"Könnyed belépőkapu a könyvek világába"
Aki járatos a közéleti karikatúrák világában, annak biztosan ismerős Marabu, azaz Szabó László Róbert művészneve. Az elismert rajzolót első gyerekkönyvéről, A gonosz törpekommandósokról kérdeztük.
Mi ihlette Dugasz és Cérna karakterét? Hogy találtad ki a gonosz törpekommandósokat?
Dugasz és Cérna a Covid mellékhatásai. 2020-ban nagyon komolyan vettem a karantént, az otthoni bezárkózás egyhangúságát pedig azzal oldottam, hogy a napi karikatúrarajzolás mellé új feladatokat találtam ki magamnak. Új műfajokkal kezdtem játszani. Például társasjátékokat, kártyajátékokat terveztem, ezek közül két-három szerintem egészen jól sikerült, már csak vállalkozó kedvű kiadó, terjesztő hiányzik mellőlük. És könnyű, vicces mesekönyvecskékkel is próbálkoztam. Nagyon szórakoztató volt ezeken ötletelgetni, fejben formálgatni, aztán nekiállni sorokba önteni, és figyelni, hogyan alakítják a szereplők a saját alakjukat, hogyan formálja a sztori előregördülő tehetetlensége önmagát, hogy sikerül-e nekem a saját eredeti elképzeléseimet végigfuttatni a szövegfolyamon, és mik azok az eredeti ötletek, amiket, mint valami lehulló forgácsot, félre kell dobnom, veszni kell hagynom. Érdekes, újfajta játék volt ez nekem. Hajdanában a Kretén magazinba sokszor írtam egy-két oldalas szöveghumorokat, de ez a kicsit több oldalszám most egészen más kihívás volt. Jól szórakoztam. Az pedig pusztán szerencse dolga, hogy az egyik mesém éppen annak a korosztálynak szólt, olyan formában, ami éppen beleillett a Pagony egyik könyvsorozatába.
Marabu illusztrációja
A törpekommandósok témája annyiban jellemző rám, hogy meglehetősen hétköznapi, földhözragadt figura vagyok, így a képzeletem is ebben a kötöttségben tud működni. Mágikus fantasy birodalmat nem tudnék teremteni, arra viszont kapható vagyok, hogy eltűnődjek azon, milyen galibát okozhat, ha a valóság szövete kicsit felfeslik, és a likon beszivárog a világunkba valami ide nem illő furcsaság.
Ismerd meg a regényt!
Emlékszel még a kedvenc gyerekkori farsangi jelmezedre? Talán öltöztél te is szakállas kalóznak?
Az emlékezetem sajnos hiányos és megbízhatatlan, nemcsak a gyerekkori időkről, hanem akár a tavalyi évről is. Milyen szerencse, hogy feltalálták a fényképezőgépet, ami nem engedi elfelejteni életünk kínos pillanatait. Van egy fotóm, ami valamelyik alsó tagozatos iskolai farsangon készült. Kovbojnak öltöztem, akkor még a kovboj/indián témakör volt a menő, nem a Karib-tenger kalózai. Természetesen minden osztálytársam emlékezett, hogy a jelmezverseny előtt még műsor lesz a szülők számára, tehát megjelenés: sötét alj, fehér ünneplő ing, átöltözés jelmezbe a műsor után. Robika persze rögtön elfelejtett minden efféle utasítást, (illetve valószínűbb, hogy oda se figyelt, amikor a tanító néni mondta), így most fényképes bizonyíték van a fehér ing helyett kockás kovbojingben elkövetett szavalásomról. (A kovbojkalap és kolt persze levetettetett.)
A szerző fotója
Miben volt más gyerekközönségnek írni, rajzolni a felnőtt olvasókhoz képest?
Például bekerültek olyan szavak a szövegbe, amiket a Kretén magazinos humorkáimban gondtalanul használhattam, de a gyerekeknek szánt könyvből kihúzatta a szigorú szerkesztő. Pedig tapasztaltam: az ilyen korú gyerekek aktív szókincse ütősebb, mint az enyém. Persze belátom, hogy némely szó használatát talán mégse nekem kellene népszerűsítenem, ha egyszer tényleg nem méltók a fennmaradásra. De ami igazán nagy kérdés volt számomra, az az, hogy megbízhatok-e a mostani derékig érő generáció olvasni tudásában. Mert hosszú mondatokban, bő lére eresztve könnyebb lenne építenem a sztorit, mint rövid mondatokra, rövid jelenetekre nyesve. Aztán arra gondoltam, azoknak, akiknek könnyen megy az olvasás, van már sok jó könyv, amihez nyúlhatnak, de a rutintalanoknak kisebb a kínálat. Ők elbuknak a nehéz szövegeken, ezért inkább nekik kellene izgalmas, rövid jelenetekre komponált történetet kínálnom, hadd legyen ez a könyv könnyed belépőkapu a könyvek világába. Hogy az alapgondolatom helyes-e és hogy sikerült-e megvalósítanom a tervem, nem tudom, de remélem, kiderül a következő hónapokban.
Marabu illusztrációjaMesélj egy kicsit A gonosz törpekommandósok (...) alkotási folyamatáról! Hogyan született meg a fejedben, aztán később a papíron is a történet? Előbb a rajz volt meg, vagy a szöveg? Esetleg kölcsönösen alakították egymást?
Eredetileg csak a szöveggel indítottam. Szerettem volna, ha profi gyerekkönyv illusztrátorra bízzák a könyvet, hadd legyen szép, szerethető, gyerekhez illő a képi világa. Karikaturista vagyok, évek óta felnőtteknek szóló, egyszerű viccecskéket rajzolgatok, ismerem a grafikusi korlátaimat, semmiképpen sem akartam illusztrátori kalandba keveredni. A szerkesztő viszont másként gondolta, és mivel gyenge az akaraterőm, ő győzött, el kellett fogadnom azt az alapvetést, hogy ha egy karikaturista ír valami vicces könyvecskét, akkor vegye a fáradságot, és tegyen hozzá vicces képecskéket is.
Marabu illusztrációjaDolgozol most éppen valamin? Számíthatnak még hasonló történetre tőled a fiatal olvasók? Lesz-e esetleg folytatása ennek a Cérna és Dugasz kalandjainak?
A folytatásokat nem kedvelem. Könyveknél az a könnyebbik út, de az unalmasabb is. Szórakoztatóbb új alakok, új helyzetek ötletelgetése. Nyilván már kavarog is a fejemben valami. Az eddig elkészült kis könyvecskék mellé készülődik az újabb, de nem tudom, mi a szokás a könyvkiadás világában, illik-e tolakodni a következővel, vagy meg kell várni, mi a sorsa a most megjelent könyvnek, és a példányszám mutatók alapján várni a biztató vállveregetést vagy az ajtótmutató fenéken billentést.
Tedd kosárba!
Szerinted miért fontos, miért jó, ha egy fiatal olvasó képregényszerű könyvet olvas?
Ez a könyv nem képregényszerű, csak kissé sok benne a kép, mert hát sok benne a fejezet is. És mivel van nekem képregényes könyvecském is, hivatalból létfontosságúnak tartom a képregények olvasását. (Mármint a jó képregényekét, a gagyit mellőzném, ha lehetne.) Minden műfajnak megvan a maga szerepe, küldetése.
Marabu illusztrációja
A törpekommandósok sok-sok kis képecskéjének feladata van, az, ami a szöveg kis egységekre szabdalásának is: a rutintalanabb olvasókat segíti. Segít legyőzni a nagy kihívást, végigolvasni egy egész könyvet, a legeslegutolsó mondatzáró pontig. A rövid fejezet megenged egy kis lélegzetvételnyi szünetet, a kép pedig üdít, frissít, mint a hosszútávfutóknak az út menti asztalra kipakolt sok vizespalack.
Mi a te gyerekkori kedvenc olvasmányod? (Vagy épp mit utáltál?)
Még nem voltam betűértő korban, amikor bátyám már hordott magával a könyvtárba. Engem letett a gyerek részlegen, ő ment a komolyabb termekbe. Ilyenkor RéberJanikovszky illusztrációit olvastam áhítattal. (Később aztán eljött az idő, amikor a szöveget is bepótoltam hozzá.) Olvasni tanulás közben a Gőgös Gúnár Gedeon mutatta meg, hogy valamiféle gyönyörteli csodavilág ez a könyvdolog, megéri az erőfeszítést. És aztán jött Bálint ÁgnesMi újság a Futrinka utcában című könyve, aminek humora, humanizmusa, valóság-mese világa rajongóvá és Olvasóvá emelt. Amikor elértem a törpekommandósos életkorom, Móra FerencRab ember fiai könyve volt számomra a Nagy Könyv, és Bálint ÁgnesSzeleburdi családja a mindenek fölött álló humor.
(Könyvet meg éppenséggel nem utáltam egyet se, nagyon erős volt bennem a kultúrtabu. Könyvet legfeljebb csak untam, és úgy véltem, biztos jó az valahol, ha a felnőttek annak ítélik, de nekem jelenleg semmi közöm hozzá.)
Marabu illusztrációjaA könyv zseniális címét te adtad?
Hogy jó cím-e ez vagy sem, azt nem tudom, annyi biztos csak számomra, hogy ez a cím így ugrott elő a megismerhetetlen Semmiből, ennek így kellett lennie, és nem sikerülne helyettesítenem mással. A címről nem én tehetek, ez lett magától, nem volt mit befolyásolnom.
Neked ki a kedvenc karikaturistád? És magadat hol helyezed el ebben a sokak által szeretett műfajban?
Pontosítsunk: az egyre kevésbé sokak által szeretett műfajban. Szeretjük, ha találkozunk vele, persze, de nem futunk utána, nem kérdezősködünk egy „klasszikus újságos” bódéjánál, hogy milyen karikatúralapok kaphatók, és miért nem. A karikatúra kifutóban van a nyomtatott sajtó egyéb más műfajaival együtt, amik nem tudtak megkapaszkodni az onlájn média világában. Hol helyezem el magam? Sokféle módon lehetne kategóriázni a karikatúra műfaja, formája, módja szerint. Kiválasztok egy egyszerű felosztást: van olyan karikaturista, akinek még megjelenik karikatúrája, és van, akinek már nincs hol. Én egyelőre még az első kategóriához tartozok. Még néhány év a mostanság zajlódó magyar sajtóviszonyok közt, és változhat az én státuszom is.
