Mit jelent valahova tartozni?
Mennyi esélye van egy fészekből kiesett varjúfiókának? Szerencsére elég sok, mert mindig akadnak Kedves Emberek, akik megmentik, akik a pólójukba bugyolálják, akik befogadják. A Szárnyas Asszony is egy ilyen Kedves Ember, akinek a kertjében (és szívében) nemcsak Lívia, hanem számtalan macska, kacsa, tyúk, kutya és még rengeteg másféle állat elfér. Tyúkból, kutyából és macskából sok van, Líviából viszont csak egy... Kiss Judit Ágnes regénye érzékenyen, hatalmas szeretettel mutatja be, milyen az, amikor valaki megtalálja azt, ahova a nagyvilágban tartozik. Olvass tovább, ismerd meg ezt a gyönyörű könyvet!
Krú és Krá, a varjúpár nem lehetne boldogabb: új fészküket a falu szélén rakták, pont egy büfé közelében, ahol mindennap friss virslivégeket, kiflidarabkákat, sült krumplit és még ki tudja, mennyi minden mást falatozhatnak. És még a fiókáik is kikeltek! Mind ép és egészséges, csak hát az egyikük... Hát, egy kicsit kisebb a többinél. De majd biztosan megnő!
Ahogy telnek a napok, a legkisebb varjúfióka nem, hogy megnőne, hanem egyre inkább eltörpül a testvérei mellett. És mintha a lába is furcsa, görbe lenne. És a szárnya is olyan furcsán áll... A varjúszülőknek be kell vallaniuk maguknak, hogy nincs minden rendben ezzel a kicsivel, de mindent megtesznek érte, hogy a varjúfióka meggyógyuljon és egyenlő eséllyel induljon az életben a testvéreivel. Mígnem... Hát igen, amíg ki nem esik a fészekből. Gyönge teste nem képes felrepülni, a szülei nem tudják visszaemelni a védelmet adó fa lombjai közé. Innentől fogva magára van utalva...
Tedd a kosaradba a könyvet!
Vagyis mégsem! Mert mint említettük, mindenütt vannak Kedves Emberek, és 
Egri Mónika illusztrációjaegy ilyen Kedves Ember, a Szárnyas Asszony házikójába kerül a kisvarjú is, akit Líviának neveznek el. Vagyis először nem is a házba, hanem a kertbe, egy jóságos tyúkanyó szárnyai alá (szó szerint). Utána a kacsák veszik gondozásukba, majd a verandán élő macskák, míg végül tényleg bekerül a házba. A tyúkoktól eddigre megtanult kotkodácsolni, a kacsáktól gágogni (úszni sajnos nem), a macskáktól nyávogni, a kutyától ugatni, a kávéfőzőtől kotyogni. Úgy tűnik, teljesen beilleszkedett az emberek világába. Mígnem egy napon varjúcsapat száll el a házikó felett, és Lívia szárnyai, amikre mindenki azt hitte, hogy használhatatlanok, megbizseregnek az őszi szélben. És a szárnyakkal együtt bizsereg valami a szívében is...
Kiss Judit Ágnes zseniális regénye ezt az egyszerűnek tűnő kérdést vizsgálja: hova tartozunk? Rengeteg humorral (képzeljetek el egy varjút, aki kacsának gondolja magát, és totyogva, gágogva utánozza a többieket!), érzékenységgel, szeretettel. Hová tartozik Lívia? A házba, ahol szeretettel 
veszi körül ember és állat, vagy a varjúseregbe, ahová született? A Szárnyas Asszony, aki a falu szélén él, szinte számkivetve, vajon az emberek vagy az állatok világának a tagja? És mi van az olyanokkal, mint a hófehér szőrű Lea kutyus, akit előző családja egyszerűen kihajított az utcára, és már nem talált haza soha többé?
Kiss Judit Ágnes könyve a Zseblámpás-sorozatban jelent meg. A nagyszerű illusztrációkat, mint már megszokhattuk, Egri Mónika biztosítja a (és ez nem túlzás) szívmelengető történethez, amit ajánlunk mindenkinek, aki az örökbefogadásról, az óvoda- és iskolaváltásról, a saját baráti kör megtalálásáról, az állatbefogadásról, a környezetvédelemről és még sok más fontos témáról szeretne beszélgetni a gyerekével, és nem tudja, hol kezdje. És persze azoknak is, akik csak nagyokat nevetnének egy borzas kisvarjú ügyetlenségein, és egy kissé bogaras néni különcségén.
Tedd a kosaradba a könyvet!
Tudj meg mindent a Zseblámpás-sorozatról ide kattintva!
