Éljétek át együtt az óvodai élet legszebb napjait!
Az óvodás évek annyi szépséget rejtenek! Olyan jó felidézni az ovis szerelmünket vagy egy kisgyerekkori barátságot, de sokan még arra is emlékszünk, pontosan milyen út vezetett reggelente anyával vagy apával az óvodába. Megannyi emlék, hangulat, benyomás... Szülőként pedig szívmelengető látni, ha gyerekünk éppen ebben az életkorban van, és most ő éli meg a saját ovis korának legszebb pillanatait.
Ezeket a meghatározó képkockákat örökíti meg Kiss Ottó Macibocs óvodába megy című ovis könyve, Szalma Edit illusztrációi pedig csodálatosan kiegészítik képileg is a mesék hangulatát. Rövid, különálló történeteket írnak le a fejezetek, melyek összességében lefednek a kis mackó életéből egy egész évet. Olvashattok farsangi mulatságról, rollerezésről, vagy a nyári szünet legszebb napjairól is. Most pedig egy bájos focis történetet mutatunk a könyvből.
Olvasd el a Macifoci című fejezetet itt!
Macifoci
A tavaszból sokszor úgy lesz nyár, hogy észre sem lehet venni. Egyre csak melegszik az idő, egészen addig, míg be nem érik a málna a bokrokon, és vége nem lesz az oviba járós időszaknak. Szerencsére a nyár elég hosszú, jó sok minden belefér, gondolta Macibocs.
Kinyitotta a szemét, de még akkor sem kelt ki az ágyból.
Azon töprengett, vajon ma mi lesz reggelire. Hársméz? Akácméz? Vadvirágméz?
Két dolgot szeretett igazán: aludni és enni. De most nyári szünet volt, nem lehetett téli álmot aludni, ezért felült, hogy belásson a konyhába: vajon ma melyik csuprot emeli le Medvemama a polcról?
A mackófiú ezt a nézelődést magában úgy hívta: mézelődés. 
Szalma Edit illusztrációja
Vegyes virágméz volt a reggeli. Lépes.
Mind megette.
Közben arra gondolt, milyen jó volna egy kis mackókaland.
– Elmehetek ma Medvepapával az erdőszélre? – kérdezte.
– Hát persze – felelte Medvemama.
Macibocs felöltözött. Rövidnadrágot húzott, hozzá baseballsapkát, hogy ha találkozna Maci Sacival, jól nézzen ki. Addigra Medvepapa is elkészült. Ő a kantáros nadrágját vette fel, mert az praktikus. Ha összekeni magát munka közben, akkor sem lesz málnás a hasa.
Korán érkeztek, még harmatos volt a fű. Medvepapa a málnabokrok mellé tette hatalmas kosarát, és munkához látott. Macibocs is munkához látott, de ő nem a kosarába rakta a málnaszemeket, hanem a szájába tömte, mert úgy gondolta, hogy a málnaszemek legjobb helye a macipoci.
Először csak az erdőszélen járkált. Ott sok volt a málnabokor, menet közben is le tudott csippenteni egy-egy szemet. Azután beljebb merészkedett, és amikor már az erdőben lépdelt, az egyik fa tetején meglátott valami furcsát.
– Mekkora málnaszem! – csodálkozott.
Az a valami tényleg olyan volt, akár egy hatalmas málnaszem. De valahogy mégsem az volt. 
Szalma Edit illusztrációja
A mackófiú megkerülte a fát, hogy onnan is szemügyre vegye a valamit.
És akkor felismerte.
Fehér pöttyös, piros labda ült az ágak között.
Azonnal kiszaladt az erdőszélre, hogy elmondja Medvepapának, mit látott.
De Medvepapa helyett Maci Sacival találta magát szemben.
Maci Saci szandáljához most piros szoknyát viselt, és kis kosarában piros málnaszemek mosolyogtak.
– Gyere, mutatok valami érdekeset! – mondta Macibocs.
– Gyönyörű! – kiáltott fel Maci Saci, amikor meglátta, mert a labda színe éppen illett a ruhájához.
Még jó, hogy én is szépen felöltöztem, gondolta Macibocs, aztán elindult felfelé a fán. Addig kapaszkodott, addig nyújtózkodott, míg az orra hegyével elérte a labdát. Akkor megbökte, és az pont Maci Saci elé pattant.
Kiszaladtak az erdőszélre. A két kosarat letették a fűre, és focizni kezdtek.
Macibocs egy nagyon nagyot akart rúgni a labdába, de nem találta el, és hanyatt esett. Zsupsz!
– Fáj? – kérdezte aggódva Maci Saci, és elindult, hogy segítsen Macibocsnak felállni.
– Á, dehogy! – legyintett Macibocs, és gyorsan talpra ugrott.
Ebédidőig játszottak. Akkor a macilány rúgott egy kapufát, vagyis eltalálta a saját kosarát, ami felborult, és az összes málna kigurult belőle.
– Majd én segítek összeszedni! – mondta Macibocs, és azonnal ott termett. De amikor leült a málnakupac mellé, inkább falatozni kezdett.
Maci Saci is leült, és segített neki enni. 
Szalma Edit illusztrációja
– Ebédszünet! Ebédszünet! – hallották egyszer csak félálomban, mert evés után kicsit elszundítottak.
Maci Saci és Macibocs apukája kiáltozott a málnabokrok felől.
Mancsukba vették hát a labdát meg az üres kosarakat, és elindultak feléjük.
– Hát ti hol jártatok? – kérdezték a medvepapák.
– Fociztunk! – mutatta fel büszkén Macibocs a labdát. Aztán leültek a málnákkal teli kosarak mellé, és falatozás közben elmeséltek nekik mindent.
Miután mind a négy medve jóllakott, naplementéig teleszedték az összes kosarat.
Éppen végeztek, amikor a tisztás felől hangokat hallottak.
– Ott veszett el! – kiáltotta egy kisfiú a papájának. – Berúgtam a fák közé, de hiába kerestem.
A medvék felkapták a kosarakat, és beosontak az erdőbe. Onnan lesték, mi történik.
– Még soha nem láttam igazi embergyereket – súgta Macibocs a macilány fülébe.
– Én is csak mesekönyvben – súgta vissza Maci Saci. Aztán hozzátette: – Biztosan a labdáját keresi.
Macibocs a labdára nézett, rövid ideig töprengett, végül kigurította az erdőszélre.
A kisfiú hamar észrevette a zöld fűben.
– Ott van, ott van! – kiáltozta boldogan, és odaszaladt. 
Szalma Edit illusztrációja
Megvárták, míg a fiú a papájával hazaindul. Akkor ők is elindultak hazafelé.
De még félúton sem jártak, Macibocs kosara már megint üres volt.
– Mennyi málnát szedtetek? – kíváncsiskodott Medvemama, amikor beléptek a házba.
– Sokat! – büszkélkedett a mackófiú.
– De hát a te kosarad üres! Hol a málna?
– Itt! – mutatott a mackófiú a pocakjára.
Akácméz volt a vacsora. Az asztalnál Macibocs részletesen elmesélte Medvemamának a mackókalandot. Mire az utolsó falatokkal is végzett, nagyon fáradtnak érezte magát.
De jóleső fáradtság volt.
Fogat mosott, aztán bement a szobájába.
Medvemama kezébe vette a könyvet, hogy elkezdje az esti mesét. Ám Macibocs annyira álmos volt, hogy amint letette a fejét a párnájára, azonnal elaludt.
Hatalmas málnaszemekről álmodott.
A Macibocs óvodába megy magával ragadó történeteit itt tedd a kosaradba!
Ha pedig tovább olvasnál a kiadványról, ide klikkelj!
