Olvass bele a Könyvvadászok második részébe!
Az Abszolút könyvek rajongói már jól ismerhetik a 10-13 éves korosztály egyik legnagyobb kedvencét, a Könyvvadászok című könyvet. Nagyon megszerettük mi is az okos kis könyvmoly, Emily és barátja, James kalandjait, és most végre megérkezett a második rész is!
Olvassátok el, hogyan kezdődik a könyv!
1. fejezet
A Főnix elvegyült a buszra várakozó tömegben. Kesztyűs kezében papírpoharat tartott, és az órájára pillantott. Senkinek nem akadt meg rajta a tekintete, átlagosnak tűnt, teljesen hétköznapinak. Mindig ez volt a helyzet. Alábecsülték.
Ez azonban hiba volt.
A 41-es busz befordult a sarkon, és a Washington Square előtti megállóba kanyarodott. Mielőtt besorolt volna a felszálláshoz igyekvők közé, a Főnix ajkához emelte a poharat, .s még egyszer utoljára úgy tett, mintha inna belőle. Azután elővett egy rágógumipapírt a zsebéből, a pohárba ejtette, majd lerakta a padra egy zöld, cipzáras kézitáska mellé.
Utolsóként szállt fel a buszra. Két ruganyos lépéssel fent termett a lépcső tetején, felvillantotta bérletét az éppen csak rápillantó sofőrnek, majd elindult a busz belsejébe. A keskeny folyosó két oldalán ülő utasok telefonjukba, könyvükbe, újságjukba, tabletjükbe vagy a fülükben lüktető zenébe temetkeztek, ügyet sem vetettek rá. Az emberek mindent elkövetnek, hogy ne kelljen odafigyelniük.
Egy ablak melletti ülést választott a busz hátuljában, ahonnan rálátott a távoli öbölre, miközben elindultak felfelé az emelkedőn. Az ég kékje egyre mélyült, ahogy a napkorong lassan lebukott a horizont mögé. Az Alcatraz fekete pontként sötétlett a csillogó vízen.
A kilátásban gyönyörködve a hátrahagyott szemétre gondolt. A papírpohárra, amelyben víz volt, nem a kávéja maradéka. A rágógumipapír pedig nem volt összegyűrve, hanem egy apró, ezüstös fehér kockát rejtett. Elképzelte, ahogy a víz benedvesíti a papírdarabot, és a viaszos bevonaton áthatolva eléri a kockát.
És aztán felrobban.
Nem lesz olyan látványos, mint a filmekben. Legalábbis nem kellene annak lennie. Senki nem vonhatja felelősségre azért, amit valaki más otthagyott. A robbanás zajjal jár – hangos pukkanással, ami megijeszti a közelben tartózkodó embereket, kutyákat. A tűz kicsiben kezdődik majd. A lángok lassan felfalják a poharat, aztán gyorsan átterjednek a mellette heverő cipzáras táskára.
Egy nap talán ott marad és végignézi. Egyszer sem csinált még ilyet. De nem most. Ma egy könyvbemutatóra igyekezett, és késésben volt.
