"Nem kell mindentudó sziklának lenni"
Shona Innes gyerekeknek íródott beszélgetős mesekönyvei világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, és nagy örömünkre a Pagony gondozásában jelentek meg újra magyarul is. A képeskönyvekhez Szél Dávid pszichológus írt utószót a szülők számára. Most a nyitottság, az őszinte kommunikáció és a segítő könyvek fontosságáról beszélgettünk vele.
“Amikor egy gyerekkel foglalkozom, akkor az ülés végén írok neki egy levelet, mivel olyan sok mindenről beszélünk egy alkalommal és szeretném, ha a fontosabb dolgokra emlékeznének.” - mesélte Shona Innes, amikor ezekről könyvekről kérdezték. Neked van valamilyen hasonló módszered?
Bár korábban tényleg dolgoztam gyerekekkel, most már kizárólag felnőttek járnak hozzám. De a lényeg ugyanaz: a két alkalom között is fontos, hogy történjék lelki munka, gyerekekkel ez egy nagyon jó módszer, felnőtteknél inkább lehet abban bízni, hogy emlékezzenek a fontosabb dolgokra.
Mit gondolsz, mennyire más a befogadása ezeknek a könyveknek Magyarországon, mint külföldön?
Erről nem sokat tudok, de nem gondolom, hogy nagyon más lenne. Illetve nem gondolom, hogy a befogadásnak nagyon másnak kéne lennie. A sorozat témái univerzálisak, ezek a témák mindenkit foglalkoztatnak. Még ha a halálról nehéz is beszélni, még ha a politika a családoknak egyféle módját tudja csak elképzelni, attól még emberek meghalnak, attól még a családok sokfélék, ezek a témák pedig fontosak az embereknek. A gyerekek pedig kérdeznek, kíváncsiak, érdeklődnek. Ezek a könyvek pedig ítélkezéstől mentesen válaszolnak. Arra is, amiket feltesznek és arra is, amiket nem. Ez pedig a szülőknek is segítség lehet. Szerintem ezért lesznek ezek a könyvek népszerűek.
Melyik témát milyen volt lektorálni? Nehezebb volt pl. a tabusítottabb témához kapcsolódni?
Talán a családosat, az ugyanis arról nagyon szépen, sokat és okosat ír, hogy milyen sokféle is lehet egy család, és hogy ennek a sokféleségnek mennyi szépsége is lehet, de fontos lett volna valahogy azt is megfogni, hogy van olyan, hogy egy család nem működik. Mert nem szeretik már a szülők egymást, mert bántják egymást, mert bántják a gyereket. Sajnos nagyon sok gyerek azt tapasztalja, hogy a süti, ami a családja, nem finom, abba nem jó beleharapni. Erre pedig muszáj volt valahogy a könyvben is reflektálni – ezt a problémát igyekeztem az utószóban megszólítani. Mert fontos, hogy ha a könyv ezekről a dolgokról a gyerekeknek nem is beszél, de a könyv a szülőknek is szól.
A halállal foglalkozó kötetben számomra az volt kérdéses, hogy mennyire szól csak a természetes halálról, de úgy éreztem, hogy a végén, a sorok között azért ott van a váratlan halál is – itt is az a fontos, hogy a könyv felolvasása párbeszédet teremtsen szülő és gyerek között, illetve persze hogy a szülő is elgondolkozzon.
Szerinted melyik az a téma, amiről a legfontosabb lenne, hogy szülessen Magyarországon egy gyerekkönyv?
Shona Innes sorozatából több kötet is ráférne a társadalmunkra, de jó lenne, ha mi is ki tudnánk ilyen könyveket termelni. Szegénységről és gazdagságról, bugyiszabályról és testtudatról, konfliktuskezelésről, környezettudatosságról, önelfogadásról és érzelmekről. És nekem nagy vágyam, hogy legyenek a demokratikus értékekről szóló gyerekkönyvek is. Akár már 4-6 éveseknek is. Kicsit nagyobbaknak pedig már szólhatnának mesekönyvek a történelmünkről is. Olyan eseményekről, amik a mai életünket is meghatározzák. Osztrák-Magyar Monarchia, Trianon, holokauszt, 56, rendszerváltás.
Van valamilyen tipped a szülőknek, hogy hogyan olvassák ezeket a könyveket a gyerekekkel?
Ezek rövid könyvek. 5-6 perc alatt is el lehet olvasni. De úgy nem biztos, hogy sok értelme van. Ezek a könyvek párbeszédet indítanak el. A gyerekek közbe fognak kérdezni. A rajzok és a szöveg egyszerűsége is ezt segíti. Nagyon jó, ha ezeket a könyveket úgy olvassák fel a szülők, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására tényleg jusson idő. Az se baj, ha a szülő elérzékenyül, vagy éppen egyik-másik kérdésre nem tud válaszolni. Nem kell mindentudó sziklának lenni, a gyerekeket nem ez érdekli. Az együttlét a fontos. És legyenek ezek a könyvek elöl, hogy a gyerekek bármikor elővehessék – különösen az érintett családok esetében.
Milyen könyveket ajánlanál még azoknak a szülőknek, akik hasonló olvasmányokat keresnek?
Elsőre Tóth Krisztina Anyát megoperálták című könyve jut eszembe, szerencsére ott nem hal meg senki, a csúnya betegségből meggyógyul a főszereplő, az egész folyamat pedig nagyon szépen és érzékenyen van elmesélve. De ezen az oldalon még további, gyásszal kapcsolatos mesekönyvek vannak, érdemes azok között is nézelődni. A család sokszínűségéről talán kevesebb ilyesmi mesekönyv van, A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt ugyan nem erről szól közvetlenül, mégis, burkoltan tematizálja, hogy mennyire sokféle is lehet egy család.
Az Ölelj meg!-sorozat köteteit itt találod!
