"Az illusztrációnak ki kell terjesztenie a szöveget"
Ismerjétek meg Grela Anexandrát! Az utóbbi időben két csodaszép könyvet is illusztrált a Pagony és a Tilos az Á Könyvek gondozásában. Ebben az interjúban a 3-5-8 perces állatos mesékről kérdeztük, de szóba került a Viszek egy szívet is. Olvass tovább!
Mesélnél nekünk a művészi pályádról? Hogyan jutottál el a gyerekkönyvillusztrálásig? Mi újat hozott az életedbe, mit adott az illusztráció?
Festő szakon végeztem a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, így eredetileg festőművészként indultam a pályámon és csak később kezdtem illusztrálni. Röviddel azután indultam el ebbe az irányba, miután Magyarországra költöztünk és megszületett a fiam. Hogy mit hozott az életembe az illusztráció? Talán a legerősebb ebben, hogy ezen keresztül kezdtem megérezni és megélni, hogy ide tartozom. Az, ami az illusztráláshoz köt és amit elértem ebben a csodálatos műfajban, az mind itt történt velem és nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért az ajándékáért.
Mi inspirálta a 3-5-8 perces állatos mesék képi világát?
Akik ismernek, tudják hogy megőrülök az állatokért. Általános iskolában arról álmodoztam, hogy az apukám egyszer alapít egy magánállatkertet, ami tele lesz mindenféle érdekes és egzotikus állattal. Ezt annyira elhittem, hogy minden osztálytársamat meggyőztem róla, hogy azért utazott el Líbiába dolgozni, mert az állatok sokba kerülnek – de ha visszajön, akkor egyből neki is látunk. Mondjuk az apukámat nem igazán avattam be a tervembe… Viszont az egészen biztos, hogy nekem nem kell kétszer mondani, ha állatokat kell rajzolni vagy festeni!
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Te szeretted gyerekként az állatos meséket? Milyen meséket olvasol/olvastál szívesen anyukaként?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem, ha felolvastak nekem. Untatott az olvasás, a képeket akartam nézni. A nagymamám, akinél egy ideig gyerekkoromban laktam, megtalálta a megoldást: egyszerűen újra és újra felolvasta nekem ugyanazt a három könyvet, amiket egy idő után gyakorlatilag kívülről fújtam, így nem kellett hallgatnom őket, és mindig tudtam, hogy a nagymamám éppen melyik illusztrációra fog lapozni hamarosan. Mindegyik kötet mélyen szomorú és megható volt, néha még egy kicsit ijesztő is, de gyönyörűen illusztrált. Ilyen például a „A hollók királya” [egy gascogne-i mese Paul Delarue szövegével, amit lengyelül „Król kruków” címmel adtak ki 1981-ben, Stasys Eidrigevičius fantasztikus illusztrációival], az „I. Matykó király” [Janusz Korczak: Król Maciuś Pierwszy – Nasza Księgarnia, Varsó, 1957 – illusztráció: Jerzy Srokowski] és a „Moby Dick” [sajnos nem emlékszem ez melyik kiadás volt] – a kedvenc gyerekkori könyveim. Az mondjuk kérdéses, hogy ma fel merném-e olvasni őket a gyerekeknek lefekvéskor, de nekem ezeket olvasták fel. Abban biztos vagyok, hogy elsősorban az illusztrációk miatt lettek a kedvenceim. A fiam és a lányom mára kinőttek a gyerekkönyvekből, de amikor kicsik voltak, mindig olyan könyveket kutattam fel nekik, amelyek szépek voltak, vagyis vizuálisan szépek. Én képekben gondolkodom, a történetek önmagukban kevésbé fognak meg, és azt hiszem ez már nem is fog változni.
Grela Alexandra illusztrációjaMesélj egy kicsit a munkafolyamatodról! Hogyan indulsz neki egy könyv illusztrálásának, és milyen út vezet a kész kötetig?
A dolog egyszerű. Egy ötlettel kezdem, eldöntöm, hogy mi az amit illusztrálni fogok, aztán fel kell vázolnom a jelenetet – ez általában csak egy egyszerű ceruzavázlat, amivel ellenőrzöm, hogy a képelemek mérete megfelelő-e egymáshoz képest. Aztán attól függően hogy szükségét érzem-e, készítek egy második, immár részletesebb színes vázlatot, bár az utóbbi időben ezt többnyire el szoktam hagyni. Tehát egy gyors kompozíciós vázlat után rögtön festeni és rajzolni kezdek, pontosabban először színes ceruzával megrajzolom a figurákat és egyéb elemeket, majd temperával megfestem őket. Ezután kivágom őket, és egy megfelelő háttérrel, vastagabb papírra ragasztok mindent. És már kész is van.
Kattints ide és olvass el egy mesét a 3-5-8 perces állatos kötetből!
Szerinted ideális esetben mi a szerepe egy illusztrációnak egy gyerekkönyvben? Milyen kapcsolatban van/lehet a kép a szöveggel?
Véleményem szerint az illusztrációnak ki kell terjesztenie a szöveget. Elmondhat egy kicsit más történetet is, esetleg ugyanazt a történetet, de más szemszögből vagy más módon. Az ilyen illusztrálás az, ami nekem különösen fekszik, de nem minden szöveg alkalmas erre. Ha egyszerű történettel van dolgom, mondjuk amiben van némi evidencia, a cselekménynek pedig megfogható a valóságtartalma, akkor két lehetőségem van. Vagy egyszerűen, hitelesen, de különösebb „vizuális tűzijáték” nélkül illusztrálom, vagy megpróbálok úgy illusztrálni, hogy érthető legyen mire utalok, de valami egészen mást festek meg, mint ami a szövegben konkrétan tetten érhető. A mindenki számára ismerős versek és klasszikus szövegek, pl. népmesék, mítoszok, népszerű mesék tökéletesen alkalmasak az ilyen értelmezésre. A modernizált gyermekmesék már valamivel kevésbé „tolerálják” ezt a fajta „igényesebb illusztrációt”.
A Viszek egy szívet című versantológiát is te illusztráltad. Egészen különleges volt a „te szemeden keresztül” ránézni a legismertebb magyar versekre. Milyen a viszonyod ezekhez a „kötelező darabokhoz” úgy, hogy nem a magyar közoktatásban ismerted meg őket?
Igazából nem tudom megmondani, mennyivel könnyebb vagy nehezebb egy olyan szöveget illusztrálni, amelynek befogadása eleve „terhelt” a középiskolában fejünkbe vert elemzések tömkelegével. Nekem úgy tűnik, hogy sokkal nehezebb a már kitaposott ösvényekről oldalra fordulni, mint eleve sajátot alkotni. Nem szabad elfelejteni, hogy a költészet a legsokoldalúbb irodalmi forma, amelyhez a jelentés és az értelmezés szabadsága kapcsolódik, így szinte alapból bele van kódolva a személyes viszonyulás lehetősége. Én személy szerint azt szeretem a költészetben, hogy nem devalválódik – még ha egy művet egészen más céllal írtak is, ha nekünk ma már nem olyan érdekfeszítő vagy akár aktuálisát vesztette (mint mondjuk a török elleni harcok), még akkor is azok a szavak, amiket akár több száz évvel ezelőtt írtak, más megvilágításban egy új dimenziót kaphatnak, kitörhetnek korábbi burkukból. Visszatérve az alkotói alapállásra: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem újraolvasnom kell Petőfi vagy Csokonai verseit. Nagy részüket most olvastam először. És ez nagyszerű.
Tedd kosárba a Viszek egy szívet című versantológitá!
Van könyves álomprojekted? Milyen könyvet rajzolnál meg a legszívesebben?
Jelenleg egy olyan projekt befejezésén dolgozom, amely már régóta foglalkoztatott, nevezetesen egy képeskönyv a hajról. Ebben egyszerre van benne a hajviselés története és a hajjal kapcsolatos szokások a kultúra és a vallás szempontjából. Szeptemberben belekezdek egy másikba, amin szintén régóta gondolkodom. Ez egy könyv lesz a boldogságról, arról, hogy mi tesz minket boldoggá, miről álmodunk, és ez hogyan változik az életünk során. Mindkét mű inkább az idősebb, mint a fiatalabb olvasóknak szól. Van azonban egy másik, ezúttal gyermekeket célzó téma, amelyet NAGYON szívesen illusztrálnék, ez pedig egy olyan történet, amely egy állatok által lakott városban játszódik. Az első gondolatom az volt, hogy két banda, egy kutya és egy macska, „földöntúli” csínyekbe keveredik egymással, de akár többféle állatot is be lehetne vonni, hogy változatosabb legyen. Remélem, egyszer majd csinálok egy ilyen könyvet a nadrágos és ruhás kutyákról – ha jobban belegondolok, akkor a „3-5-8 perces állatos mesék” pont egy jó kiindulópont lehetne hozzá.
Kíváncsi vagy Grela Alexandra gyönyörű illusztrációira? Akkor szerezd meg a 3-5-8 perces állatos meséket és a Viszek egy szívet című verseskötetet!
