Hugó - Két szőrgombóc
Egy kedves meseregényt keresel a barátságról, az elfogadásról és a szaszkvacsokrók? Megtaláltad! Ellen Potter könyve, a Nagyláb, Kisláb a Zseblámpás könyvek sorozatban jelent meg, és tökéletes első "igzai könyv", amit a 7-10 éves korosztály már önállóan is elolvashat. Olvass bele!
Hugó
A hideg Északi Erdő mélyén élt egy fiatal szaszkvacs, Hugó. Nagyobb volt, mint te, de kisebb, mint én, viszont szőrösebb mindkettőnknél. A Tekergő Barlang hátsó kanyarulatában, az 1/G lakásban élt szüleivel és nővérével, Vilmával.
A lakás aprócska volt, de Hugó hálószobáját egy kis patak szelte át. A kőfalban volt egy lyuk, azon folyt be a patak, végigkanyargott a szobán, és a túloldalon, Hugó játékosládája mellett távozott egy másik lyukon át.
Hugó faragott egy picurka fahajót, ami kényelmesen elfért a keskeny vízen. Azt játszotta, hogy ő a hajó kapitánya, és Bora Bora vagy Atlantic City vagy valami más titokzatos hely felé vitorlázik, amikről a nagypapája mesélt neki. Karjával a vízben körözve támasztott vihart, amitől a vitorlás vadul bukdácsolt, de soha nem borult fel.
Kattints ide és szerezd meg most!
Néha halacskák úsztak be a hálószobába. A Fodorkukac folyó felé tartottak, ami keresztülszelte az Északi Erdőt. Hugó azt játszotta, hogy a halacskák cápák, amik megtámadják a hajóját. Csobbanó hangokat hallatott, ahogy a cápák a vízbe vetődtek, és hozzá a fogát csattogtatta. (A szaszkvacsok remekül utánozzák a hangokat. Előfordulhat például, hogy ha az erdőben sétálsz, és farkasüvöltést hallasz, akkor valójában egy szaszkvacs utánozza a prérifarkast.)
A halak egy darabig eljátszadoztak Hugóval, de végül a falban lévő lyukon mindig kiúsztak a Széles Nagyvilágba, ahová Hugót nem engedték ki a szülei.
A két szőrgombóc
Reggelente Hugó és a nővére gyalog mentek az iskolába. Mivel a lakásuk a barlang keleti végében volt, az iskola viszont a nyugatiban, elég hosszan kellett gyalogolniuk. A barlang földje jéghideg volt meztelen talpuk alatt, a leheletük fehér pamacsokban gomolygott a szájuk előtt.
– Szerinted a cápák esznek szaszkvacsot? – kérdezte Hugó a nővérétől.
– Ne legyél tökfej, Hugó! – felelte Vilma, aki reggelente mindig mogorva volt. – A barlangban nincsenek cápák.
– De én lehet, hogy tengerész leszek. És ha találkozom egy cápával, szeretném tudni, hogy eszik-e szaszkvacsot.
– A szaszkvacsok nem lesznek tengerészek – közölte Vilma.
– De néha lehetnek – elmélkedett Hugó. – Soha – felelte határozottan Vilma.
Vilma megtorpant az 1/B lakás előtt, és bekopogott. Az ajtó kinyílt, és Helga, a barátnője jelent meg előttük.
Vilma és Helga összedörzsölték a könyöküket, aztán összeütögették a csípőjüket, majd azt kiáltották:
– Hakka-makka-momo!
Ez volt a titkos klubjuk titkos üdvözlése, bár annyira nem volt titkos, mivel az egész iskola tudott róla. Ráadásul a klubban egyetlen dologgal foglalatoskodtak: saját szájfényt készítettek maguknak.
Közvetlenül Helga mögött megjelent a húga, Gigi is. Szaszkvacsmértékkel mérve elég alacsony volt. A feje jobb oldalából három vékony copf meredt ki, és mindig egyenesen tartotta magát.
– Gigi, szerinted egy szaszkvacs lehet tengerész? – kérdezte Hugó, amint továbbindultak. Gigi elgondolkodott egy pillanatra. Lassan, ám alaposan gondolta végig a dolgokat.
– Lehet – felelte.
Hugó felderült.
Olvasd el Murányi Odett ajánlóját!
– De – tette hozzá Gigi – ennek a szaszkvacsnak NAGYON kell vigyáznia, nehogy meglássák az emberek!
– Még szép! – bólintott Hugó komolyan.
A szaszkvacsokat soha nem láthatja meg az ember. Ez a LEGFONTOSABB SZABÁLY.
– Hajóra is szüksége lesz – folytatta a gondolatmenetet Gigi.
Ez nem gond, gondolta Hugó. A szaszkvacsok remek mesteremberek. Farönkből szinte bármit meg tudnak építeni.
– És az utazásra magával kell vinnie öt hordó vadszedret és húsz üveg makkvajat – tette hozzá Gigi.
– Naná! – felelte Hugó, és arra gondolt, hogy ő harminc üveg makkvajat fog vinni, mert az a kedvence. – És szerinted a cápák esznek szaszkvacsot? – kérdezte.
Gigi felhorkant.
– Még szép, hogy nem! Ha megennének egy szaszkvacsot, szőrgombóc nőne a torkukban!
– Fú, ez mázli – sóhajtott Hugó.
– De van még valami, amire a szaszkvacsnak szüksége lesz – folytatta Gigi. – Egy navigátorra.
– Egy navigátorra – bólintott Hugó egyetértően. – A navigátor, az olyan, mint az aligátor?
– Nem, Hugó! A navigátor olyan valaki, aki mindent tud a Széles Nagyvilágról. A navigátor mondja meg, merre kell menni.
– Ó! – Ez viszont gond lehet, gondolta Hugó. A szaszkvacsok semmit nem tudnak a Széles Nagyvilágról. Csak a barlangokat ismerik, meg a fákat, a makkvajat, a vadszedret és a hideg erdőket.
Érdekel a folytatás? Tedd kosárba a könyvet itt!