Üdv Manóvárosban!
"Hadd kezdjek egy önvallomással! Ezt a könyvet nagyon szerettem szerkeszteni a hosszú téli otthondolgozós napok során. Nagyon vágytam már ki a szabadba a bezártság, a munka-ovi-suli időnyelő Bermuda-háromszögből." Kattints ide, és olvasd el Győri Hanna szerkesztő ajánlóját!
A gyerekek számára a kirándulás persze nem lehet puszta céltalan séta, nekik kevés érzékük van még valahogy a semmittevéshez. Mindenben mesét látnak, beszélnek hozzájuk az állatok, értik a patak csobogását, folyamatosan nagy felfedező üzemmódban járják az erdőt. És persze gyűjtögetnek. Jelentkezzen az a szülő, aki nem 1-2 kiló kaviccsal, 3-4 új bottal és egy jó adag falevéllel tér haza egy rendesebb túráról!
A Manóváros egy olyan társasos könyv, amihez épp ezek a nagyszerű kincsek szükségesek! Nincs benne bábu, kocka, csakis kavicsokra, botocskákra és bogyókra lesz szükségünk, hogy játszani tudjunk vele.
A Manóvárost betehetitek a táskába a piknikpokróc és az uzsonna mellé, hogy majd amikor letelepedtek, játszattok vele, de vihetitek a folyópartra is, egy egyszerű üldögélés mellé, a parkba, ha meguntátok a csúszdát és hintát, vagy akár otthon is játszhattok a hazahurcolt kincsekkel és a könyvvel!
A játék már előrendelhető!
A 7 táblás játék megint nagyon változatos, akárcsak sorozat első két részében, a Jól játszani!-ban és a Lovagi ujjtornában.
Kezdetnek egy egyszerűnek látszó, ám egyáltalán nem olyan könnyű, cserébe instant függőséget kialakító játékot választottunk, a Pikniket. Itt úgy kell ügyesen pöckölni egy kavicsot a kissé megdöntött lapon, hogy megkerülje a nagy sziklát a rét közepén, ámde ne ugorjon le a lapról, hanem visszaérkezzen az egyik pontot érő sávba. Kedves kompetitív, maximalista szülők, vigyázat! Nagyon fog sajogni a körmötök, mire sikerül a maximális 10 pontos főnyereményt megütni! Hajrá!
Szintén az ügyességünket teszi próbára az Éjjeli labirintus, ahol sok-sok kavicsból kell a labirintust megépítenünk, majd úgy végigfújkodni rajta egy kis termést, hogy kijusson a kijáraton. Kicsit olyanformán, mint amikor a kis golyócskát próbáljuk a lukba varázsolni a billegtetős játékokban.
A rengeteg kavicsot aztán felhasználhatjuk a Manóváros tetőinek befedéséhez: ezt a kis játékot lehet izgalmas versengős-gyorsasági üzemmódban játszani, és aki a slow life-ot szereti (mint jómagam), az simán csak építgethet minél magasabb tetőt a manóknak, meg ne ázzanak. Közben pedig böngészheti a lenyűgözően részletes és cuki rajzot.
Botokkal kell viszont játszani a két kedvencemet, a Tavaszi áradást, ahol a patakon kell botok segítségével átjuttatni a kis kavicsainkat – nagyon egyszerű, de nagyon visszaadja a természetben levés életérzését. Másik kedvencem a szintén rém egyszerű, de nagyon izgalmas Árnyékvető, ahol botocskák árnyékát megtippelve kell beárnyékolnunk gombákat, így jutunk ponthoz. A kötet egyik legszebb táblája lett ez a gombás oldal ráadásul!
A könyvben két komplexebb társas található, az egyik a lépegetős Erdei futás, ahol botocskák segítségével helyettesítjük a dobókockát, és a különböző akciómezőkre lépve vicces feladatokat kell végrehajtanunk, és így körbeérnünk a pályán. A Kincsesbányában pedig a botok tologatásával le kell juttatnunk a folyton elmozduló csillékbe a saját kavicsainkat, hogy minél többet megszerezzünk és hazavigyünk belőle.
A könyv a változatos és megunhatatlan játékkínálata mellett még Török Juditnak köszönhetően ráadásul gyönyörű is lett, nagyon illik a mai pasztelles ízlésvilágba. Aki csak meglátta a kiadóban, felkiáltott, hogy mi ez a szép külföldi könyv! Az előző köteteknél is strapabíróbb formája igazán alkalmassá teszi a kirándulásokra, utazásokra! Vigyétek magatokkal, hiszen 7 különböző játékot kaptok vele egy kompakt kis csomagban az ovis korosztálynak (de szerintem egy felnőttnek is szuper játékélményt adnak)!
Győri Hanna cikkét olvastad.
