Valóságos mese, mesevalóság
Akik ismerik A boszorkánycicát, bizonyára felkapják a fejüket, ha meghallják, hogy Harcos Bálint új verses meséskönyvvel lepi meg olvasóit. Minden benne van, ami egy jó mesébe kell: mágus és állatok, humor és bűbáj, varázslatos illusztrációk és sok-sok kaland. Nyissuk ki együtt a Felhőcukrászdát!
A történet négy állatról szól. Lulla, a kígyó, Nünü, a pók, Habók, a denevér és Zazi, a patkány mind Árcsibáld, a gonoszkodó varázsló háziállatai. Gazdájuk sok feladatot ad nekik, hogy bosszantsák lakóhelyük, Dimbedomb lakóit. Még A boszorkánycicából ismert Banyaguff orra alá is borsot törnek. Amúgy sem épp a legnépszerűbb kiskedvencekről van szó, hát még ha mindenkit az őrületbe kell kergetniük maguk körül! Dimbedomb lakóinak és maguknak az állatoknak is elege lesz, ezért Lulla, Nünü, Zazi és Habók világgá indulnak. Mindenféle kalandos vállalkozásba fognak fodrászszalontól jógastúdióig, szobafestőcégtől felhőcukrászdáig, de mindegyikbe beletörik a bicskájuk. Ki gondolná, hogy végül épp Árcsibáld, a hajdan haszontalan varázsló siet a segítségükre?
Tedd kosárba!
Nincs jó mese tanulság nélkül. A négy állat kalandjai kapcsán is sok mindent tanulhatunk, elgondolkozhatunk rajta és akár beszélgethetünk is róla. Bizony van olyan, hogy kitalálunk magunknak egy célt, valamibe belefogunk, valamire vállalkozunk, ami nem sikerül – elsőre. Még akkor sem, ha látszólag teljesen passzol hozzánk a célunk. Hiszen ki lehetne hajlékonyabb jógatanár egy kígyónál? Vagy ki tudna jobban festeni, mint egy nyolclábú pók? Mégsem mindig egyértelmű a siker. Szívmelengető viszont, ahogy az állatok támogatják egymást akkor is, amikor a saját vállalkozásukkal már melléfogtak. Egyedül egyik állat se lenne képes az álma megvalósítására. Sőt, végül azzal fognak össze, aki elől korábban elmenekültek. Mert Árcsibáld varázsló számára kiderül, hogy egyedül még varázsolni is unalmas. Ráébred, mennyire fontosak számára a barátai, és elhatározza, jóváteszi a korábbi hibáit. Ezek a példák a meseolvasás során észrevétlenül adnak mintát a gyerekeknek.
Az sem véletlen, hogy Harcos Bálint éppen olyan állatokat választott főszereplőül, akikhez a köztudatban csupa kellemetlen dolog kapcsolódik. (Ha érdekelnek ezek a barátságtalannak hitt állatok és a hiedelmek mögötti valóság, csekkold a Nem rossz állatok című könyvet!) Lehet, hogy a valóságban ők is kedvesek, csak egy gonosz varázsló miatt kell úgy viselkedniük, ahogy teszik? A szerző remek humorral fordítja ki ezeket a hiedelmeket. “ : „Jó, hát, rendben… azért kiemelem…/hajba sosem gabalyodom, ez csak hiedelem…/egy denevér vagyok, igaz, kinek karmos a lába,/ de még sosem kapaszkodtam senkifia hajába.” -mondja Habók, a denevér, végül pedig vagány mesterfodrász lesz belőle.
Angolszász területen nagy hagyománya van a verses mesének, és nagy népszerűségnek is örvend – elég, ha Julia Donaldson meséire gondolunk. Nálunk még nem gyökerezett meg ez a műfaj, bár a Túl a Maszat-hegyent és a Csücsök, avagy a nagy pudinghajszát, na meg Harcos Bálint első könyvét, A boszorkánycicát szívébe zárta az olvasóközönség. De sok lehetőség maradt kihasználatlan verses mese terén.
Lapozz bele a Felhőcukrászdába!
Bűbájosan keveredik ebben a történetben a mese és a valóság. Gonosz mágus és laza polgármesterasszony, beszélő állatok és nyolcsávos autóút, varázslöttyök és dömper, metró, mobiltelefon és átváltozott sütemények. A gyerekek a saját valóságukra ismerhetnek a könyv lapjain, miközben ezt a valóságot átszövi a mese. Otthonos ez a kalandos, jópofa világ számukra.
Bognár Éva Katinka pedig egy nagyon szerethető és izgalmas világot álmodott meg a könyv illusztrációjának. Biztosan minden gyereket a lapok mellé szegez majd a varázsló laboratóriumának sok apró részlete. Jó lesz felfedezni a sok elrejtett, vicces apróságot, mint Árcsibáld otthoni papucsa, a kígyó jógamatraca, az állatok tandembiciklije… Felkelti a gyerekek érdeklődését és továbbgondolásra sarkallja a fantáziájukat: vajon mi van az állatlábú komódban, mit láthatnánk az alagúton túl, ki lakik a dimbedombi pirinyó kis kastélyban? Szinte már-már böngészői aprólékossággal jeleníti meg az illusztrátor a kis falut ugyanúgy, mint a nagyvárost. Humoros, melengető képek ezek, és remekül megragadják azt a sokféleséget, ami a négy állat kalandjaiban megjelenik. A felnőttek biztosan ráismernek majd az ábrákban a népmesei világ elemeire, a német falvak faszerkezetes házaira, európai nagyvárosok motívumaira és számukra is izgalmas lesz lapozgatni esti mesélés közben.
Harcos Bálint játszik a nyelvvel is, jól megférnek a szövegben a saját tréfás-kreatív szótalálmányai, mint a birgibirgi, ringókacska, bálnafülzsír, napjaink szavaival, mint a csúcsszuper, frizkó, depis.
A mesés Dimbedomb tájairól indulunk az állatokkal, majd autópályákon és nagyvárosokon áthaladva végül ismét a mesében kötünk ki. Felhőváros kicsit a jövőben, kicsit a képzelet világában található. Bár Lulla, Zazi, Nünü és Habók először itt is melléfognak, a segítség végül onnan érkezik, ahonnan nem várják. Felbukkan egy régi ismerős, és az olvasó végül együtt lubickolhat a vidámságban a sok felhőcukrászda-beli finomsággal és az immár öt jó baráttal. Aki nem hiszi, kerekedjen fel a négy állattal és olvassa el a kalandjaikat!