Nem csak az a képzőművészet, ami a múzeumok falán lóg
Megjelent a Képtelen képrablás, a Pagony, a Magyar Nemzeti Galériával és a Budapest Bábszínház közös projektjéből, a Mini Textúrából született összművészeti mesekönyv. A kötet szerkesztőjét, és a Pagony alapító főszerkesztőjét, Kovács Esztert kérdeztük erről az egészen egyedülálló könyvről. Olvass tovább!
A Képtelen képrablás az utóbbi évek egyik legnagyobb pagonyos projektje. Hogyan készül egy ilyen összetett könyv?
Mindenestül nagy projekt, hiszen első körben nem könyvnek indult. Évekkel ezelőtt indította útjára a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria a Textúra elnevezésű összművészeti sorozatát. A Textúra nem más, mint képzőművészet, irodalom és színház egyben, ahol kortárs írók a múzeumban található képekhez minijeleneteket írnak, amelyeket aztán a színészek helyben, a múzeumban adnak elő.
Ennek a továbbfejlesztett, gyerekeknek szóló változata a Mini Textúra, melyet a Pagony a Magyar Nemzeti Galériával és a Budapest Bábszínházzal közösen 6-12 éves, kisiskolás gyerekek számára talált ki.
Három évad ment le nagy sikerrel a Mini Textúra rendezvényből, a három év alatt összesen tizennégy képhez készült bábelőadás, amelyeket az elmúlt években meg lehetett nézni – korlátozott számú előadáson.
Mi viszont olyan jónak és izgalmasnak éreztük nemcsak a megvalósult darabokat, hanem a kiinduló szövegeket és az egész alapötletet is, hogy azt gondoltuk, nem hagyjuk veszni őket. Ezért ezekből a minidrámákból a szerzők meséket írtak, hogy önálló szövegként, előadás nélkül, könyvben is elérhetőek legyenek.
Nem ez az első összművészeti könyve a Kiadónak, gondoljunk csak a nagy sikerű Harmóniára, ami a zenét és a mesét ötvözi, míg a Képtelen képrablás a színházat, a képzőművészetet és az irodalmat. Miért fontos számodra, hogy bizonyos könyvek mentén összehozd a különböző művészeti ágakat?
Nekem mindig is célom volt mind a színházat és a mesekönyveket, mind a zenét és a mesét, mind a mesét és a képzőművészetet ötvözni. A képzőművészet adja magát, hiszen maga a tény, hogy a mesekönyvek illusztráltak, képzőművészet.
Nem csak az a képzőművészet, ami a múzeumok falán lóg, hanem a könyvillusztráció is – ha igényes. Mi, és a legtöbb kortárs kiadó, azon vagyunk, hogy ez így legyen, és ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a könyveinkben sok kép legyen, és hogy minden szöveghez olyan illusztrátort válasszunk, aki azzal az adott szöveggel tud is valamit kezdeni.
Érdekes módon a magyar emberek nagyon szövegközpontúak, sokkal kevésbé érdekli őket a kép, ami a mai világban különösen furcsa. Én azt gondolom, akkor válnak érzékennyé a gyerekek, ha nagyon sokféle képet és rajzolási stílust mutatunk nekik – és ezt nem a szöveg rovására tesszük. A kettő együtt ad ki valamit, egyik sincs a másik nélkül.
Ebben a kötetben ugye dupla csavar van, hiszen nemcsak illusztráció van, hanem igazi, múzeumi festmények, méghozzá szintén nagyon sokféle stílusban, tulajdonképpen egy kis festészettörténet is kirajzolódik.
Olvasd el Szabó Borbála meséjét, melyet Csontváry Kosztka Tivadar festménye ihletett!
Rubik Anna illusztrációja Korniss Dezső Sárkányos című festménye alapjánMiért tartod izgalmasnak, hogy egy új nézőpontból közelítsük meg az ismert, vagy ismertnek vélt történeteket, műalkotásokat, hogy játékra hívjuk őket?
Ebben a könyvben mindenki nagyon szívesen játszik a képekkel – nemcsak az írók, de az illusztrátor is. Rubik Anna ugyanis azontúl, hogy hagyományos módon illusztrálja a mesék történetét, finoman, játékosan – színekkel, formákkal – reflektál a festők műveire is.
És önkéntelenül játszunk mi is, akik olvassuk a meséket – nekem, neki, neked vajon mi jutna eszedbe erről a képről? Te milyen mesét írnál, mit rajzolnál, hogy folytatnád?
A kötet célja pont ez: játékos formában megismertetni a gyerekekkel a magyar képzőművészet néhány kiemelt alkotását, párbeszédbe hozni irodalmat és képzőművészetet – olyan meseírók segítségével, akiket a gyerekek (és szülők) amúgy is jól ismernek – és utána szabadjára engedni a kreativitásunkat.
Rubik Anna illusztrációja Gadányi Jenő Fantasztikus táj című festménye alapjánMit gondolsz Rubik Anna illusztrációiról? Milyen viszonyban vannak a rajzok a festményekkel és a történetekkel?
Anna illusztrációi fantasztikusak! Nem véletlenül kértem fel őt erre a feladatra - egyrészt csinált már ehhez hasonlót, a Két Egér képzőművészeti sorozatában illusztrált már olyan könyvet, ahol a rajzainak párbeszédbe kellett lépnie festményekkel. Ezen kívül tudtam róla, hogy ő egy nagyon okos illusztrátor, akinek van víziója, és biztos igazi kihívásként éli majd meg ezt a felkérést.
Nem ment neki sem elsőre, nagyon sokat gyúrta az anyagot, és próbálkozott, hogy hogy legyen olyan, hogy reagál is a festményekre, játszik is velük, de mégis önálló, független rajzok maradnak. Meg lehet figyelni, hogy minden mesénél az eredeti festmény színeit használta fel, és maguk az alakok is kicsit olyanok, mintha a képből léptek volna elő, kicsit Bortnyikos, kicsit Kornissos, kicsit Munkácsys figurák - de csak kicsit! A képek mellett észrevehető, különben nem lenne az.
Szerintem nagyon finoman és izgalmasan játszik a képekkel, életre kelti, mozgásba hozza a régi képeket. Arra biztat, hogy csináld te is nyugodtan ezt! Ha tetszik ez a kép, próbál meg te is kicsit így rajzolni!
Szerinted mivel lesz több az a kisiskolás, aki megismerkedik a Képtelen képrablás meséivel, festményeivel és illusztrációival? Mit adhat ez a könyv az olvasóknak?
Én azt remélem, hogy azon túl, hogy jó meséket és jó képeket kap (amit minden Pagony könyv elmondhat magáról), arra biztat, hogy merj alkotni, merj játszani, használd a képzelőerőd! Másrészt, ha csak ennyi képet megismernek a gyerekek a magyar festészet történetéből, már nem volt hiábavaló az egész. Ha ennek hatására felmegy a család a Magyar Nemzeti Galériába, és megnézik a képeket eredetiben, az is nagyon klassz. Szerintem, akik olvassák ezeket a meséket, ezeket a képeket megjegyzik egész életükre.
