Galamb és pingvin a nagyvárosban
Megérkeztek a 3-5-8 perces állatos mesék! Ebben a praktikus kötetben szuper történeteket olvashattok és művészi illusztrációkban gyönyörködhettek. Nem hiszed? Itt egy kis ízelítő! Olvasd el Rádai Andrea meséjét!
Petya kíváncsi és barátságos városi galamb volt. Imádott beszélgetni és másokat hallgatni. Érdeklődött a zöldségesektől, hogy jól fogy-e a téli alma, és az óvó néniktől, hogy hány síró gyereket vigasztaltak meg előző nap. Megkérdezte a rendőröket, hogy üldöztek-e már aznap rablót, és az öreg tölgyfákat, hogy nem fáj-e a derekuk.
Egy napon Petya elvetődött az állatkertbe. Csak ámult-bámult, hogy mennyi érdekes és furcsa szerzet él arrafelé, amiket nem látott odakint a városban. Megkérdezte a rozmárt, hogy fél-e a fogorvostól, és a zsiráfot, hogy hol vásárol magának sálat. Megkérdezte a szurikátákat, hogy nem szoktak-e összeütközni, amikor olyan veszettül gyorsan futkároznak. Egyszer összeszedte a bátorságát, és megkérdezte a tigrist: jól sejti-e azokból a fehér szőrcsomókból, hogy aznap nyulat evett ebédre?
A legjobb barátja egy Bandi nevű pingvin lett, akivel játszani is nagyon szeretett. Bandi megmutatta Petyának, milyen jól lehet csúszdázni a vizes sziklákon. Máskor elkérték a labdát a fókáktól, és azzal fejelgettek. Néha meg csak bolondoztak, például úgy tettek, mintha medvebocsok lennének.
Kattints ide és szerezd meg a kötetet!
Grela Alexandra illusztrációjaEgyszer Petya megkérdezte a barátját, hogy nem kíváncsi-e a nagyvilágra. Bandi azt felelte, dehogynem, csak hát be van zárva az állatkertbe. Repülni meg nem tud, mivel pingvin. Erre Petya azt javasolta, hogy ássanak alagutat, ki a városba! Így is tettek. Nagyon-nagyon sokáig kellett dolgozniuk, de mindennap szorgalmasan ástak. És eljött a nap, pontosabban az éjszaka, amikor úgy döntöttek, ideje kibukkanni a föld felszínén. Egy benzinkútnál, a Dózsa György úton látták meg a csillagos eget. A pingvin kicsit megijedt a sok autótól, de hamarosan továbbindultak. Bandi a járdán totyogott, a pocsolyákban hason csúszott, Petya pedig felette repült. Nemsokára egy hatalmas játszótérre értek, ahol mindenféle különös hinta, egy léggömb alakú mászóka és toronymagas csúszdák voltak. Amikor kijátszották magukat, Petya meg akarta mutatni Bandinak a Dunát, a nagy folyót, így felszálltak egy éjszakai buszra. Szerencsére nem kellett nekik jegy, hiszen még nem voltak tizennégy évesek. Bandi boldogan lubickolt a vízben a Lánchídnál, még egy pontyot is fogott. Megette, de azt mondta, a tengeri halat jobban szereti. Petya azt is meg akarta mutatni, hogy ő mit lát a városból, ha repül. Felvitte Bandit a nagy templom, a Bazilika kupolájába. Szerencsére volt lift, különben Bandi nehezen tudott volna felmászni azon a sok lépcsőn.
Olvass el egy cikket a könyvről itt!
Petya végül megkérdezte Bandit, hogy nem akar-e örökre szabadon élni idekinn. Bandi a fejét csóválva azt mondta, hogy a Déli-sarkra, ahonnan ő származik, ugyan boldogan elmenne, de ez a nagyváros... hát, elég félelmetes, és az állatkertben a víz is sokkal tisztább. Így aztán hajnaltájt elindultak visszafelé. Petya elkísérte Bandit az alagúton át, hogy ne féljen egyedül.
Bandi és Petya azóta is jó barátok. Az alagúton át néha kiszöknek az állatkertből, és olyankor nagyokat mókáznak valahol a nagyvárosban.
Szóval ha egyszer találkozol egy pingvinnel a kisbolt előtt, a metrómegállóban vagy a Duna-parton, most már tudhatod, hogy Bandi az. És ez azt jelenti, hogy ott van valahol a közelben Petya is!
Olvasd el a többi mesét is! Tedd kosárba!
