Mitől vers a vers?
Itt egy könyv, ami után úgy fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni! Az Útikalauz a vershez 25 kortárs és klasszikus magyar szerző művén keresztül megmutatja, hogy a költészetről lehet és érdemes beszélgetni, és rávezet, hogy a versek igenis mindenkihez és mindenkiről szólnak. Tudj meg mindent Fenyő D. György legújabb könyvéről!
Most komolyan, ezzel kell foglalkozni a pandémia különböző hullámai, az egyre nyilvánvalóbban megmutatkozó globális ökológiai válság korában? Ilyen felesleges, a gdp-t egyáltalán nem befolyásoló dologgal, mint a vers? Meg hogy mitől vers a vers? Mit számít ez és kinek, de tényleg?!
Ám ha belegondolunk a líra nagyjából 2700 éves történetébe (mert maradjunk most csak az írásbeliségnél), és abba, hogy mi történt ennyi idő alatt az emberiség történetében, talán máris van értelme feltenni ezt a kérdést.
Kétség nélkül ki merem jelenteni: jó, hogy létezik a költészet nevű dolog. Akár csak úgy, önmagáért, bármilyen „haszonelv” nélkül, de azt is megkockáztatom, hogy még hasznos is. Persze nem feltétlenül számokban mérhetően, hanem abban a láthatatlan zónában, ami az ember alapvető, sokszor kimondani is szégyellt kérdéseiről, érzelmeiről, kétségeiről, fájdalmairól és örömeiről szól. Azaz innen nézve újra nehéz megválaszolni a kérdést: „Tényleg, mitől függ, hogy valami vers vagy nem?”
Tedd kosárba!
Fenyő D. György könyvéből az derül ki, hogy az óriási, sok évtizedes tapasztalattal bíró magyartanár szerző már olyan szinten ismeri a költészetet, hogy fel meri tenni a legalapvetőbb kérdést. Persze gondolhatjuk, hogy tanárként éppen az a dolga, hogy kérdezze a tanítványait, tegye fel nekik az első irodalomórák valamelyikén akár ezt a kérdést is, majd szintetizálja a válaszokat, és mondja meg a „megoldást”. De szerencsére, a „megoldás” kimondásáról szó sincs.
Gráf Dóra illusztrációjaSok minden miatt roppant szimpatikus a tanár úr könyve. Többek között azért is, mert valódiak a kérdései, és az sem bántó, hogy néhol, kicsit akár még „tanárosan” is, magyaráz. De nem akarja megmondani, hogy melyik vers miről szól. Felteszi a kérdéseit, megosztja a kétségeit, végigjár utakat, ezáltal tanít, de nem oktat. Főleg nem ki. Szóval igazi tanár.
A könyve ennek megfelelően nem is tankönyv, hanem meghívás az útra, hiszen útikalauzra egy felfedező úton, ismeretlen tájakon van szükség. Számomra, szintén gyakorló magyartanárként, roppant vonzó és hiteles az az attitűd, amit képvisel. Nem mesél életrajzi történeteket, amelyek, félrevezető módon, a szövegek „keletkezési hátterével” a vélt megértést segítenék, hanem felhívja a figyelmet az adott szöveg sajátosságaira. Nézelődik, elméláz, bóklászik a szövegekben és a szövegek között, néhol kicsit magyaráz, kommentál.
Olvasd el a szerzővel készült interjúnkat is!
Ez utóbbiakra azért van szükség, mert kifejezetten nemcsak szakembereknek szól a könyv, hanem bárkinek: diáknak, felnőttnek, fiatalnak, idősnek, tanárnak és civilnek, akit bármilyen kontextusban (tehát nem kizárólag magyarórán!) érintett már meg egy-egy verssor, kép, vagy akár teljes szöveg.
Gráf Dóra illusztrációjaA kötet esztétikai megjelenése is egyértelműsíti, hogy szó sincs száraz szakkönyvről. Gráf Dóra, a könyv illusztrátora, grafikusa egy olyan, vizuálisan is elképesztően igényes produktumot hozott létre, ahol a képi asszociációk nemcsak kapcsolatokat teremtenek művészeti ágak között, de azt is a tökéletesen megmutatják, mit jelent a szabad és kreatív, de a szöveg közelében maradó egyéni értelmezés.
Lapozz bele a könyvbe!
A szerkesztési elv egyfelől roppant egyszerű, másfelől épp az alapkérdésre reflektálva erősen megsejtet valamit a kérdés megválaszolásának nehézségéből. Elindulunk a szótól, azaz az egyszavas verstől (Weöres Sándor: tojáséj), a szavakon át jutunk el a sorokig, majd a versszakokig, hogy végül egy Arany-ballada zárja a 25 versen végigvezető utazást.
Gráf Dóra illusztrációjaA terjedelmi szempont szigorú megtartása hozza magával, hogy nagyon különböző tematikájú, hangnemű és műfajú versek kerülnek egymás mellé. A legnagyobb feszültség talán Pilinszky négysoros A harmadik című verse és Várady Szabolcs ötsoros Limerikje között van. Kicsit mentegetőzik is a szerző, hogy a szent és a profán (sőt kifejezetten vulgáris) ilyen élesen váltja egymást, de az én olvasatomban ez is egy lehetséges válasz a címben megidézett idézett alapkérdésre.
Sok oka van annak, hogy mitől vers a vers. És ezt a dilemmát még kevésbé fogjuk tudni megválaszolni, ha azt gondoljuk, hogy kizárólag valamilyen fennkölt, a lét legvégső kérdéseiről szóló, feltétlenül katarzist kiváltó nyelvi produktum. Végtelenül üdítő, hogy a könyv a legnagyobb mélységek megsejtetése mellett a könnydeséget és a humort sem tartja ördögtől valónak, nem kérdőjelezi meg a játékosság létjogosultságát. És azt sem szégyelli bevallani, hogy volt olyan vers, amelynek egy-egy részlete akár dühöt is kiváltott belőle. Az érdeklődést itt és most csak annyival csigázom, hogy ezt Szabó T. Anna A nyelv a című verse idézte elő. Mert a vers attól is vers, hogy provokál, felbosszant, vitát generál.
Gráf Dóra illusztrációja
És hogy még mi minden mástól? Na ehhez már tényleg átadom a szót ennek a remek csapatnak. Tagjai még egyszer: Fenyő D. György, Gráf Dóra, és 25 kortárs illetve klasszikus magyar költő. És te, kedves olvasó, aki a könyvvel a kezedben elindulsz a felfedező útra.
Itt rendelheted meg!
Vinczellér Katalin ajánlóját olvastad.
