Párbeszéd a gyerekek és az irodalmi szöveg között
Fenyő D. György mögött hosszú évek tanári tapasztalata áll, éppen ezért pontosan tudja, hogyan lehet jól szólni a fiatalokhoz. Legújabb könyvében is bizonyítja ezt. Az Útikalauz a vershez kapcsán beszélgettünk a szerzővel. Kattints, és tudj meg mindent erről a különleges kötetről!
A könyved címe: Útikalauz a vershez. Mit jelent ez pontosan?
Az útikalauz egy műfaj megnevezése: olyan könyvet képzeltem el, mint az igazi útikönyvek, amelyek elkalauzolnak egy-egy városba, idegen országba, szép vidékre. Segítenek az utazónak, hogy felfedezze a látottakat, hogy az tudja, mire érdemes odafigyelnie, mit nem szabad kihagyni. Hogy kellő tudással vértezze fel őt ahhoz, hogy értse, amit lát.
Ez a könyv úgy akar kalauza lenni az olvasónak, hogy segíti őt felfedezni az irodalmat, ezen belül a költészetet. Pontos útvonaltervet készítettem, amely terjedelem szerint állítja sorba a verseket, és mindegyiket igyekszik körüljárni, megközelíteni, mindegyikhez szempontokat és magyarázati lehetőségeket fogalmaz meg. Egy egyszavas verstől indulunk, és haladunk az egyre hosszabbak felé. Mértékegységünk eleinte a szó, majd a verssor, végül a versszak: ezek számával mérhetjük, milyen terjedelmű a versünk.
Ez az elrendezés persze vitatható, még az is, hogy egy több sorból, de kevesebb versszakból álló verset rövidebbnek vagy hosszabbnak tekintsünk-e egy kevesebb sorból álló, de több versszakra tagolt szövegnél. Azt pedig egészen biztosan kijelenthetjük, hogy a terjedelem nem értékszempont: nem jobb egy hosszabb vers a rövidebbnél, és nem is rosszabb nála. Viszont a szöveg összetettsége, a belső kapcsolatok mennyisége, az összeszövöttség nyilván egyre nő és bonyolódik a terjedelem növekedésével, ezért eléggé indokoltnak láttam, hogy a rövidebb, tehát kevesebb elemből és kevesebb kapcsolatból álló szövegektől haladjunk a hosszabbak felé.
Sokak számára nem megszokott, hogy kinyilatkoztatás helyett beszélgetést kezdeményezel a versekről, közös gondolkodásra hívod az olvasót. Miért fontos számodra ez a megközelítés?
Gráf Dóra illusztrációjaNagyon örömteli számomra, hogy érzed a beszélgetést a könyv mögött. Mert én kicsit tartottam attól, hogy a tanáros magyarázatoktól egyoldalúvá válik a könyv. Néha úgy éreztem, ennyire magyarázó – a te szavaddal élve: kinyilatkoztató – könyvet még soha nem írtam gyerekek számára, és féltem attól, hogy túlságosan is megmondom, hogy hogyan lehet egy-egy verssort vagy verset értelmezni.
Irodalomórán ennél sokkal kevesebbet mondok és sokkal többet kérdezek, és mindig azokat az órákat szeretem, amelyeken párbeszéd zajlik a gyerekek és az irodalmi szöveg között, én pedig, a tanár legfeljebb közvetítő, moderátor, kérdező, provokátor vagyok. Na jó, esetleg még összefoglalom, amiről szó volt, kontextusba ágyazom, irodalmi párhuzamokat és szempontokat teszek hozzá. Vagyis én csak azt végzem el a gyerekek helyett – vagy inkább számára –, amit ők maguktól nem tudnának megtenni. De a vers szövegének felfedezése, az olvasottakra való rákérdezés, az értelmezés és a továbbgondolás az ő dolguk, feladatuk. És tegyük hozzá: a lehetőségük is. Merthogy az irodalom megértésében mindenki kompetens, az irodalom mindenkit igyekszik szólni.
Mit gondolsz, alkalmas lesz a könyved például arra, hogy emelt magyarórán, vagy irodalom szakkörön használják a pedagógusok? Vagy inkább azoknak a fiataloknak szánod, akik önállóan szeretnék jobban megérteni a verseket?
Gráf Dóra illusztrációjaSzándéka szerint a könyv az olvasónak készült, tehát – nevezzük így – „elsődleges felhasználásra”. Vagyis érdeklődő fiataloknak, idősebb gyerekeknek, netán érdeklődő felnőtteknek. Magányos olvasásra, egyedüli felfedezésre, koncentrált gondolkodásra.
De persze az iskola, a magyaróra mint a „másodlagos felhasználás” terepe bármikor felfedezheti és használhatja. Nyilván nagyon örülnék is neki, ha sok tanár elővenné az osztályban, magyarórán, szakkörön, fakultáción, bármikor. De ez már a könyv saját élete, ebbe beleszólásom már nincs, csak csöndes szurkolója lehetek a könyv életének.
Lapozz bele!
Gráf Dóra illusztrációi egyszerűek és nagyszerűek. Hogy emlékszel vissza a közös munkára? Hogyan alakítottátok ki a könyv vizuális világát?
Igen, szerintem is kitűnőek az illusztrációk, sőt, hadd tegyem hozzá, hogy Dóra nemcsak illusztrátora a könyvnek, hanem az egész kinézetét ő tervezte meg, az én ötleteim alapján, de ő gyűjtötte össze az átvett képi anyagot, ő tervezte meg az elrendezést, a borítót, és sok más olyan vizuális elemet, amelynek szerepe van a könyv összhatásában.
Egyáltalán nem ismertük egymást, úgy kezdtünk dolgozni, legfeljebb annyit tudtam róla, amennyit előre megnéztem az interneten, és ott láttam a képeit, olvastam a szövegeit, mindezek alapján pedig – és Kovács Eszter ajánlatára – bíztam benne. Amit pedig tapasztaltam, az minden várakozásomat és elképzelésemet felülmúlta. Elképesztő figyelemmel és a megértés szándékával olvasta a könyvet, így fogadta az összes javaslatot, a kért változtatásokat is. Mindig örültem, amikor egy-egy új részletet vagy változatot küldött, és meghatódtam vagy ujjongtam.
Mivel főleg a járvány idején dolgoztunk együtt, ezért személyesen még nem is találkoztunk, igaz, zoomoltunk eleget, láttuk egymást, beszélgettünk, de a személyes találkozásra csak a könyv megjelenésekor fog sor kerülni.
Olvasd el Vinczellér Katalin ajánlóját a kötetről!
Mik a jövőbeli terveid? Számíthatunk esetleg Útikalauzra a novellához vagy a drámához is?
Gráf Dóra illusztrációjaMost ősszel fog megjelenni egy tanároknak szánt átfogó könyvem, Az irodalomtanítás módszertana címmel. Ezt nagyon fontosnak gondolom, mert igyekszem mindazt a módszertani tudást összefoglalni, egységbe rendezni és sok példával illusztrálva átadni, amit a magyartanári szakma az elmúlt negyven évben megalkotott. Amíg ez a könyv kész nem lesz, addig nem dolgozom máson.
Gondolkodni azonban természetesen gondolkodtam. Jó lenne írni útikalauzt novellához, drámához, regényhez is, és nagyon jó lenne írni egy kreatív írást tanító könyvet is. De ezek mind egészen más feladat elé állítanak, és nyilván a felkészültségem, tudásom is különböző a különféle műfajokban.
A problémák érzékeltetésére csak egy, de kulcsfontosságú kérdést említek: hosszabb műveket másként lehet idézni is, elemezni is, mint a rövideket. A terjedelem mint haladási szempont a lírában termékenynek bizonyult – de hogy oldom meg egy kétszáz oldalas Kosztolányi-regény vagy egy öt felvonásos Weöres Sándor-dráma elemzését? Vagy bizonyos pontokat emelek majd ki? Hogy állítom be a teljes művek összefüggés-hálózatába? Ezek olyan kérdések, amelyekre ha kitalálok valami érdekes és érvényes módszert, majd akkor tudok elgondolkodni a részleteken.
