Pozsonyi úti nyomozás
Suli, szerelem, barátok. Némi történelem, manipuláció, egy kis történelemhamisítás. Papolczy Péter olyat csavar az Abszolút Könyvek bevált "receptjén", hogy az garantáltan az olvasófotelhez szögezi nem csak a célkorosztályt, de nagyobbakat is. Olvasd el Viola Bea ajánlóját!
Nagy örömmel álltam neki a regénynek, hiszen Papolczy Péter korábbi - egészen más műfajú - könyvéről, a Hogyne szeretnélek! -ről is azt gondoltam, hogy minden kamasz, magyartanár, Shakespeare-rajongó, és általában minden irodalomszerető polcán ott a helye. Nem csalódtam ezúttal sem, rég húzott be ennyire fiataloknak szóló könyv, mint a Jelek a falon.
Két elitiskolás kamasz első szerelme, barátok, elvált szülők, pezsgő iskolai élet, némi tudomány - eddig semmi különös. A főszereplő, Bence egy iskolai dolgozathoz keres témát, ami az utcán hever - egészen pontosan a Pozsonyi úton, még pontosabban szobrokban, frízeken, kapualjakban, eltüntetett tablókon és megváltoztatott nevekben…
Szerencsére (?) Bence első szerelmének az apukája, Zoli szívesen kalauzolja a fiút a régmúlt és a közelmúlt útvesztőiben. Kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, de persze minden mindennel összefügg. A jelek egyfelé mutatnak, egy csomó jelenségre ugyanaz a (kézenfekvő) magyarázat. Titkos háttérhatalom, ami irányítja mások életét.
Nem ismerős ez valahonnan? De bizony: összeesküvés-elmélet szagú az egész. Persze honnan tudhatná ezt egy kamasz? Bence a saját bőrén tanulja meg, hogy a félinformáció nem információ, viszont remek manipulációs eszköz. Hogy az internet jó dolog, de nem elég felületesen utánanézni a dolgoknak. Hogy a forráskritika és a kritikus gondolkodás nem csak történelemórán fontos!
Olvasóként sem kezdünk el rögtön gyanakodni, aztán egyre több minden üt szöget a fejünkbe. Aztán amikor Bence körül kipukkad a múlt-buborék, csak hitetlenkedve nézünk magunk elé.
Olvass bele itt!
Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy az olvasót is megvezeti, így nem pusztán olvasunk a "fake" működéséről, hanem át is éljük azt. A belemerülést, az újdonság varázsát, az összefüggésekre való rácsodálkozást, végül a becsapottságot. Remekül körbejárja napjaink egyik legmeghatározóbb jelenségét: az információkhoz mindenki hozzájut, de ki hogy értelmezi ugyanazt az információhalmazt?
És hát ugye Budapesten játszódik, ha erre játunk, ne is próbáljuk meg legyőzni a kísértést, hogy könyvvel a kezünkben barangoljunk a helyszínen: Újlipótvárosban, és fedezzük fel a papagájos kapualjat, a földgömbös frízt, a Dunant/Strauss szobrot.
Ennek a könyvnek is ott a helye minden sulikönyvtárban, minden magyar- média- és töritanár, és minden olvasó polcán, akik szívesen lapoznak fel jól megírt, izgalmas, ütős regényeket!