annyi lapot, ahányan játszanak (így van kiszámítva), mert ezek az utolsó körre mennek tovább. A jelölők mást és mást jelentenek: piros kocka – a lap kikerül a játékból, zöld kocka – a lap a bankba kerül, saját jelölő – a lapot megkapja a játékos.
Amikor az utolsó kör is lement, pontozunk. És itt jön a (hajó)csavar. Akinek van olyan lapja, amelyikből senki másnak nincs és a bankban sincs, az 10 pontot ér. Akinek olyan lapja van, amelyikből van a bankban, az annyit fog érni, amennyi a bankban van belőle. És végül akinek olyan lapja van, ami nincs a bankban, de másnak van, az darabonként csak 1 pontot hoz.
Értékelés
Mi a titka a játéknak? Miért olyan nehéz sok pontot elérni? Nos, minden tárgyból 16-16 lap van a pakliban, de ezek nem pontosan azonosak. Ebből a 16-ból van 8 egyforma, például bogár, de vagy 4 kicsit másfajta és megint 4 attól is eltérő. A pontozásnál viszont csak a teljesen azonosak számítanak egy-egy sorozatba. Ahogy a szerző írta: „A Kincsesláda esetében például azért kellett jobban beleszólnom a grafikába, mert fontos volt, hogy a tárgyak összetéveszthetőek legyenek.” Miért? Mert ha nem figyelsz, azt hiheted, hogy már 5 kalapot gyűjtöttél, mire a végén kiderül, hogy más a szalag rajtuk, és ami 5-nek tűnt, az bizony csak 3 + 2. Aztán például esély arra, hogy kizárólag neked legyen egy kártyából, leginkább csak azoknál esélyes, amiből csak 4 van a pakliban. A bankos pontozásnál viszont az a jó, ha a 8 lapos tárgyból 4 van nálad, 4 a bankban, és akkor kihozhatod belőle a 16 pontos maximumot (minden más variáció kevesebb pontot ad). És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a gyorsaság sokszor a tervezés rovására megy és fordítva, szóval nagyon kell figyelni és számolni, miközben egyáltalán nincs idő a ráérős alaposságra. Mindezek hatására egy egyszerűnek tűnő, de az agyat mégis jól megdolgoztató játék lett a Kincsesláda, ami miatt nem is ajánlom nagyon kicsi gyerekekkel, nehogy elvegyük a kedvüket a későbbi játékoktól.
A paklihoz még két játékvariációt javasol a szabályfüzet, ezeket nem próbáltuk, de mindenkit arra buzdítok, hogy tegyen velük egy próbát.
Összegzés
Mindkét játékról azt tudom mondani, hogy egyrészt benne van a szerencse, de jó tervezéssel ki lehet védeni annak negatív hatásait. Mindkettőben kulcsfontosságú az időzítés, illetve mindegyikben sok módosító tényező játszik közre abban, hogy végül hány ponttal fejezzük be a partit. Legvégül mindkettőt olyan családoknak ajánlom, ahol Rumini történetei nagy kedvencnek számítanak.
drkiss
JEM Magazin 2021/12, 105. szám.
