Így készült a Manóváros
Szerettétek a Jól játszanit és a Lovagi ujjtornát? Szívesen játszotok a szabadban, a természettel? Akkor a játékszerzőpáros, Jesztl József és Lencse Máté legújabb társasos könyvét, a Manóvárost imádni fogjátok! Ebből az interjúból megtudhatod, hogyan született ez a szuper kötet, melyik játék volt az ötletadó és hogy miért is jó a szabadban társasozni. Olvass tovább!
Újszerű gondolat a társasjátékozás élményét kivinni a szabadba. Honnan jött az ötlet?
Jesztl József: Máté a nagy ötletadó! Nekem azonnal eszembe jut valami és megtisztel vele, hogy ötlet csíráinkat egymás mellett, együtt nevelgethetjük. Különben ez a második természetbe vihető könyvünk. A Lovagi ujjtornát sok ismerős aposztrofálta "strand könyvnek".
Lencse Máté: Egyetlen játékból épült fel az ötlet, a könyv koncepciója. Az Árnyékvető volt meg először, egyszerűen elkezdett foglalkoztatni, hogy lehet-e abból játék, hogy botok árnyékot vetnek. Ezen kezdtem el gondolkodni és ebből nőtte ki magát egy egész könyv. A Jól játszani és a Lovagi ujjtorna után bennünk van, hogy keresgéljük ennek a formának a lehetőségeit, így végül könnyen adta magát.
Tedd kosárba!
Mi inspirálta a Manóváros táblás játékait?
JJ: Szeretek olyan dolgokkal játszani, amik önmagukban szépek, de elsőre nem jut eszünkbe játékalkatrésznek használni őket. Táborainkban rendszeresen játszottunk erdei termésekkel, kavicsokkal, bogyókkal absztrakt játékokat. Jó érzés volt ebbe a halmazba keverni a könyvet mint játékszert, a másik nagy szenvedélyünket.
LM: 2013-ban a modern társasjátékok világával kavicsokon keresztül ismerkedtem meg. Ez így viccesen hangzik, pedig így van. Jesztl József képzésére jelentkeztünk tanodás barátaimmal, kollégáimmal, hogy egyszerű, olcsó, akár kavicsokkal is játszható játékokat tanuljunk és ezzel bővítsük pedagógiai repertoárunk. Szóval van Jóskával közös kavicsos múltunk.
A másik fontos inspiráció egy közös tapasztalat, hiszen apukák vagyunk mindketten és bőven megéltük, megéljük a gyerekeink gyűjtőszenvedélyét, ami sokszor különleges kavicsokban, botokban nyilvánul meg és ezekkel vannak tele a zsebeink, táskáink. Amikor úgy tűnt, hogy az Árnyékvetőből egy természetjárós társasjátékos könyv lehet, akkor ide nyúltunk vissza.
Olvasd el Győri Hanna ajánlóját a játékról!
Mivel a szabadban gyűjtött kavicsok, bogyók, botok kellenek a játékhoz, a társas természetközeli, lelassult, békés hangulatot áraszt. Miért volt ez fontos a számotokra?
LM: Eléggé foglalkoztatnak az analóg dolgok, a társasjátékozás is ilyen. Amúgy van X munkahelyem, Y projektem, rohanok egyfolytában, jók ezek a kilépések. Ráadásul én nem vagyok túrázós alkat - Jóskával ellentétben -, így ez az újfajta párbeszéd a természettel, a körülöttünk lévő világgal nekem is segített, hogy közelebb lépjek. Hátha másnak is fog.
Mi imádjuk Török Judit rajzait. Ti így képzeltétek a Manóváros világát?
JJ: De még milyen jó látni ezeket a rajzokat! Amilyen kezdetleges elektronikus vázlatokat küldözgettem a legelején... nem hittem volna, hogy ilyen jól eltalálja ezt a világábrázolást Judit.
LM: Nekem mindig egy csoda, amikor az ötleteimből, az elképesztően ronda vázlataimból termék születik. Az első lépés, hogy a szerkesztőnk, Győri Hanna meglátja a keszekuszaságok mögött a játék, a termék és a szépség lehetőségét. Aztán meg is mondja, hogy ebből ki fogja tudni kihozni a legtöbbet. És látjuk, Török Judit megint csak telitalálat.
Irány Manóváros! Rendeld meg itt!