Indiánnak lenni nehéz és könnyű
Csodálatos, szívmelengető és elgondolkodtató regény az idei első Pagony-könyv. Erna Sassen a barátság erejéről mesél, és arról, hogy nincs azzal semmi baj, ha kicsit mások vagyunk.
Győri Hanna, a könyv szerkesztője mesél nektek az Egy indián, mint te meg én-ről, ami biztos, hogy nálunk az év egyik nagy kedvence lesz!
Egy indián, mint te meg meg én – milyen izgalmas cím! Rögtön megszólítja az olvasót. És rögtön zavarba is hozza. Hiszen én nem vagyok indián! És föltehetőleg a szerző sem az igaziból, elvégre nem Fehér Tollnak vagy Csendes Bivalynak hívják. Kíváncsivá tesz, tudni akarom, hogy miért mondja ezt.
Finoman, lassan épül fel ez az indiánság.
Boaz, a regény főszereplője egy különleges, okos, magányos, élénk fantáziájú kisfiú, aki nagyon szereti az indiánokat és mindent tud róluk. Aki sokszor elkalandozik órán, mert túl lassan haladnak. Aki nem bírja a zajt, és nagyon szeret befelé figyelni.
Aztán érkezik egy új lány az osztályba, aki a barátja lesz – mert úgy tűnik, mégiscsak mindenkinek jól jön egy igazi barát, és bárki találkozhat valakivel, aki az ő lelki társa lesz. Ez a lány Boaz szemében: indián.
Nem olyan, mint a többiek. Különleges. Idegen. Szeretetreméltó. Boaz nem úgy bánik vele, mint a többi gyerek. Nem közömbös, hanem érdeklődő. Nyitott. Támogató. Aisha félénk és sokszor fáradt, mert nem tud jól aludni. Nem laknak olyan jó helyen, mint a többi gyerek, és egyszer még az ablakukat is bedobják a helyiek. A régi otthonából elüldözte a háború. Aisha fél. Boaz nem érti, hogyan támadhat meg valaki egy olyan kedves és jó embert, mint Aisha – hiába magyarázza meg neki a nagyi, hogy azok az emberek nem is ismerik Aishát.
Tedd kosárba itt a könyvet!
De hát egy általános iskolás gyerek élete nem csak a barátokból és a hobbiból áll. Ott vannak a szülei, akik sokszor nem teszik könnyebbé a dolgokat.
Boaz apukája szerint például vannak fontosabb dolgok is egy ilyen kiemelkedő képességű gyerek életében, mint a barátok, meg azok a haszontalan indiánok. Például az, hogy ne ábrándozzon és rajzolgasson órán, hanem olyan nehéz feladatokat kapjon, amik lekötik, és gyorsabban fejlődjön.
Boaz nagymamája szerint viszont egy gyereknek nem annyira az iskolai előmenetel a fontos, hanem az, hogy odafigyeljenek rá és sokat beszélgessenek vele. Boaz nagyon szeret a nagymamájánál lenni. Itt tartja az indián múzeumát, benne egy vitrinben az értékes madártollait. Ugyanis, akárcsak az indiánok, ő is tollakat kap, hogyha valamilyen hőstettet hajt végre.
Egy mai indiánnak azonban szerencsére nem ellenségeket kell lenyilaznia, nem. Hanem például gondoskodnia kell idős szüleiről. Szerencsére Boaznak még nincsenek efféle kötelességei – ő az úszásvizsgáért vagy a fogorvosnál tanúsított bátorságáért kap tollakat. Pár hét, és Aishát meghívhatja nagyihoz, ahol megmutathatja neki a tollakat és minden kincsét. Hiába derül ki a látogatás előtt, hogy Aisha nem indián igaziból, ettől mégis ugyanolyan szeretetreméltó, és ugyanolyan jól lehet vele együtt játszani, és közösen csokitortázni a kertben felállított tipiben.
Még szerencse, hogy Boaznak nem hadi tettekkel kell tollakat szerezni, mert sem a zajt, sem az erőszakot nem szereti. Az is nagy szerencse, hogy Aisha sem, sőt ő kifejezetten félős – ebben is hasonlítanak egymásra. Még könyvben sem szívesen lát a kislány effélét, ugyanis ő nem csak könyvből ismeri az erőszakot. Ezért a közös, indiánokról szóló projektmunkájuk során Aisha az indiánok állatisteneit rajzolja, míg Boaz a vallásukról és a mitológiáról ír. Közben rájön, hogy hiába kedveli az indiánokat, nem ért velük mindenben egyet. Úgy dönt, hogy minden népnek, így az általuk kiválasztott majáknak is vannak jó oldalaik, és ő a jó dolgokkal szeretne foglalkozni.
Boaz a könyv vége felé kap egy nagyon értékes tollat, amiért megküzdött a saját boldogságáért.
Mert indiánnak lenni nehéz és könnyű. Indián mindenki, aki elég bátor ahhoz, hogy küzdjön magáért és másokért. Indián az, aki segít a gyengének, és békében él magával meg a többiekkel. De indián az is, aki különbözik – de hát mindenki különbözik, mindenki egyedi. Boaz, Aisha, de még nagyi, apa, anya és a tanító néni is. Te is meg én is.
A könyvet fordította: Rádai Andrea
Tedd a kosaradba most!
