"Jó látni, hogy mennyire sokszínű a világ"
Shona Innes gyerekeknek íródott beszélgetős mesekönyvei évek óta hiánycikknek számítottak, és néhány hete a Pagony gondozásában jelentek meg újra. Képzeljétek, annyira örültetek nekik, hogy máris újra kellett nyomni, hamarosan érkeznek is a nyomdából!
A kötetek Agócs Írisz tündéri illusztrációival válnak teljes egésszé, így mindenképp szerettük volna kifaggatni arról, miért tartja ilyen fontosnak ezeket a történeteket, és persze hogy mik a tervei a közeljövőre nézve!
Azt már tudjuk egy másik interjúból, hogyan találtatok egymásra Shona Innessel. Mesélj egy kicsit arról, hogy mennyire más úgy dolgozni a rajzokon, hogy nem magyar nyelvű a szöveg?
Nagyon szeretem az angol nyelvet, beszélni sajnos már nem tudom olyan jól, mint amikor aktívan használtam, de olvasáskor nincs különbség, ugyanúgy megjelennek a képek a fejemben. Szeretem az angolban, hogy egyszerűségében nagyszerű.
Rengeteg olyan szólás, kifejezés van, amit sokkal frappánsabbnak érzek angol nyelven, mint magyarul. A fejemben akár szinonimaként vannak a magyar nyelvi eszközök mellett az angol kifejezések, de ez elég megosztó is. Tudom, hogy van, akiben visszatetszést kelt, amikor a szép magyar nyelvünkbe az ember csak úgy beledobál egy-egy angol mondást. 
Mit gondolsz, miért ekkora az érdeklődés ezek iránt a kötetek iránt?
Ez elég összetett, egyrészt azt gondolom, hogy itthon még mindig aránylag kevés az ilyen, nehezebb témákat feldolgozó könyv, és talán ebből adódik az is, amit a másik oknak vélek, hogy Shona Innes iszonyú gyengéden, és szépen dolgozik ezekkel a nehéz témákkal. Nekem az nagyon tetszik, hogy nem mondja meg a tutit, körbejár egy témát, és mindig egy nagyon jó hasonlat segítségével vélekedik róla. Minden problémára jó néhány felvetése születik, hogy honnan és hogyan lehet megközelíteni. Egyértelműen érzékelhető, hogy ő ezt mint pszichológus írta. Szerintem előnyére válik, hogy csak a gyermeki világból használ eszközöket, hogy beszéljen témákról, és nincs arról szó, hogy megpróbált volna meseíróvá válni, és egy cuki kis történetbe beleerőszakolni a mondanivalóját, mert ez simán lehet halála egy ilyen fontos és érzékeny könyvnek. Ha valaki csak a szöveget olvasná, még inkább érezhető lenne, hogy mennyire funkcionális, és az én feladatom az volt, hogy ezeket a finom mondandókat körbeburkoljam kedves rajzokkal, hogy még puhábban érkezzen a gyerekekhez.
Szerinted más a befogadása ezeknek a könyveknek Magyarországon, mint külföldön?
Sajnos azon kívül, hogy csak csodálkozva figyelem, hogy melyik országokban, milyen nyelveken jelennek meg a könyvek, nem látok bele abba sem, hogy egy-egy országban például milyen a pozíciója a kiadónak, ahol ezt kiadják, vagy arányban milyen példányszámban kerül ki, és mekkora az érdeklődés. De azt is jó látni, hogy egyre több és több nyelven jelenik meg, épp a napokban tudtam meg, hogy törökül, olaszul, és dán nyelven is megjelent.
Az egy megerősítés azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg kedvelik, hogy például kínaiul korábban megjelent négy kötet keménytáblás kivitelben, most pedig nemrégiben érkezett egy nagyon helyes szett, egybecsomagolva mind a 10 rész, kisebb és puhakötéses verzióban.
Vagy például a koreai kiadó folyamatosan újabb és újabb részeket jelentet meg, ráadásul teljesen más, nagyon menő dizájnnal. A legtöbb helyen jellemzően négy, maximum hat kötet jelent meg, például franciául, hollandul. 
Ezekben a könyvekben néha hétköznapibb, néha viszont nagyon is tabusított témákról esik szó. Melyik témát milyen volt megrajzolni? Volt nehezebb, könnyebb?
Nagyon örülök, hogy az egyik legnehezebb témával, az elmúlással kezdtem a sorozat illusztrálását és az egész sorozat tervezését, mert így egyértelműen jött, hogy csak állatszereplőkkel tudom ezt megcsinálni. Lehet, hogy más témával is erre jutottam volna, hisz szinte mindent könnyebb egy picit magunktól eltávolítva cuki babzsákállatokkal megjelenítve megnézni, elfogadni.
Tényleg nehéz volt az Élet olyan, mint a szél megrajzolása, mert néha úgy éreztem, hogy nem tudom úgy megrajzolni, hogy ne szakadjon meg az én szívem is, akármilyen finoman igyekszem megjeleníteni, például hogy a kis koala nagypapája egyik oldalon ott üldögél a fotelben, aztán legközelebb már nem üldögél ott.
A másik, ami nekem kihívás, az agresszió megrajzolása, nem esik jól mérges, egymást bántó lényeket rajzolnom - már a lapon sem akarom, hogy ez történjen.
Ehhez képest az aggodalomról, bánatról szóló könyv kifejezetten a kedvencem volt, talán mert sokkal könnyebben azonosulok egy nem létező fenyegetésektől szorongó pandamedvével.
Szerinted melyik az a téma, amiről a legfontosabb, hogy legyen most Magyarországon egy gyerekkönyv?
Szerintem az elfogadás, amire buzdítani és biztatni kellene a gyerekeinket, és nem kell ezt direktben. A saját magunk elfogadása, az, hogy szabadok vagyunk és lehetünk a döntéseinkben, és ez nem minősít másokat, mások lehetnek és tehetnek teljesen másképp, iszonyúan hiányzik most a fejekből.
Mintha csak az erősítené az embereket, hogy akkor jogos, ahogy ő csinálja, ha az egész világ egyetért azzal. Fontos és jó látni, hogy mennyire sokszínű a világ, mindent lehet ezerféleképpen jól csinálni, egyik jó nem írja felül a másik jó módszert.
Jó lenne azt átadni akár a könyveken keresztül is, hogy ha nem érezzük jól magunkat abban, amiben vagyunk, vagy nem tetszik valami körülöttünk, akkor a legpraktikusabb, ha azt keressük, hogy hogyan lehetne jobb, értéket létrehozó megoldásokban gondolkodni.
Amit én most látok, hogy a problémák kezelése kimerül abban, hogy gyorsan leakasztunk valaki okolandót, és nekiállunk harcolni és megváltozatni a másikat. Sokkal egyszerűbb lenne saját magunkkal kezdeni valamit, ha már magunkkal jó esetben egyetértünk. :) 
A krumplik sikere töretlen, hamarosan jön a következő rész is! Miben lesz más a következő rész, mi a sorozat koncepciója?
Most a következő rész még tulajdonképpen azért készült, mert a tavalyi karantén alatt több mint 100 állatot rajzoltunk meg, és a könyvbe alig harminc fért bele. Így rengeteg kérés érkezett, hogy de még ezt meg azt az állatot majd ugye megrajzolom könyvben is. Persze, ahogy az előző részben, itt is lesznek meglepetések, olyan állatok, amiket közösen nem rajzoltunk, illetve egy-két – már az alap karakterépítéstől picit továbblépő – plusz segítség a rajzolni vágyóknak. Ebbe a kötetbe a picit különlegesebb, ritkább állatokat gyűjtöttem össze, amik nekem nem feltétlen jutnának eszembe, viszont nagyon sokan kérték a közös rajzoláskor.
Mire számíthatunk még tőled a közeljövőben?
Most az a tervem, ami folyamatosan a tervem, hogy megmentem a világot :).
Illetve első, kis lépésként, egy mostmár hosszabb ideje illusztrálásra váró, saját sorozat első kötetén dolgozom. A főhőse, egy nagyon talpraesett kislány, aki hozzám hasonlóan fejébe veszi, hogy megmenti a világot, és ehhez gyűjt ötleteket.
Nagyon izgulok, hogy milyen lesz, hogy sikerül-e úgy megcsinálni, ahogy látom magam előtt, illetve azon még jobban, hogy milyen lesz a fogadtatása.
Nekem végig az kattogott a fejemben, amikor kitaláltam, hogy gyerekkorom kedvenc Janikovszky-Réber könyveihez hasonlóan egy gyerekszemmel láttatott világot szeretnék létrehozni, ahol teljesen másak a fontos-nem fontos hangsúlyok, és megcsillan benne az a nagyon határozott, a mindentudás által jogosnak vélt kritikai érzék, amit én imádok a gyerekekben.
Célom szerint ez nem egy megmondó könyv lesz, inkább egy kisgyerek általi szemlélése annak, hogy most milyen utak, trendek, megoldások bukkannak fel, találhatóak meg, amik a világ megmentését igyekeznek szolgálni. Hogy ebből ki mit tart hasznosnak, és megfontolásra érdemesnek, az már olvasói döntés, és ez kicsit vissza is utal arra a korábbi kérdésre, hogy olyan könyveket szeretnék én is a gyerekek kezébe adni, ami arra biztat, hogy figyeld meg a világot, és reagálj rá szabad akaratod szerint.
Agócs Írisz összes könyvét megtalálod itt!
