Kalapos Éva Veronika: Maga tudja
„A kötetben olvasható novellák szerzőit arra kértem, hogy olyan szövegeket írjanak, amik szerintük jól megragadják azt, milyen a XXI. század eleji Magyarországon kamasznak, fiatal felnőttnek lenni, készítsenek látleletet, hangulatjelentést az ország és a fiatal generáció állapotáról.” – írja a Hangulatjelentés – Közérzeti novellák utószavában a kötet szerkesztője, Grancsa Gergely.
Olvasd el, milyen szöveget írt a felhívásra Kalapos Éva Veronika!
– Jó napot kívánok, parancsoljon.
– Oda üljön le. A kabátját ne a székre, itt az akasztó!
– Bocsánat.
– Üljön le. Tajszáma?
– Megkeresem, bocsánat. Egy pillanat.
– Mondja addig, mi a panasza.
– Mindjárt, bocsánat... na, megvan. Egy kicsit gyűrött, bocsánat.
– Igen?
– Hát, az történt, hogy tegnap együtt voltunk a barátommal... kint van a folyosón. Behívjam?
– Miért, a barátja nő?
– Nem.
– Ez a nőgyógyászat. Tessék mondani.
– Bocsánat. Szóval, együtt voltunk, és használtunk gu... óvszert. De elszakadt.
– Ez itt hányas, ez a szám, ötös vagy hatos?
– Ötös.
– Nem tudom, hogy nyomtatják ezeket a Tajokat, mindig lekopik róluk a szám.
– Látták a szakadást az óvszeren?
– Először csak éreztem, hogy... szóval, hogy bent... de aztán láttuk. És került... be is.
– Nem járt le az óvszer?
– Tessék?
– Megnézték, hogy nem járt-e le?
– Nem, de a hét elején vettük.
– Mindig meg kell nézni, van, hogy már a boltban is a lejárt van kirakva. De maga tudja.
– Akkor megtörténhetett, hogy...?
– Bármi megtörténhet. Kiléphetek innen, és a fejemre eshet egy tégla. Hány éves?
– Tizenhét leszek.
– Jó. Tessék levenni a nadrágot, bugyit, és felfeküdni az ágyra.
– Meg kell vizsgálni?
– Anélkül én nem írok fel semmit.
– De azt mondták...
– Nem érdekel, ki mit mondott, meg kell vizsgálnom. A függöny mögött tessék levetkőzni.
– Rendben.
– Rákszűrés is lesz, doktor úr?
– Nem, csak hüvelyi uhá. Tizenhét éves nő... mikor született?
– 2007. június 6.
– Tizenhét éves nő, születési idő, coitus interruptus. Állítása szerint az óvszer elszakadt.
Biacsics Renáta (Renyagyár) illusztrációja– Ezt a papucsot fel kell vennem?
– Ha fázik a lába. Feküdjön föl az ágyra. Kicsit lejjebb, lábakat a kengyelbe. Így.
– Lazítsa el a hasát. Lazábbra! Ha feszít, nem tudom megvizsgálni.
– Bocsánat. Nagyon ideges vagyok.
– Szexelni nem ideges? Has puha, betap., fájdalom, nyomásérzékenység nincs.
– Au...
– Ne mondja már, hogy fáj, ez nem fájhat. Alig érek magához.
– Bocsánat...
– Ezért mondtam, hogy lazítson. Direkt kínozza magát. De maga tudja. Ép külső gen, kp. enyhén szűk vag. Portio folytatásában megfelelő méretű ut, szabad környezetben. Hány éves a barátja?
– Ő is tizenhét.
– Hallod, mi még ilyenkor babáztunk.
– Ő meg pont babázni nem akar, mi? Lazítson. Ép hám, norm. fluor. Douglasban folyadék nincs. Már megint feszít. Mindjárt eltöri a kacsát.
– Bo...
– A jobb petefészekben van egy kis cisztája. Két milisnek mérem. Adok fogamzásgátlót, szépen fölszívja.
– Au... nem szeretnék fogamzásgátlót.
– Miért nem?
– A pszichológus nem ajánlja, erősíti a depressziómat... ezért használtunk óvszert.
– Bezzeg az esemény utánitól nem félti a depresszióját. Hát, maga tudja. Aztán majd figyeljen a cisztára. Fel is szívódhat, de ha nem, akkor baj lehet belőle.
– Köszönöm. Bocsánat.
– Na, kész. Ugye, hogy nem halt bele.
– Törölje meg magát, aztán felkelhet.
– Papírtörlőt kérhetek?
– Ott van maga alatt.
– Bocsánat.
– Na, akkor Escapelle másfél mili. Panasz esetén kontroll. Hasfájást fog tapasztalni, ami erős is lehet, esetleg némi vérzést, vagy pár nappal a tabletta után megjön a menstruációja. Ha erős vérzés, fájdalom van, indul a sürgősségire.
– Köszönöm.
– És odafigyel. Megnézi az óvszer lejárati idejét, keres más módszert a fogamzásgátlásra. Anyukája tudja, hogy szexel?
– Igen. Vele vettük meg az óvszert...
– Nagyszerű. Ide bezzeg nem jön el magával.
– Nem akartam, hogy idegeskedjen.
– Majd idegeskedik, ha maga bekapja a legyet.
– Vigyázni fogunk.
– Most is vigyáztak, mi? Csak hát az a fránya gumi, az kiszakadt. Maga meg egy lórúgás tablettával akarja megoldani.
Olvasd el a kötetről szóló ajánlónkat!
– Ezt csinálják, doktor úr, képzeld el. Az unokám barátnője is vagy kétszer vett már be Eszkit, úgy kapkodják befelé, mint a rágót. Mi meg írjuk fel szakmányban, amikor csak kérik, mi?
– Nekem még sose kellett...
– Jól is néznénk ki, mikor kellett volna, óvodáskorában?
– Itt a recept. Anyukájával megbeszéli, hogy legyen otthon, amikor beveszi, ha rosszul lenne. A barátja meg a gatyájában tartja a micsodáját egy ideig.
– Meddig?
– Már ezen jár az esze? Látni fogják. Minimum egy hét, de inkább kettő. Ha nem lesz baj.
– Rendben. Köszönöm. Viszontlátásra!
– Viszontlátásra!
– Most nézd meg. Legalább három ilyen van egy héten. Bezzeg a brazilok nem szednek Eszkit, emlékszel a múltkorira? Az ötödik már neki, asszem. Veszik fel rájuk a pótlékot, aztán a kölykök ott rohadnak az utcán, nem járnak iskolába. Mondom neki, maga tudja, de van olyan, hogy védekezés.
– Á, hülyék ahhoz. Azok hülyék, a magyar gyerekek meg nem hajlandóak. Mint ez.
– Nekünk mennyivel több eszünk volt. Sose kellett ilyen egyik barátnőmnek se.
– Képzeld el, nekem egyszer kellett.
– Andika! Na, meséljél! A Pali előtt még?
– Nem, már a Palival. Megvolt mindkét gyerek, egy harmadik nem fért volna bele. Eszkit vettem be én is. Úgy görcsöltem, majd’ meghaltam.
– Szépen nézünk ki! Védekezni ki fog?
– Megszakítással szoktunk, előtte is, meg azóta is, meg érted, hát a férjem. Utána nem volt többet baj, most meg már, hatvanöt évesen...
– Aha. De hát érted, az nem egy „szakadt gumi”. Szerintem nem is volt gumi egyáltalán. Meg a férjeddel voltál, az más.
– Igen, az más.
– Hívod be a következőt? Remélem, ennek nem Eszki kell megint. Most már elhajtom őket a fenébe.
– Hívom, várjál. Kalász Nikolett! Na, ez is van vagy tizenöt. Készítsed a receptet, doktor úr. Jöjjön.
– Jó napot kívánok. Parancsoljon.
– A táskáját nem a székre, az akasztóra! Oda leül, doktor úrral szemben.
– Köszönöm. Bocsánat.
