Home office a kulisszák mögött – 6. rész
A hatalmas változásokat most mindannyian ugyanolyan intenzitással éljük meg. Ugyanúgy nem kapunk lisztet a boltban, nem léphetünk be a gyógyszertárba és maszkot húzunk tömegközlekedés előtt. Éppen ezért szerettük volna neked megmutatni, hogy hogyan is alakult át az életünk, mióta a boltokban nem fogadhatunk vásárlókat, és amióta szinte az egész hálózat home office-ra állt át. Győri Hannát már ismerhetitek, rengeteg szuper könyvünk szerkesztője és a Pagony-játékok tervezője. Most megtudhatod, hogyan telnek otthon a napjai!
Eljött a befelé fordulók, otthonülők, mackónadrágosok ideje – akiknek a táborát én is erősítem... ezért jobbára csendben lapítottam itthon, míg kiborult posztokat olvastam a közösségi médiában, mert engem a social distancing és a home office nem borított ki, sőt.
Nagyon szeretek itthon lenni, és a munkám jellege, ti. olvasnom kell leginkább, meg írni ezt-azt, emailezni, képeket nézegetni, szóval ez mind nagyon is home office kompatibilis. Az írókkal, illusztrátorokkal általában amúgy is csak a munkafolyamat elején szoktam személyesen találkozni, utána e-mailben és telefonon tartjuk a kapcsolatot, és igaz ez a külföldi kiadókra is, akikkel ugyan most a könyvvásárokon nem tudtam találkozni, de a katalógusokat, könyveket ugyanúgy küldik. A munkatársaimmal gyakran beszélek, kicsit nehezebb így kommunikálni, de elég gördülékenyen megy minden.
A gyerekeim is szeretnek itthon lenni, az egyikük azért, mert nagyon jól elvan magában amúgy is, és napjait, amióta az idő is szép, a függőszékében hintázva és zenét hallgatva, olvasva tölti, a másik meg ugyan a család egyetlen igazán szociális tagjaként naphosszat csetel a barátnőivel, de nem sírja vissza a koránkelést, a napi rettegést a feleltetések, értékelések, fegyelmezések közepette.
Ami nehézséget okoz nekünk, bár már belerázódtunk, az a távtanulás, mert valahogy az egyik gyereknél az nem ment át az első két hétben igazán, hogy nem szünet van, hiába kapott rengeteg feladatot és van egy csomó órája – de most már nagyjából eljutott odáig, hogy részt vegyen a digitális oktatásban, és ne bukjon meg év végén. Én pedig újratanultam a fajhőt, a molekuláris tömeget, az egyenletrendszereket, A helység kalapácsát, a határozókat... Ez utóbbit esküszöm, szigorlatra nem kellett ilyen részletesen tudni! Még szerencse, hogy van itthon négy laptop, két szoba, két erkély és két képzett szülő. Ezek nélkül elképzelni nem tudom, hogy lehet ilyen módon befogadni ilyen mennyiségű anyagot. A digitális oktatás magyar verziója biztosan nyitja azt a bizonyos társadalmi ollót.
A kisebbik gyerek osztályában igazából a gyerekekre van bízva a tananyag megértése, nekik a tankönyvet és a munkafüzetet kell kitöltve visszaküldeni többnyire, illetve egy-egy netes szókeresőt, játékot "lescreenshotolni". A Google Classroom, amit használnak, a márkához illően letisztult és átlátható, tökéletesen felhasználóbarát, mindenki két nap alatt megtanulta használni. Ők hatalmas lelkesedéssel és teljesen önállóan alapítottak tanulócsoportokat, és egymásnak magyarázzák az anyagot chaten, együtt írják a feladatokat, közben dumálnak, nevetgélnek. Az is kiderült végre, hogy a gyereknek mi lesz a szakmája: projekt menedzser! Ugyanis imádja a feladatokat rendszerezni, a rendszert állítgatni, kidíszítgetni, ide-oda bevezetni, státuszolni. Megtanult Trellót és Slacket használni, reggel apukájával stand-uppol, de bármelyik Google-os program is megy, szkennel, fotóz, beküld, rákérdez - és közben még egy 150 képkockából álló, 15 másodperces animáción is dolgozik, amire 5 napos határidőt tűzött ki magának, hobbiból... 
Meg összeraktunk egy mini-theme-boxot csipesszel meg minden a téli nyuszipanzó témában... meg rajzoltunk Agócs Írisz állatkáiból... meg készítettünk egy csomó festményt... meg hímeztünk madárkát... meg hétvégénként sétáltatunk teknőst... meg minden, csak a barátnőkkel lehetne találkozni! Az mindennél jobb lenne most már, 6 hét bezártság után!
A karantén elejétől a gyerekek, mint oly sokan mások a világban, visszatértek a Roxfortba. Végignéztük a filmeket, újrakezdték a könyveket, a nagyobbik angolul, a kicsi persze magyarul. Vettünk új társasokat, és esténként le-le ülünk játszani, de be kell valljam, nem sok sikerrel - valahogy a társasozás barátok nélkül nem az igazi... sokszor csak ketten játszunk, és a legtöbb játék sokan az igazi.
Szóval nálunk így telik a karantén - sok gép előtt üléssel, sajnos eléggé kevés mozgással, rengeteg videótelefonálással, és sok-sok olvasással-rajzolgatással.
