Így készült az Építs velem, Boribon!
Hogyan lesz egy ötletből társas? Mit tart szem előtt a tervező, ha óvodásoknak készít játékot? Mi a helyzet a hazai társasjátékokkal? Ezt mind megkérdeztük a legújabb Pagony-társas, az Építs velem, Boribon! tervezőjétől, Lencse Mátétól. Olvasd el, mit válaszolt!
Hogy lesz egy ötletből társas? Hogyan születik egy Lencse Máté játék?
A legőszintébb válasz erre az, hogy a Győri Hanna által. Ő szerkeszti a játékaimat, ő csinál az ötleteimből pagonyos terméket. Engem mindig a játék működése érdekel, azzal kapcsolatban állnak össze ötletek, ezzel keresem meg Hannát. Néha - mint most is -, van ötletem arra is, hogy melyik meséhez kapcsolódhatnánk, de azért elég száraz dolgokat mutatok meg. Mondok egy példát. Az Építs velem, Boribon! most már igazán fontos eleme az, hogy építőelemeket gyűjtünk és építgetünk. Ebből én csak annyit vittem eredetileg, hogy 7 pont kell a győzelemhez. Lássuk be, így sokkal tematikusabb és cukibb, ami nagyon fontos a gyerekeknek! Szóval köszi, Hanna!
Az Építs velem, Boribon! rengeteg területen fejleszti a gyerekeket. Célod volt, hogy egy szórakoztató, de egyben fejlesztő játékot hozz létre?
Ritkán vannak ilyen céljaim tervezésnél. A játéknak az az elsődleges feladata, hogy szórakoztasson, lekösse a gyereket - és a szülő is szeresse! -, aztán játék közben úgyis sok minden történik. Jelen esetben konkrétan a Boribon mackói kötetet olvasva ugrott be az az ötlet, hogy kék dobókockákat egymásra pakolva lehetne valami újabb játék Marék Veronika csodás világában. És akkor ezen kezdtem dolgozni, ami közben persze már láttam, hogy milyen fejlesztő elemek jelennek meg.
Mit tartasz szem előtt, ha óvodás korosztálynak tervezel játékot?
Sok mindent. A türelmüket, a kezük méretét, a szüleiket. Ezek egyszerű játékok, de sok szempontból egyszerű játékot is nehéz tervezni. Sokszor kell elvetni például jónak tűnő ötleteket, mert bonyolítanak. Szóval egyszerűen kell okosnak és érdekesnek lenni. A Pagony-játékoknál nagy segítség, hogy ismerős és szeretett brandekhez készülnek játékok, de ha a játék nem jó, a gyerek nem fog vele csak azért játszani, mert szereti Boribont. És ez különösen igaz a szülőkre, muszáj velük is foglalkozni a tervezésnél, hiszen ők a játékostársak, játékmesterek, akik az óvodásokkal leginkább játszanak - és persze a pedagógusok. Egyébként a gyerekeknek is sokkal jobb és hasznosabb az a játékélmény, amiben a felnőtt is minőségileg tud jelen lenni és nem kötelességből.
Kattints ide, és olvasd el Győri Hanna ajánlóját!
Milyen társasokkal szeretsz játszani mostanában? Általában kivel játszol?
A Toldi Tanoda vezetőjeként leginkább nagycsoportos ovisokkal és alsósokkal játszom. És itthon is leginkább az ovis lányommal, szóval nem véletlenül kerülnek ki ilyen játékok a kezeim közül. Én szerelemből teljesen leragadtam a roll and write játékoknál, elég sokféle van, ezekkel játsszunk itthon a legtöbbet. De most egy Anachrony szabálykönyv is lapul a táskámban, néha gémer irányba is nyitok. És hát bárki bármikor meghívhat egy Tigris & Euphrates partiba!
Az Instagramodon Játékszeretés jelszóval indítottál egy sorozatot, amiben hazai fejlesztésű játékokat mutatsz be. Mesélnél egy kicsit erről a kezdeményezésről?
Elég hirtelen jött az ötlet. Szerettem volna több társasos tartalmat a profilomra, de nem akartam mindenről írni, amivel játszom. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, ha nem csak külföldi játékokkal lenne tele az insta, hiszen már elég sok, elég jó játék kerül ki hazai tervezőktől is. Persze nem láthatatlanok ezek sem, de azért ritkán látok akkora hájpot magyar társas körül, mint egy-egy - egyébként tényleg szuper - külföldi játék körül. Meg persze ez nünüke is, hogy vegyük már észre, hogy a társasoknak is van szerzője. És hát ez persze önzőség is, hiszen én is egy ilyen szerző vagyok.
