Home office a kulisszák mögött – 1. rész
A hatalmas változásokat most mindannyian ugyanolyan intenzitással éljük meg. Ugyanúgy nem kapunk lisztet a boltban, nem léphetünk be a gyógyszertárba és maszkot húzunk tömegközlekedés előtt. Éppen ezért szerettük volna neked megmutatni, hogy hogyan is alakult át az életünk, mióta a boltokban nem fogadhatunk vásárlókat, és amióta szinte az egész hálózat home office-ra állt át. Elsőként a Pozsonyi Pagony törzsvásárlói fognak örülni, hiszen Laura, a bolt üzletvezetője-lelke-háziasszonya jelentkezik elsőként otthonról. Olvass tovább!
Napozom. Lubickolok a napfényben, ami a délkeleti fekvésű, három hatalmas ablaknak köszönhetően legalább hat órán át betűz a nappaliba. Napozom, ahogy a férjem, Balázs – aki most sajnos nagyon messze, Angliában dolgozik – a lelkemre köti minden áldott nap. Kell a D-vitamin! Nagyon fontos a védekezésben. Nemsokára a gyerekeimet is ideültetem – de ők még alszanak. Számukra egyelőre egy hosszan elnyúló tavaszi szünetnek tűnik ez az egész. A mi iskolánk kíméletes. Sokszor úgy érzem, hogy nem is a gyerekekkel, hanem velünk szülőkkel az. Nem tudom, mit csinálnék, ha óriási mennyiségben öntenék ránk két gyerek feladatát...
Ülök a napfényben, bámulom a belső kert hatalmas nagy fáját, ami szinte percről percre zöldebb. Járt már itt a gerlénk is, akit 3 éve szelídítünk. 
Hűségesen jár az ablakunkba télen-nyáron. Nincs háziállatunk amúgy, de a gerlénk barátsága mindenért pótol. Gyönyörködtem benne ma is, hogy mennyivel szebb, kecsesebb, mint a trampli galambok, akik próbálnak potyázni a kiszórt magból, de őket nem engedem.
Olyan nagy béke van. Egy kis időre elfelejtem, mi is van odakint. Munkába menet előtt hív Balázs. Hónapok óta messenger-házasságban élünk – pár napos találkozásokat leszámítva. De végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy legalább így, az éteren át, itt ül velünk a szobában – ugyan egy kis telefon monitorjába zárva. Mindent megbeszélünk. Lelkizünk, nevetünk, vitatkozunk, esténként pedig családi Honfoglalózunk a neten. Messze van, de a család menedzselését nem engedte ki a keze közül. És ez olyan jó…
Mindjárt 9 óra. Kezdődik a pagonyos ügyelet. Bekapcsolva a Skype, a Messenger, a boltvezetők csoportbeszélgetése, Pozsonyi oldal, a pagony.hu, és a pagony admin felülete, amiből mi dolgozunk. Tegnap még egy hosszú kézzel írt puskát is írtam, hogy ha hívnak, vagy írnak a vásárlóink, akkor gyorsan tudjam sorolni a kedvenceimet. Mert hiába, ahogy az interneten keresztül megélt házasság, úgy a bolti eladás, ajánlás sem egyszerű. Viszont nem lehetetlen!
Néhányan már hívtak is. Ismerősek a nevek, bár archoz nem tudnék kötni mindenkit 100%-osan. Az első hívásoknál zavarban vagyok. Jönnek a kérdések, és én próbálok gondolatban végigrohanni a bolti polcok között, ránézni a pagonyos szigetre, nyúlni a kedvencek után. Nem egyszerű. Visszahívást ígérek. Szerencsére a vonal végén a mi vásárlónk van, aki pontosan tudja, mire számíthat tőlünk. Hogy segíteni fogunk, a telefonon át is mosolyogni, és megpróbálunk megoldani mindent. Ez a bizalom erőpróbája is. Visszahívom, ajánlok, nevetünk. Lelkére kötöm, hogy az ajándékot el ne felejtse a vásárlás végén.
Eszembe jut, hogy posztolni kéne. De most nincsenek képeim a boltból. „Lophatnék” szuper fotókat a többiektől. Sopron, Fehérvár, Kecskemét és Győr is mindig isteni képeket rak fel az oldalára – de most valahogy nem érzem elégnek, hogy valamelyik újdonságunkat biggyesztem oda. Valahogy meg szeretném üzenni a vásárlóknak, hogy itt vagyok. Nem tűntem el. Lehet kérdezni, dumálni, mesélni – ahogy ezt a normális hétköznapokon tesszük. Felrakok hát egy képet magamról. Ülök az ablak előtt kócosan, smink nélkül, otthonkában. Megüzenem, hogy itt vagyok és várok. Pillanatok alatt elkezdenek potyogni a lájkok, a szívek és a hozzászólások. Szívmelengető.
Távházasság, táviskola, távmunka. Ez van most. De mindhárom mögött ott az a rengeteg befektetett energia, az a sok beleadott plusz, a kölcsönösen kiépített bizalom. Nyugodt vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy átvészelünk mindent.
Mindenesetre most felmegyek a Fészre, és megkérdezem a barátokat és ismerősöket, hogy tudják-e mi történik odakinn. És már ömlenek is az üzenetek...
