„Világos volt, hogy a négy karakter nem fog kijönni egymással”
Hogy kerül négy teljesen különböző ember egy házba, és mit kezdenek ezzel a faramuci helyzettel? Szentendrei Judit háromgyerekes édesanya és az Utazik a család online magazin szerzője, aki most debütál ínycsiklandó meseregényével a Pagony Kiadónál. Olvasd el Gyovai Katalin interjúját a szerzővel!
Első könyves íróként tűnsz fel a színen a Mézes cukrászda című meseregényeddel. Milyen út vezetett idáig? Hogy kerültél kapcsolatba a Pagony Kiadóval?
Igazából gyerekkorom óta írok, verseket, novellát, regénykezdeményeket. Olvasó családban nőttem fel. Magyartanár anyukám egyedül nevelt bennünket a nővéremmel - egy több generációs nagycsaládban, szóval teljesen egyedül azért sose voltunk. Tele volt a ház könyvvel, minden este mesét kaptunk, később olvastunk. A „Mit olvasol?” kérdés ugyanolyan természetes volt, mint a „Vacsoráztál-e már?” Nagy öröm számomra, hogy a két nagyobbik gyerekem életében is mindennapos társ a könyv – virtuális világ ide vagy oda. A kicsi még nem tud olvasni, de már nagyon szeretne.
A Mézes Cukrászda eredetileg a középső lányomnak, Rózsának készült, aki egy időben cukrász akart lenni. Mindig szerette, ha a világ dolgait mesébe csomagoltuk, ami egy háromgyerekes családban nem ment mindig könnyen. Vele találtuk ki, hogy a kalácstészta olyan, mint egy öregasszony, aki szeret sokat aludni a jó melegben és nagyon morcos lesz, ha felébresztik. Ez már évekkel ezelőtt történt, a szöveg egy része ebből az időszakból származik.
A két nagyobbik lányom öt évig otthon tanult, velünk. Nagyon szerettük ezt az időszakot, akármilyen fárasztó is volt. A sok tennivaló és tanulnivaló mellett az is fontos volt, hogy legyenek saját alkotásaik és ebben példát mutassunk nekik (a férjem fotós, ő is ezt a vonalat erősíti). Ezért vettem elő több félkész írásomat és fejeztem be, rendeztem össze és gondoltam komolyabban arra, hogy megkeresek velük egy kiadót. Mindenképpen kiadóban gondolkodtam, mert nagyon fontos volt a szakmai visszajelzés.
Az én gyerekkoromban néhány egészen kiváló, ikonikus szerzőn kívül (Lázár Ervin, Csukás István, Janikovszky Éva, Szabó Magda stb.) igen gyér volt a gyerekirodalmi felhozatal. Szerencsésnek érzem magam, hogy a gyerekeim most kicsik, abból a szempontból, a gyerekkönyves piacon az utóbbi évtizedben nagyon üdvös forradalom zajlott le. Sok a kortárs, minőségi szöveg, a kreatív, ötletes és jó stílusú szerző, a fantasztikus illusztrátor. Még vidéki otthonülő anyukaként is látom, hogy a Pagony ebben a forradalomban a zászlóshajó. Úgy gondoltam, hogy ha itt azt mondják, hogy jó, amit csinálok, akkor tényleg jó. Máshová el sem küldtem.
Nagyon megnyugtató és inspiráló volt a munkafolyamat a kiadóval és Kovács Eszterrel személyesen. Különösen hálás vagyok, hogy Maros Kriszti lett a könyv illusztrátora. Az eddig megjelent munkáit is nagyon szerettem, és azt hiszem, minimum duplázza a könyv értékét, hogy ő álmodta a fejemben született karaktereket papírra.
Mivel foglalkozol, mikor éppen nem írsz? Mit érdemes tudni rólad?
Akkor is írok, illetve most már jórészt szerkesztek. Az Utazik a család online és print magazinnál vagyok újságíró-főszerkesztő és kezelem a közösségi média felületeket, de szabadúszó marketingszöveg-íróként is dolgozom. Pécsett élek férjemmel és három lányunkkal. Szerencsés vagyok, mert otthonról dolgozhatok, kötetlenül.
A mese elején négy teljesen különböző karakter találja magát egymással szemben egy egészen lehetetlen helyzetben. Ugyanis egy tévedés miatt kénytelenek ugyanazon a házon osztozni. Kerültél hasonló helyzetbe életed során, mint a főszereplők? Hogy pattant ki az alaphelyzet ötlete a fejedből?
Évekig voltam kollégista - az aztán igazi próbaköve az alkalmazkodóképességnek. Én mondjuk imádtam. És valljuk be, egy kicsit ilyen a házasság is: összezárnak valakivel, aki cukorral eszi a túrós tésztát és mindenhová 10 perccel hamarabb szeret odaérni. Engem, aki úgy nőttem fel, hogy a porcukor városi hülyeség és védjegyem a késés. Arról nem is beszélve, hogy odaszületik még három ember, akiknek meg aztán megint merőben más szokásaik lesznek. Szóval, ha engem kérdezel, az élet ilyen szituációk sokasága. De egyébként nem a helyzet volt meg először, hanem a karakterek a süteményfajtákhoz. Amikor ez a négy különböző személyiség megszületett, világos volt, hogy nem fognak kijönni egymással.
A meseregényed címe: Mézes cukrászda – meglehetősen árulkodó. Hisz a szereplők végül egy közös terv, egy cukrászda megvalósításába fognak. A sütemény és egyéb édességek leírásaiból úgy tűnik, nagy szakértője vagy a témának. Honnan ered a cukrászat iránti érdeklődésed? Miért éppen a cukrászda és a sütés került a szereplők érdeklődésének fókuszába?
A nagynéném cukrászmester volt, bár ez csak mostanában jutott eszembe. Inkább az a nagyon hagyományos falusi környezet az oka, ahol felnőttem: minden hétvégén házi sütemény volt, megvoltak az ünnepeknek a kötelező édes-sós kellékei. Ha akkoriban lett volna egy atomvillanás, ami elpusztítja a fél bolygót, nálunk akkor is ott lett volna a mézes krémes a vasárnapi asztalon, az tuti. Cukrászdát belülről egyetemista koromban láttam először, mint ahogy éttermet is. Minden otthon készült.
A nagymamám szavajárása volt, hogy összedobok egy kis kelt tésztát - amihez manapság már egy szabad hétvége, Youtube videó meg hatvan gasztroblogger kell. Gyerekként persze sokszor utáltam a diópucolást, meg a meggymagolást - azt különösen – de a nővéremmel hamar megtanultunk mindketten sütni-főzni, és később az önálló háztartásomban nagy hasznát vettem, hogy ez rutinszerűen működik. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hétköznapokon én is előnyben részesítem a gyors recepteket, nem dőlök a kardomba, ha nincs hétvégén süti, és még félkész kaják is akadnak otthon „vész” esetére. Sokat lazítottam a családi szabályokon, de megvannak az alapjaim. A lányaim is szeretnek a konyhában tenni-venni, főleg amíg itthon voltak, sokat sütöttünk együtt. A Mézes Cukrászda története utáni recepteknek is az az elsődleges céljuk, hogy a család a gyerekekkel együtt készítse el a finomságokat. Nem gyerekreceptek, hanem igazi receptek, nem hiszek a lebutításban. Mondjuk az a vicc az egészben, hogy én egyáltalán nem vagyok édesszájú. A csokit például semmilyen formában nem szeretem.
A mese szereplői jelentős személyiségfejlődésen mennek keresztül. Hogyan kezded el tervezni az írás során a történet karaktereit? Pl. tömegközlekedési eszközökön elkapott mondatfoszlányok, vagy milyen más ingerek, élmények inspirálnak?
Ahogy mondtam, Katalin anyó született meg először, amikor az akkor 6-7 éves Rózsa lányomnak el kellett magyarázni, miért kell olyan sokáig kelni hagyni a tésztát (percenként bekukucskált, hogy mikor folytathatjuk már). Az, hogy belőle személy lett, hozta magával a többieket.
Ki(k) és miért áll(nak) hozzád a legközelebb a meséből? Mely tulajdonságait/tulajdonságaikat értékeled a legjobban?
Tudatos döntés volt, hogy több női szereplő lesz, mint férfi. Ennek ellenére nem tartom lánykönyvnek, de olyan sok a fiúközpontú könyv, hogy három lány édesanyjaként nőket tenni a fókuszba majdhogynem kötelességemnek éreztem. Egyébként is szeretem a határozott, szókimondó, okos női példaképeket a maguk hibáival együtt - szóval talán Karola a kedvencem. Nem azért, mert én ilyen vagyok, hanem gyerekkoromban ilyen határozott és megosztó szerettem volna lenni. De azért kaptak a szereplőim egy elég jó pasit Valér személyében, akinek a folytatásban még fontos szerepe lesz.
Makacs vagyok, ezért számomra a legértékesebb tulajdonság a változtatásra való képesség. És szerintem ezt a legnehezebb megvalósítani: megváltoztatni a véleményünket, a nézeteinket, akár a világlátásunkat mások, vagy a saját életünk jelzéseinek a hatására. Magunkat kicsit a háttérbe szorítani úgy, hogy közben azért ne vesszünk el. A Mézes Cukrászda erről a képességről és a közösség erejéről szól. És kicsit arról is, hogy vannak hibáink és ez nem baj, sőt talán szerethető is. Ellenpontnak került bele Paula, akinek viszont az érdekérvényesítés a feladata - hogy kerek legyen a történet.
Van olyan álomszerű, de még megvalósításra váró nagy terved, mint a Valér, Katalin anyó, Karola és Paula cukrászdája?
Először is készül a folytatása a Mesék a méz utcából sorozatnak - három kötetre tervezzük a kiadóval. A következő két kötethez is lesz valami plusz - de már nem recepteskönyv, hanem valami más.
Most azonban nagy fába vágtam a fejszémet, egy 12 éven felülieknek szóló ifjúsági regényen dolgozom, ami a rendszerváltást dolgozná fel a mai kamaszok számára, kicsit közelítve a mai szülők és a mai tinik generációját. Ennek még nagyon az elején vagyok.
Mikor és hol ismerhetnek meg személyesen is az érdeklődők?
A Mézes Cukrászda bemutatója március 7-én 10.30-kor lesz hazai pályán, a Pécsi Pagonyban (Pécs, Széchenyi tér 2.), de felbukkanok majd a tavaszi Pagonyfeszten is a budapesti Bartók Pagonyban áprilisban.
