Nekem a Balaton...
A Kicsimackó a Balatonon című mesekönyvben mindannyiunk kedvenc mackócsaládja nyaralni indul! A Kicsimackó-kötetek szerzőjét, Vadadi Adriennt és illusztrátorát, Egri Mónikát kérdeztük saját gyerekkori nyaralásaikról és arról, hogy mit jelent nekik a Balaton. Olvass tovább!
Mi az első dolog, ami a Balatonról eszedbe jut?
V.A.:
Gyerekkoromban Szegedről jártunk a Balatonra. A Daciaban nem volt légkondi, nem volt autópálya, lassan haladtunk, az út végeláthatatlanul hosszúnak tűnt. Soltvadkerten megálltunk fagyizni, néha pisilni, végighallgattuk a mesekazettákat, de egy idő után unalmunkban szekálni kezdtük egymást a bátyámmal. Anyu, hogy békét teremtsen közöttünk, hátraszólt hozzánk. Azt mondta, kíváncsi, ki látja meg a Balatont először, mire mi lázas figyelemmel kezdtük el vizslatni a látóhatárt. És egyszer csak megláttam! Sohasem felejtem el azt a végtelen, gyönyörű zöldet, azt a megérkezés érzést, ami néhány másodpercre kivillant a fák közül! Ma már mi játsszuk ugyanezt a gyerekeimmel, van, hogy nem én leszek az első, de a Balaton még mindig végtelen, gyönyörű zöld és otthonérzést jelent nekem.
Kattints ide és szerezd meg a kötetet!
E.M.:
Nyaralás, hőség, oldalkocsis motorban két kicsi buksi egymás mögött.
Nem szabályos, de a rendőrök nem büntettek meg minket.
Aztán a víz hihetetlen zöld színe.
Ahogy a napfényben ragyog, csillog.
Nádas, szitakötő, kakasos-nyalóka, Leó jégkrém.
Szandál-zokni, plezúr a térden, sötétedésig foci.
A gyermekkorom nyarai. Még ha csak párszor is jutottunk el a Balatonhoz.
A Kicsimackó-sorozat legújabb részéért - Kicsimackó és Málnamaci - kattints ide!
Egri Mónika illusztrációjaMit szerettél legjobban csinálni a vízpatron gyerekként? És most? Hatással voltak ezek az élmények Kicsimackó meséire/illusztrációira?
E.M.:
Nagyon jól kérdeztél, mert ugyan a Balatont és minden természetes vizet imádok, sohasem tanultam meg úszni. Mindig is volt bennem valami gát, és ezt nem sikerült legyőznöm felnőtt fejjel sem.
Így maradt a vízpart, és amit a szigorúan derékig érő víz adhatott, de ez is épp elég volt a gyermeki boldogsághoz.
Mostanában nagyon ritkán jutok el vízpartra, ma már a kisfiamnak szeretnék szép emlékeket és boldog gyermekkort nyújtani. Miután én lekenyerezhető vagyok egyetlen mosollyal vagy csokinyálas puszival is, hajlamos vagyok a kényeztetésre. Ez nem mindig szerencsés, de ha őt boldognak látom, akkor épp nem számít semmi más. Nekem ő hozza el a jelen pillanatait, amiket leginkább csak gyerekként éltem meg.
A Kicsimackó rajzolásakor ezek az élmények abszolút feltörtek bennem, és nagyon örültem, hogy Adrienn ezt a kicsit retró nyaralást írta meg, azzal a szeretettel, ami csak a jó emberek lelkében lakik.
Jó, hogy Kicsimackóék beszélgetnek, nem telefonálgatnak, odafigyelnek egymásra, játszanak. Egyszerűen csak jól érzik magukat, nem stresszelnek. Boldogok.
Egri Mónika illusztrációjaV.A.:
Biztos emlékeztek arra a gyerekkori érzésre, amikor belecsavarodtok valamibe, érzitek, hogy már túl sok, de olyan jó csinálni, hogy képtelenek vagytok abbahagyni. Nekem a Balatonon a pancsolás volt ilyen. Lebuktam a víz alá, kinyitottam a szemem, alig láttam, csupa homályos volt minden, tompán hallottam, belemarkoltam a homokba, aztán elfogyott a levegőm, feljöttem, az orromban éreztem a víz szagát, rádobtam a tesómra a homokot, aztán nagy levegőt vettem és újra lebuktam. És újra, és újra, és újra.
De gyerekkoromban a Balaton nem csak a pancsolást jelentette. Ott találkoztunk a Nyugat-Németországban élő unokatesókkal, összebarátkoztunk a falubeli gyerekekkel, jártunk együtt lovagolni, kirándulni, gombászni, biciklizni. A kővágóörsi házban esténként körbeültük a nagy asztalt, voltunk vagy tizenöten-húszan! Mindenki egyszerre beszélt, jókat ettünk, nevettünk, hallgattuk a felnőtteket, bújócskáztunk a gyerekekkel. A társaság, a családi-baráti hálóban levés nekem mindig fontosabb volt az éppen aktuális tevékenységnél.
Éppen ezért Kicsimackónak is szereztem balatoni barátokat, Vidrát, Békát és Borzot, mert velük együtt a lángosozás, a lubickolás, de még a délutáni pihenő is jobb! És ott van mackópapa, aki eső után kishajót farigcsál a tócsára, mackómama, akit össze lehet maszatolni vizes homokkal és hínárral, kacsák, horgászok, vízibicikli, palacsinta, minden, de minden, ami csak a Balatont az eszembe juttatta!
Olvass el egy mesét a kötetből itt!
Egri Mónika illusztrációjaMi a legkedvesebb balatoni/nyári emléked?
E.M.:
Természetesen egy gyerekkori nyaralásunk.
Sohasem voltunk gazdagok, de anyám révén egyszer eljutottunk Badacsonylábdiba, egy szoci nyaralóba, ami, ha jól belegondolok, nálam azóta is az etalon nyaralás volt.
Kis barakkokban laktunk, igazi 80-as évek berendezéssel: narancssárga függönyök, plüssfotelek, piros műanyag konyhabútor, és a faháznak az a jellegzetes, nyaraló és lambéria- illata, ami még ma is nosztalgiával tölt el.
Közvetlenül a part mellett volt a szállásunk, éjszaka hallottuk a nád susogását, még azt is, ha a horgászoknak kapásuk volt.
Nem volt csili-vili diszkó minden sarkon, viszont a helyi büfés degeszre kereste magát rajtunk, gyerekeken, mert minden nap odajártunk rexezni, és apáink, csak hogy békésen sörözhessenek, halomra vették nekünk a (figyelj:) Kismackó csoki-kóla kombókat.
Egri Mónika illusztrációjaBizony, létezett akkor egy Kismackó csoki, ami borzasztóan finom volt, azt csak a puncsos Leó jégkrém überelte.
Ezen a nyaraláson lettem úgymond “szerelmes”, ami visszagondolva igen megmosolyogtató, ugyanakkor kedves emlék.
Volt pár hasonló korú gyerek, velük bandáztunk egész nap, ez a fajta közösségi semmittevés azóta is nagyon hiányzik az életemből.
Melyik évszakban mész legszívesebben a Balatonra?
V.A.:
Sajnos csak nyáron látom a Balatont, pedig milyen jó lenne megnézni befagyva!
E.M.:
Ha tehetném, ott élnék, de talán majd egy másik életemben.
Egyébként bármikor. Tényleg.
Itt találod a Kicsimackó-könyvekről szóló ajánlónkat!
Egri Mónika illusztrációjaMi a kedvenc helyed a Balatonnál?
E.M.:
Nincs ilyen, bár az északi részt izgalmasabbnak találom.
Ahogy öregszem, egyre fontosabb, hogy ha kijutok a természetbe, valahogy sikerüljön rá is hangolódnom. Ez hegyek és fák között hatékonybabnak tűnik, mint a tömött strandokon.
Persze a gyerkőc miatt oda is menni kell.
V.A.:
Ma már nem Kővágóörs, mert ott már nem találom azt, amit gyerekként adott, hanem Balatonfüred. Jó néhányszor nyaraltunk ott hosszabban is, de az utóbbi két-három évben már nem töltünk el ott egy egész hetet, hanem leszaladunk jó korán reggel, strandolunk estig, azután sétálunk a Tagore sétányon, megnézzük a kikötőt, eszünk egy sütit a Karolina cukrászdában, ha marad erőnk, felmegyünk a kiserdőbe a szuper játszótérre, és amikor jól elfáradtunk, hazakocsikázunk. Rövid, tömör, de Balaton!
Kicsimackó nagyon szereti a palacsintát és a lángost. Neked van kedvenc balatoni finomságod?
V.A.:
Csúnyát fogok mondani: tengeri hal létére, a hekk.
E.M.:
Ami az árát kivéve majdnem ugyanolyan, mint gyerekkoromban volt, az a sült hekk.
Csemegeuborkával, friss kenyérrel. Forrón, zaftosan, nem túlsütve.
Még azt is megbocsátom neki, hogy semmi köze a Balatonhoz!
Egri Mónika illusztrációjaKicsimackó melyik nyári kalandjához csatlakoznál szívesen?
E.M.:
Őszintén?
Bármelyikhez.
De azt hiszem, leginkább a már említett csoportos semmittevéshez csatlakoznék - rosszalkodni.
V.A.:
Én azt imádom a legjobban, amikor békamama és mackómama könyörög, hogy Béka és Kicsimackó menjenek ki a vízből, ők pedig csak visszakiabálják, hogy „mindjárt!”, „csak még egy ugrás!”, „csak egy utolsó csobbanás!”, és persze lubickolnak tovább. Szívesen lennék velük a vízben újra szófogadatlan, újra gyerek, mert felnőttként ilyet már nem nagyon lehet.
Nyaralj te is Kicsimackóval! Kattints ide, és rendeld meg Vadadi Adrienn és Egri Mónika balatonos könyvét!
