„A költészet, az irodalom nem a történészek vagy a valóságkutatók terepe.”
Megjelent Az irodalom visszavág Petőfi különkiadása! Alapos, felforgató és nagyon elgondolkodtató kötet született. Ha szeretnél friss szemmel tekinteti a most 200 éves költő verseire, akkor ez a könyv pont neked szól!
Olvasd el a szerzővel készített interjúnkat!
A spin-off köteted elején viccesen azt írod, a másfél százalék másfél százalékának szól. Tényleg ennyien lennének? Be tudnád lőni, kik ők? Kik az ideális olvasóid?
Az irodalom tényleg elég kevés embert érdekel. A Petőfi-év kapcsán nyílt különféle kiállítások, a „nagyközönségnek szánt” programok is inkább keresték Petőfit, az embert, a történelmi szereplőt, mint a költőt. Tényleg izgalmasabb volna Petőfi egyik bizonyítványa, vagy egy anyakönyvi oldal, ahol olvasható a neve, vagy egy felöltő, amit hordott, vagy egy tintatartó, amibe a tollát mártogatta, mint egy verse? A költők életrajza, az „ők is csak emberek voltak”-típusú bulvárérdeklődés, a „hogyan halt meg?” „hol született?” „ki volt az apja?” parttalan vita Petőfi körül szerintem eltávolítja a költészetét az olvasóktól. A költészet, az irodalom nem a történészek vagy a valóságkutatók terepe. Erre a jelenségre próbáltam a magam módján reagálni.
Kattints ide és szerezd meg Az irodalom visszavág Petőfi különkiadását!
Az irodalom visszavág sorozat elsődleges közönsége (ha nem a másfél százalék másfél százaléka) a gimnazisták, és ezt a korosztályt tanítod is. Ők ugyanezt hallják az óráidon? Hogyan tanítod te Petőfit?
Egy tanóra azért nagyon más műfaj, mint egy leírt szöveg. Ami miatt talán mégis van némi hasonlóság ez esetben a kettő között, az az, hogy az egyiket én tartom, ezt meg én írtam. De azt hiszem, ez most mégiscsak kevésbé fontos tény.
Baranyai (b) András illusztrációjaA középiskolásoknak mennyire találják a kapcsolódási pontot Petőfi verseivel?
Erre a kérésre nagyon nehéz lenne válaszolni; túl sok magyar középiskolás van, én meg idén csak két osztályt tanítok – azokba az osztályokba meg sok olyan diák jár, akiknek soha nem volt semmi közük Petőfi költészetéhez, sokakat meg megérintett néhány verssora. De nem vagyok a vesék és szívek vizsgálója…
A könyvedet olyanoknak is ajánlod, akik nem szeretik Petőfit? És akik szeretik/ismerik a verseit, szerinted meg fognak lepődni a könyvedet olvasva?
Ha nagypofájú vagyok, akkor azt mondom: új fejezetet nyit ez a könyv a Petőfi-olvasásban. De nem vagyok nagypofájú. Arról írtam, amit fontosnak tartok, ha ez valakit meglep, hát az lepődjön meg, én otthon éreztem magam írás közben.
Kattints ide és olvasd el Vinczellér Katalin pedagógus ajánlóját a kötetről!
Mennyire tartod jellegzetesen magyar karakternek, a magyar néplélek megtestesítőjének Petőfit?
Inkább a magyar karakter, meg talán a magyar néplélek formálójának, megfogalmazójának érzem, mint megtestesítőjének – hiszen amikor Petőfi alkotott, épp kialakulóban volt a „magyar karakter”, azóta meg folyamatosan együtt kell élnünk a szövegeivel.
Baranyai (b) András illusztrációjaTéged meglepett-e Petőfi, míg írtál róla? Járt valamilyen új felfedezéssel számodra a munkafolyamat?
Ebből a szempontból nem volt könnyű ez a munka. Bevallom: a könyv megírása előtt közelebb éreztem magamhoz Petőfi életművét, mint utána. Elismerem a nagyságát most is, persze, és talán azt is mondhatom, hogy amennyire tőlem telik, annyira tisztában vagyok zsenialitásával és esetleges gyengeségeivel is, de aki még ma is mindig meg tud lepni „ebből a korszakból”, az Arany János, Vörösmarty Mihály… a korábbiak közül pedig Csokonai. És nem Petőfi.
A kötet szerves részét alkotják Baranyai (b) András illusztrációi. Mit gondolsz, milyen viszonyban vannak a képek a szövegeddel? Mennyire látod meg az illusztrációkban azt, amit te is el szeretnél mondani Petőfiről?
Andrással nagyon jó páros vagyunk, ugyanis ő – a szó szoros értelmében – nem illusztrátor, hanem szerzőtárs; de úgy szerzőtárs, hogy egyszer sem „kell leülnünk” ötletelni, vagy tervezgetni, koncepciókat gyártani. Én írok, ő rajzol, és kész.
