Megnéztük a Tess és ént!
Ha jó egy könyv, akkor szinte kínálja magát, hogy megfilmesítsék. Ugyanakkor van abban valami félelmetes is, amikor megpróbálnak hitelesen mozgóképre adaptálni egy zseniálisan megírt történetet. Ez volt az első gondolatom, amikor meghallottam, hogy elkészült a Tess és én című könyv mozifilm változata.
Anna Voltz nagyon jó regényeket ír. Nem véletlen, hogy a holland szerző sokadik könyve jelenik meg a Pagonyban. Történetei olyan erős képekben mesélnek, hogy az ember agyában igazi vetítés zajlik olvasás közben. Éppen ezért a film megjelenésének a híre egyszerre töltött el örömmel és aggodalommal, hogy vajon mennyire fog találkozni az én olvasmányélményem a rendezőével. Erősítésnek magammal vittem 11 éves fiamat a premier előtti vetítésre, hogy az ő szemével is láthassam a filmet – ha már úgyis egy családi moziról van szó. Ráadásul a történet főhőse egy Zsiga korabeli kiskamasz, Sam, aki a hormonális változások küszöbén a mesevilággal teli, családi burokból kikerülve teszi fel magának az egyre nehezebben megválaszolható kérdéseket. Mert egyre világosabb számára, hogy a világ egy nagyon bonyolult és összetett dolog.
Sam családjával tölti a nyaralását, egy kis holland szigeten. Véletlen balesetnek köszönhetően találkozik össze a nála egy évvel idősebb Tessel, aki mint egy hurrikán sodorja magával a fiút. Sam teljesen a lány hatása alá kerül. Sokszor eldönteni sem tudja, hogy szereti vagy épp gyűlöli ezt a furcsa, de ellenállhatatlan személyiségű kiscsajt. Tess ugyanis épp nyakig van egy nagyon bonyodalmas ügyben: azon mesterkedik, hogy soha nem látott édesapjával találkozhasson. A kislány egynyári szerelem gyümölcse. Édesapja a létezéséről sem tud, amíg anyukája a legnagyobb szeretetben neveli. Ő mégis szeretné megismerni az apját. Egy régi emlékkönyvben, egy beragasztott számla hátoldalán megleli apja teljes nevét. A Facebook segítségével néhány perc alatt megtalálja, akit keres, és már el is készül a mestertervével. Kitalált nyereményjáték fődíjaként egy pár napos, 2 személyes nyaralásra hívja el a férfit a szigetre. A terv teljesen titokban zajlik, és a nagy találkozás előtt csöppen Sam a történetbe. A fiú sokáig maga sem érti, mi is történik valójában, csak a kislány érzelmi hullámai temetik be mindenestül.
A kisfiút leginkább az elmúlás foglalkoztatja, és a szeretteinek majdani elvesztése miatt arra próbálja trenírozni magát, hogy minden egyes nappal hosszabban bírja az egyedüllétet. Míg Sam a tengerparton múlatja az időt, addig Tess tele van energiával, életigenléssel, tervekkel. Ez a két, látszólag különböző természetű gyerek pillanatok alatt barátságot köt. A nem mindennapi kaland olyan kovász közöttük, ami még inkább felerősíti az érzelmeket. Néhány nap alatt régóta keresett válaszokat kapnak. Samnek a szüleihez és a testvéréhez való viszonya erősödik meg, míg Tess apára talál. Mindeközben egy szerelemcsírával átitatott mély barátság alakul ki a két gyerek között.
Néztem a filmet, a napsütötte, homokos tengerparti környezetben játszódó történetet, ahol a napbarnította gyerekek bandáznak. Bicikliznek, rohangálnak, fürdenek a ragyogó kék ég alatt. Nincs mobiltelefon, semmi kütyüzés, csak az egymással folytatott interakció. Izgatott szövetkezések, nagy nevetések, megsértődés, összekacsintás, együtt örülés. A két gyerek barátsága egyszerűen irigylésre méltó. A saját gyerekkorom jutott eszembe, amikor még hasonlóan töltöttük a nyarat, meg a gyerekeim, akiknek egyre ritkábban van lehetőségük a hasonló barátkozásra...
A film végéig nem tudtam eldönteni, hogy vajon a fiam mit szólt a mozihoz. Megnyugtatásképpen mondom mindenkinek, hogy nemcsak nekem, hanem a 10 évesemnek is nagyon bejött a film, és eljutott hozzá minden üzenete. És bár számomra továbbra is a regény az etalon, a film sem okozott csalódást. Ha viszont egyet tanácsolhatok, akkor azt javaslom: a film előtt mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet.
Kedvet kaptál egy napsütötte, filozofikus utazáshoz Tessel és Sammel? Rendeld meg itt a könyvet, vagy szaladj a moziba, már játsszák a filmet!
