„A gyerekek elképesztően figyelmes nézők és hallgatók!”
Bátran mondhatjuk, hogy egy hiánypótló mesekönyv készült az óvodás korosztály számára, mellyel gördülékenyebben mehet a beszoktatás, és egyáltalán az óvodai lét elfogadása. A kiadvány úgy mutatja be az elválás–összetartozás összetett érzelmi folyamatát, mint eddig még egyetlen hazai könyv sem. Az oldalakon egyszerre követhetjük végig a család négy tagjának (na jó, három plusz egy: Cicó cica) egy napját, miközben szimultán mesélnek a szöveg és a képek. Ismerd meg a mesekönyvet a különleges alkotási folyamaton keresztül!
Ha most kezditek az ovis éveket, azért, ha már rutinosan jártok be, azért van ott a polcotokon a helye Révész Emese szerző és Sipos Fanni illusztrátor szeparációs szorongást oldó mesekönyvének. Az intézménybe kerülés az önfeledt gyerekjáték és a semmivel nem pótolható csoportélmények mellett megannyi bizonytalanságot is hoz magával. Nem könnyű elválni reggel a szülőktől, és a gyerekekben rendre felmerül a kérdés: dehát mit csinál Anya, Apa, amíg ő oviban van?
Erre igyekszik választ adni a kicsiknek a legújabb mesekönyvünk, ami egy különleges alkotási folyamat eredményeként jött létre. A könyvben minden oldalon megnézhetitek, hogy mit csinál épp Berci az oviban, közben Anya és Apa a munkahelyén, és a kis házi kedvenc, Cicó napközbeni tevékenységeibe is bekukucskálhattok. Megkérdeztük a szerzőt, Révész Emesét, az illusztrátort, Sipos Fannit és a szerkesztőt, Kovács Esztert, mégis hogyan lehet egy ennyire összetett mesekönyvet közösen megalkotni. Mert az eredmény minden képzeletet felülmúlt! Olvasd el az interjúnkat az Amíg én oviban vagyok alkotóival.
Itt már a kosaradba is teheted!
Hogyan merült fel bennetek, egyáltalán kinek az ötlete volt ennek az egyedülálló mesekönyvnek a megalkotása?
Révész Emese: A könyv ötlete bennem fogalmazódott meg. Nagyon érdekelt a kihívás, hogy miként lehet képekben négy párhuzamos történetet ugyanabban az időben futtatni. De bizonyára azok a gyerekkori emlékek is szerepet játszottak benne, amelyek a szülők távollétéhez kötődtek. Amikor az én fiam járt oviba, én is gyakran gondoltam arra, hogy vajon most éppen mit csinál, és hiányzom-e neki?
Ezzel az ötlettel akkor te kerested meg a kiadót? Hogyan kell elképzelni, egy ilyen ötlet után hogyan lehet elkezdeni az alkotási folyamatot? 
Sipos Fanni rajzaiKovács Eszter: Nagyon nagy élmény volt így együtt dolgozni, igazi műhelymunka volt: író, ötletgazda, illusztrátor, tördelő és szerkesztő hétről hétre együtt gondolkodott és dolgozott. Ez tényleg számomra is új volt, ennyire benne lenni egy könyv elkészültének folyamatában. (Hozzá kell tennem, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen könyv ebben a félévben – de ez mit sem von le ennek a könyvnek a készítési folyamatából és ebből az élményből.)
Révész Emese: A könyv kidolgozásának folyamata szokatlan volt atekintetben, hogy én mint szerző nemcsak a szövegeket írtam, hanem az egész forgatókönyvét megterveztem. A kiadót már olyan vázlattal kerestem meg, ahol jeleztem, hogy a párhuzamos jelenetekben éppen mi történik. A képek történéseit elég pontosan kidolgoztam, utalva a párhuzamosságokra is.
Az is a koncepcióm része volt, hogy legyenek elágazások a képek és szövegek között, ne ugyanazt olvassuk, amit a képeken látunk. Így tulajdonképpen két szinten zajlik a könyv befogadása: egyrészt olvassuk Berci monológját, az elképzeléseit arról, hogy vajon mi történik éppen a többiekkel, a képeken pedig látjuk, hogy mi történik velük valójában. Az fontos volt nekem, hogy bizonyos pontokon olyan érzeteket is sugalljon a szöveg (illatok, hangok), amelyek megint csak nem jelenhetnek meg a képeken.
Lapozz bele a mesekönyvbe itt!
A következő szakaszban szállt be a munkába Sipos Fanni. Úgy gondoltuk, hogy ő az az alkotó, aki meg tud küzdeni ezzel a nehéz feladattal. Változatos karaktereket tud rajzolni, rajzstílusa elég valósághű, de kellőképpen elvont is egy ovis könyvhöz. A közös munka ettől kezdve arról szólt, hogy rendszeresen találkoztunk és megbeszéltük az új képeket. Fanni rettentő türelmesen tűrte a sok módosítást, hogy milyen legyen a család lakása, mekkorák legyenek a szereplők fülei, hogy nézzen ki Cicó... Ő is sok önálló ötletet belevitt az egészbe, amire kifejezetten biztattuk. Például a szarvasbogárra vadászó macska jelenetét ő találta ki. Kifejezetten inspiráló volt a közös munka.
Miután elkészültek a képek, a kísérő szövegeket teljesen újraírtam, hogy maximálisan illeszkedjenek a jelenetekhez. A folyamatos közös munka állandó kontrollt is jelentett, hogy kiszúrjunk apróbb hibákat, félreérthető részleteket. A gyerekek ugyanis elképesztően figyelmes nézők-hallgatók! Reméljük, hogy ezúttal élvezik majd a játékot, amiben a szövegek és képek elágazásait kell észrevenniük.
Rendeld meg a mesekönyvet most!
Úgy képzelem, egy illusztrátor számára nagyon izgalmas feladat lehet egy olyan mesekönyv megalkotása, amelyben a képeknek ennyire pontos és fontos közlési feladatuk van. Fanni, ez segített téged az alkotásban, vagy pont nehezebb volt így dolgozni?
Sipos Fanni: Ahogy Emese is mondta, akkor csatlakoztam a munkához, amikor már megvolt a szöveg és ezzel párhuzamosan az a történet is, amit a képekből ismerhetünk meg. Meglepetésként és megtiszteltetésként ért, hogy Emese meséjén és ötletén dolgozhattam mint illusztrátor. Amikor megismertem a történetet, rögtön felkeltette az érdeklődésem, egyrészt mert hiánypótló ötletnek tűnt, másrészt mert illusztrációs szempontból is kihívásnak gondoltam. Nagyon örültem neki, hogy Eszter, Emese és Andi (Pais Andrea, műszaki vezető – a szerk.) alkalmasnak találtak arra, hogy megalkossam a meséhez tartozó képi világot.
Munkafolyamat – Sipos Fanni rajzai
A legnagyobb feladatot talán az jelentette, hogy egy hagyományos képeskönyvvel ellentétben ebben a könyvben szinte végig több szálon fut a cselekmény, egészen pontosan négy szálon: Berci, Anya, Apa és Cicó. Sokszor viszont a szöveg és a kép nem követi egymást, ezért a képeknek minden esetben kellően kifejezőnek és könnyen értelmezhetőnek kellett lennie.
Az elején tartottam tőle, hogy sikerül-e eltalálni azt az egyensúlyt, amiben a képek önmagukban is értelmezhető részei a cselekménynek, ugyanakkor az egész részeként is jól funkcionálnak és értelmezhető folyamattá állnak össze. Ezt a munkarészt egyébként nagyban megkönnyítette a már létező forgatókönyv, így a képi megjelenítésre fókuszálhattam.
Tedd kosárba az Amíg én oviban vagyok című mesekönyvet!
Hogyan tudtad tartani ezt az említett egyensúlyt? Mi segített téged abban, hogy folyamatosan egységben tudd tartani a képi világot, miközben minden rajz valami másról kell, hogy meséljen?
Sipos Fanni: A cél az volt, hogy az ovis korosztálynak könnyen dekódolható képi világ szülessen meg, amin ugyanakkor el is tudnak időzni és fel tudnak fedezni apróbb részleteket, amikben elveszhetnek. Az illusztrációk ne konkuráljanak egymással, sőt inkább harmonikusan egészítsék ki egymást.
Munkafolyamat – Sipos Fanni rajzai
Mivel sok tényezőnek kellett klappolnia, ezért a könnyebb értelmezhetőség kedvéért az egyes karakterekhez színeket társítottam, így végiglapozva a könyvet anélkül, hogy elidőznénk a képeken vagy elolvasnánk a szöveget, egyből felismerhető, hogy az adott képkocka melyik szereplőhöz tartozik. Így lett Berci sárga, Anya rózsaszín-narancs, Apa kék, Cicó pedig zöld. Ez abban is segített, hogy a könyvet mindvégig egy egészként értelmezzem, és ne vesszek el annyira egy-egy képkockában. A könyv az előzéktől kezdve egészen az utolsó oldalig próbálja fogni az olvasó kezét és segíteni az értelmezést, ugyanakkor hagy teret a szabad értelmezésre, önálló mesélésre is.
Szerezd meg a mesekönyvet itt!
Van esetleg kedvenc oldalatok a könyvben?
Sipos Fanni: Nagyon tetszett, hogy Emese tudatosan játszott a szereplők napjában fellelhető párhuzamos elemekkel, gesztusokkal, így igyekeztem ezt a „gaget” képileg is többször megjeleníteni. Például ha Berci tornaórán van, Anya jógán, akkor Apának a testtartása lett hasonló a piacon, és Cicó háta is púpos. Talán pont ezért az egyik kedvenc oldalam ez. Illetve azért is, mert ez készült el először a négyosztatú oldalak közül, és ezen az oldalon formálódott a koncepció, ami végigkíséri az egész könyvet.
Sipos Fanni illusztrációja
Mindannyian komoly szakmai sikerekkel a hátatok mögött alkottátok meg az Amíg én oviban vagyok című mesét. A ti szakmai életetekben mit jelentett ez az új fajta alkotási folyamat?
Révész Emese: Gyerekkönyvet írni, kitalálni számomra felszabadító kaland, hisz ez azt jelenti hogy újra kicsit gyerekfejjel kell gondolkodni. A szakmámban elsősorban tudományos írással foglalkozom, ahol az adatok, hivatkozások tényszerű hálója szabja meg a mozgásteremet. Az ELTÉ-n a jövendő művészettörténészeit tanítom, tehát egy jóval idősebb, egyetemi korosztállyal vagyok kapcsolatban. Most van egy fél éves unokám, aki miatt újra különösképp szívesen kirándulok a gyerekvilágba.
Sipos Fanni: Számomra nagy élmény volt, hogy ilyen szakemberekkel dolgozhattam együtt, és egyben tanulhattam is tőlük ez alatt a pár hónap alatt. Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy hogyan formálódik hétről hétre, hónapról hónapra a könyv, és nyeri el végső formáját és áll össze egésszé a közös gondolkodás segítségével.
Kovács Eszter: Nagy boldogság nekem, hogy létrejött egy ilyen könyv, ahol a képi narrációnak ekkora teret engedtünk! Külön izgalmas, hogy a képek által elmesélt történet nem feltétlenül ugyanaz, mint amit a szöveg elmesél. Nagyon kíváncsian várom, mit szólnak majd hozzá a gyerekek (és felnőttek), mennyire könnyű vagy nehéz ezt értelmezni. Remélem, épp annyira izgalmasnak találják majd, mint mi!
Ne maradj le róla! Az amíg én oviban vagyok című mesekönyvet itt rendeld meg!
Itt lapozz bele a könyvbe!
