"A gyerekek nem “buták”, csak kicsik"
Győri Zolit aligha kell bemutatni azoknak, akik legalább egy kicsit járatosak a magyar társasjátékos világban. Ebben az interjúban vlogról, társasjáték-fejlesztésről és természetesen a hamarosan megjelenő, új Pagony-társasairól kérdeztük. Mindemellett választ kaptunk arra is, mit lehet tenni, ha gyermekünk nehezen viseli, ha veszít a játékban. Olvass tovább!
Mit gondolsz, miben más a társasozás a többi szabadidős tevékenységhez képest? Miben tud többet/mást nyújtani, mint lemenni focizni, vagy leülni egy könyvvel?
Mindenki tudja rólam, hogy imádok társasozni, mégis szeretek értékítélet-mentes maradni, nem gondolom, hogy a társasjátékozás jobb vagy rosszabb lenne, mint a többi szabadidős tevékenység, hanem csak más. Az olvasáshoz képest pl. interaktívabb élményt nyújt, a focizáshoz képest kognitívabb, míg a gyöngyfűzéshez képest szociálisabb. A társasjátékos élménye az, hogy játéktól függően egy vagy akár több játékostársával kapcsolódik, minőségi időt tölt együtt, fejlődik, odafigyel tervez, relaxáló és feltöltő élményt szerez. A társasjátékok nagyban fejleszthetik a kooperációs készségünket, empatikusabbá és nyitottabbá is tehetnek bennünket, miközben fejlesztik a stratégiai gondolkodásunkat és kommunikációnkat.
Már több mint 5 éves a YouTube csatornád, ami bő 36 ezer követőt számlál! Mesélj egy kicsit erről az időszakról! Hogyan indítottad útnak a Mit játsszunk? vlogot, és mik voltak a kedvenc pillanataid a csatorna eddigi életében?
Eleinte az volt a célunk, hogy a társasjátékozás könnyed megközelíthetőségét mutassuk meg, ezt tettük elsősorban humorosnak szánt videókkal. Mára a vlog a hobbink mellett a hivatásunkká is vált, a célunk pedig, hogy népszerűsítsük a társasjátékozást és minél többeknek mutathassuk meg, hogy mennyire egyszerű de felemelő tevékenységről van szó. Emellett az érdeklődőknek szeretnénk segíteni az eligazodásban ebben a nagy és színes felhozatalban. Kedvenc pillanataim közé tartozik, amikor a feleségem csatlakozott a csatornához, vagy amikor a Nyári Mit Játsszunk? Pikniken találkozunk rengeteg játékkedvelő emberrel, amikor beindítottuk a beszélgetős videósorozatunkat, a pandémia kezdetekor pl. hetente LIVE-oztunk a követőkkel. Emlékezetes és szívközeli pillanat még amikor a Spicy játékom Mensa díjas lett, és a TedX előadásunk is, melyet úgy tudom magyarokként elsőnek tartottunk tisztán társasjátékos témában.
Kattints ide, és nézd meg a legújabb Mit játsszunk? videókat!
Szerinted melyik korosztály számára nagyobb kihívás társasjátékot tervezni? Az egészen piciknek, ahol a gyerekek fejlődő képességei szabnak határt, a felnőtteknek, akiknek már nehéz újat mutatni, esetleg valahol a kettő között?
Alkata válogatja, számomra egyértelműen a kisebbeknek tervezni nagyobb kihívást jelent. Ennek oka, hogy náluk a felnőttek számára evidens dolgokat nem szabad olyan egyértelműnek tekinteni, és nehéz eltalálni, mi lesz a korosztály számára igazán szórakoztató és érdekes. Felnőtteknél nagy a szórás, sokféle társasjátékot szeretnek, mindenkinek nem lehet és nem is kell megfelelni - én például kifejezetten a könnyedebb, kapcsolatteremtős társasjátékok tervezését szeretem a legjobban. Terveim között persze szerepel gyerekjátékok tervezése, a kisfiam Csabi nagy múzsa ebből a szempontból.
Augusztus végén két társasod is megjelenik a Pagony Játékkiadó gondozásában. A Hupszi és A herceg nyer! is ugyanannak a korosztálynak szól, mégis nagyon különböző játékok. Kinek ajánlanád egyiket, és kinek a másikat?
Alapvetően mindkettő családi társasjáték, de A herceg nyer!-t akár egyedül, akár nagyobb játékos számmal is játszhatjuk, míg a Hupszi szigorúan két főre tervezett élmény. Mindkét játékra jellemző, hogy nem feltétlen gyerekeknek fejlesztettem: ugyan az arculatuk a gyermek korosztály felé húz, de szándékom szerint ezen játékok mélysége és üzenete univerzális. Szeretném, ha majd amikor játszik vele, a család minden tagja leljen bennük örömet, így számos, felnőttek számára is szórakoztató kis elemmel gazdagítottam ezeket a társasjátékokat.
Kattints ide, és rendeld elő A herceg nyer!-t!
A herceg nyer! esetében meglepő módon az a cél, hogy minél rosszabbul lépjenek a játékosok, hogy az ügyetlen herceg érjen legelőször célba. Mesélj egy kicsit erről a koncepcióról!
Az alapötletet egy kedves ismerős pár adta, akik anno úgy játszottak a Derbi című retro társasjátékkal, hogy mindig a kisfiuk nyerjen. Ez a szülői kooperáció volt számomra inspiráló: hogy tudunk úgy játszani, hogy közösen elveszítsük a játékot és ezáltal mégis nyerjünk? Mi lenne, ha mesei világba helyeznénk a szituációt, és egy kicsit habókos, kétballábas herceget kellene segítenünk, hogy a király tetszését elnyerve megnyerjen egy futóversenyt?
Maga a társasjáték azonban nem egy “hagyományos futóverseny” lett, hanem egy közös gondolkodást kérő, előre lépéseket programozós, taktikázós kaland. Több lépésben is nehezíthető játék, remélhetőleg minden családnak igazi kihívást jelent majd!
A Hupszi egy szuper, összehangolódós kártyajáték, amiben ráadásul a vicces szörnyikénket rejtegetjük a suliban. Mit gondolsz, miért van az, hogy az iskolai csínytevések, mint téma ennyire össze tudja hozni a játékosokat, akár különböző generációkból is?
Mert ezek mindannyiunk életében megtörténtek így, vagy úgy, és mivel összefüggenek a gyermekkorral, barátokkal, nosztalgikusan, mosolyogva emlékszünk rájuk. Ráadásul az izgalmas történetek ereje egész életünkben megmozgatja a fantáziánkat, nem csak a gyerekek szeretnek kitalálni és részt venni vicces csínyekben (mint rejtegetni a suliban egy bajkeverő szörnyikét), hanem a felnőttek is. A közös nevetés pedig gyógyír, egy-egy emlékezetes sztorit évekig, évtizedekig emlegetnek a családok. Remélem a játékhoz fűződő élményekkel is így lesz majd. :)
Itt rendelheted elő a Hupszit!
Mindkét új játékod kooperációs (együttműködést kérő), ami nagyszerű hír azoknak a családoknak, ahol nem igazán tud veszíteni a gyerkőc. Van valamilyen tanácsod arra nézve, hogy hogyan lehet megtanítani a gyerekeknek, hogy társasozni akkor is szuper, ha éppen nem nyerünk?
Fontos kérdés, melyben szerintem kulcsfontosságú pont a helyes játékválasztás. Pedagógiailag nem vagyok híve annak, hogy hagyjuk nyerni a gyerekeket, mert a kudarcélmény elviselését szépen, fokozatosan mindenkinek el szerencsés sajátítania, ez persze tanulást, türelmet és gyakorlást kér. (Sokszor felnőtteknek is.) De sok ponton segíthető, kipárnázható ez az út. Eleinte együttműködésen alapuló játékokkal kezdenék, utána folytatnám rövid és könnyed versengő játékokkal, de semmi esetre sem konfrontatívakkal. A gyerekek nem “buták”, csak kicsik, pontosan érzik ha a szülő bízik bennük, támogatja és megtartja őket érzelmileg akkor is, ha veszítenek. A pár pillanatnyi nehézség szépen lassan egyre könnyebb lesz, érdemes sokat beszélgetni ezekről az élményekről közösen, ha igénylik a gyerekek.
Mit gondolsz Mayer Tamás és Baranyai (b) András illusztrációiról? Így képzelted el a Hupszi és A herceg nyer! játékokat, mikor megszülettek a fejedben?
A herceg nyer!-t igen, pontosan így képzeltem el, csodálatosan csípte el András a futók küzdelmét és a herceg fókuszvesztését. Elképesztően tehetségesek mindketten, igazán megtisztelő, hogy ilyen szép képeket álmodtak meg a társasjátékaimhoz.
A Hupszi esetén az érdekesség az, hogy eredetileg ez egy cicás játék volt és a Pagony csapatával közösen született meg ez a Lyukasóra tematikába illő téma, így nem volt bennem semmilyen várakozás, elvárás a játék grafikáját tekintve. Csodálatosan gyermeki és bájosan furcsa lett a címszereplőnk és a főbb szereplőink karakterein nagyon jól jelennek meg a játékosok érzelmei, vívódásai, nagyon szeretem!
Szívesen kipróbálnád Győri Zoli legújabb játékait? Akkor kattints ide és szerezd meg a Hupszit és A herceg nyer!-t!
