Hova tűnt a fáraó múmiája?
Egyiptom, az ősi átkok, szkarabeuszok és múmiák földje... A világ leghíresebb kutyadetektíve, Sherlock Bones, és hűséges nyomozótársa, Dr. Catson nyaralni érkeznek Egyiptomba, de már az első nap ősi átkokról szóló mendemondákkal találkoznak, és egy olyan rejtély közepébe csöppennek, melynek szálait mintha a világ leggonoszabb patkánybűnözője tartaná a kezében... Olvass bele a könyvbe, és vesd be magad a titkokkal teli piramiskamrákba!
Hastings szavai jártak a fejemben, amikor délután a kikötőbe értünk. Általában nem törődöm ősi átkokról szóló pletykákkal, de ezt most régi, bizalmas barátom mondta, és mi tagadás, hatott rám. Lelki szemeim előtt időről időre megjelent egy gézcsíkokba bugyolált macskamúmia, amint kikel a poros szarkofágból.
Letettem nehéz bőröndömet a földre, és kinyújtóztattam sajgó lábaimat. Balra tőlünk volt egy váróterem, jobbra egy kis rendőrségi épület, előttünk pedig egy móló húzódott hosszan. A móló végében ringott a hajónk. Gyönyörű volt a három emeletével, a hatalmas lapátkerékkel a végében, és két kéményével a tetején. Az alsó szintet kabinok foglalták el. A második szinten egy terem volt, amin egy kilátóhíd futott körbe, a felső szinten állt a kormányosfülke, ahonnan a kapitány irányította a hajót.
– Mit gondol, ne mondjuk le mégiscsak az utat? – kérdeztem. – Ne fedezzük fel inkább a várost?
Bones felkacagott.
– Kedves Doktor Catson – mondta. – Jól magára ijesztett a barátja. Pedig azt hittem, maga egy józan macska. 
– Ennek semmi köze az átokhoz – feleltem. – Csak arra gondoltam, megnézhetnénk a Zsinegmúzeumot. A gombolyagokat mindenki imádja. Bones a hosszú sorra mutatott a mólón. Volt egy víziló, egy bölény, egy oroszlán és két panda.
– Nézze csak az útitársainkat! – mondta. – Ha ők elég bátrak az utazáshoz, csak van magában is elég kurázsi!
A víziló asszonyság rózsaszín pehelykabátban egy nyolcrészes bőröndszett közepén álldogált. A bölény széles karimájú, magas kalapban, csípőre tett patával nézelődött. Az oroszlán világosbarna zakót viselt, hozzáillő rövidnadrággal. A pandák pedig szalmakalapjuk alól napszemüvegben szemlélték a világot. Közönséges turistáknak tűntek, nem pedig olyanoknak, akik a veszélyt keresik.
Egy tevelány jött le a hajóról, és félrehúzta a kötelet. Sötét zakóban volt, és a vállán egy táska lógott.
– Üdvözlet az utazóknak! – kiáltotta. – Lajla vagyok, a kapitány. Kérem, készítsék elő a jegyeiket! 
A víziló előrelépett, a teve kezébe nyomta a jegyét, Lajla kettétépte, és a víziló két bőröndjével elindult a hajóra. Gondolom, azt várta, hogy az asszony maga viszi a többit, de az ott hagyta a bőröndöket, ahol voltak, és követte a tevét a fedélzetre.
Elképzelni sem tudtam, miért van szüksége a vízilónak ennyi bőröndre. Bonesnak és nekem is egy-egy csomagunk volt, benne a ruhákkal, könyvekkel, meg egy kis hátizsákunk a napi túrázáshoz. Az enyémben volt egy kulacs víz és egy kis macskakeksz, Boneséban pedig a jegyzetfüzete, a zseblámpája és a nagyítója.
A víziló után a pandák következtek. Nem szóltak egy szót sem, és szinte Lajlára sem néztek, miközben felszálltak a hajóra.Már attól féltem, hogy minden útitársunk barátságtalan lesz, de a sorban következő bölény kifejezetten szószátyárnak bizonyult.
Nem engedte, hogy Lajla cipelje a táskáit, és részletesen elmesélte, milyen sokáig tartott az útja Egyiptomba. A bölény után Lajla az oroszlánt vezette fel a kabinjába, aki arról kérdezősködött, hogy kapott-e léket a hajó valaha, és hol tartják az életmentő mellényeket. Végre Lajla visszajött értünk. A négyes kabint kaptuk a hajó túlsó végén. 
A kajütnek kis, kerek ablakai voltak. Két keskeny ágy állt a falak mentén, és volt egy íróasztal az ajtóval szemben.Csak ledobtuk a táskánkat az ágyra, Lajla pedig néhány lépcsőfokkal feljebb megmutatta a második szintet, a nagy fedett termet az étkezőasztalokkal és székekkel. A terem végéből még néhány lépcső vezetett a kormányfülkéhez, balra a lépcsőtől egy magas szekrény állt.
A többi utas már leült. Üvegpoharakból kortyolgatták a vizet, kivéve a bölényt, aki egy aranykupából ivott.
– Indulás! – kiáltotta Lajla, feltette a táskáját a szekrényre, és felmasírozott a lépcsőn. Hallottam, ahogy fémkarokat huzigál. Aztán a magasban gőz csapott ki a kéményekből, és a hajó pöfögve elindult a folyón.
Hogy folytatódik a történet? Tedd a kosaradba, és megtudhatod!
