Cerkarajzok festetlenül
Egy igazi ajándékkönyv jelent meg Lackfi János humoros szövegeivel és Agócs Írisz rajzaival. A téma pedig minden, ami első... Ebben az interjúban az illusztrátort kérdeztük a kötet kapcsán, hogy milyen volt megrajzolni az Életem első könyvét, olvass tovább!
Részlet a könyvből- Életem első könyve… Milyen érzésekkel olvastad el Lackfi János kötetét?
- Amikor először olvastam a szöveget, akkor a kisfiam nem sokkal múlt egy éves, és ezek az első nagyszabású események még nekünk is abszolút jelenidejű élményként szerepeltek a hétköznapjainkban. Így nagyon könnyen tudtam azonosulni azokkal az írásokkal, amik már Barnabás életében megtörténtek, és izgalmas, hogy még mindig vannak fejezetek, amik majd csak később kerülnek be nálunk a naplójába.
- Mi volt a fő koncepciód az illusztrációk elkészítésénél?
- Mindig nagy tervem, hogy próbálok valami újat csinálni a saját kereteimen belül. Régóta szeretném továbbvinni a képeimet a minimál felé, vagy a még minimálabb felé :).
Így szerettem volna kipróbálni, hogy meghagyok cerka rajzokat festetlenül is. Nagyon hálás vagyok, hogy bizalmat és szabadkezet kaptam a szerzőtől és kiadótól is. Így csak a kis történet főhőse mindig, aki festve van akvarellel, a körülötte lévő mellékes események és szereplők csak vázlatként jelennek meg.
- Hogyan készültek a képek? Gondolom, Barnabás volt a modelled…
- Mindenképp ő a minta, mozdulatokban is, vagy például abban, hogy elég hosszú ideig alaphelyzet, hogy sosincs két darab zokni egy kisbabán, ez valahogy nagyon eleven él bennem. Illetve még most is állandóan vagy túl sok zokni van egy helyen, vagy túl kevés.
De a koncepció az volt, hogy nem egy bizonyos kisbaba figura szerepel végig, hanem hogy a sok történet sokféle kisgyerekkel megeshet, így minden oldalon más és más szereplő van, más családtagokkal. Egyedül az alvós állatok tartanak ki, ők nagyjából végig ugyanaz a stáb, mert medvéje és nyula biztos mindenkinek van.
- Sejthető, meg facebook oldaladon olvasni is, hogy most neked Barnabás mellett sok „első” élményed van… Miért fontos ez? Te jegyzed valahogy ezeket?
- Sajnos én rettenetesen rossz jegyzetelő vagyok, ez adódik az alap habitusomból is, de abból is, hogy valahogy pont az első évben egyszerűen nem jutottam el napi szinten odáig, hogy egy toll és a napló a kezemügyébe kerüljön, és még írni is legyen időm – arról nem is beszélve, hogy ahhoz a gondolataimat is össze kellett volna szedni, talán ez volt a leggyengébb pont.
De a fontos „első” dolgokat azért akár vissszamenőleg is, de beírtam.
Mert az az igazság, hogy már most sem emlékszem, hogy pl. mikor fordult meg, vagy mikor állt stabilan. Ami működik, hogy a szűk család számára van egy online körlevelezés, és oda szoktam szinte rögtön megírni, ha van valami izgalmas, és onnan visszavezetem időnként a naplójába.
Most már rengeteget beszél Barnabás, és a legviccesebbeket a barátaim számára is elérhetően megírom a facebookon. Eleinte bátortalan voltam ez ügyben, de olyan határozott visszajelzést kaptam, hogy várják az újabb bejegyzéseket, hogy kis gyöngyszemeket megcsillantok. :)
- Kinek szól szerinted ez a könyv?
- Szerintem szól azoknak, akik várják a babájukat, és amíg nem születik meg, addig értetlenkedve olvassák, hogy ne már, ez most miért olyan fontos. Aztán amikor megszületik, akkor meg nem értik, hogy hogy nem szakítják meg a híradót, hogy mindenki megtudhassa, hogy megfordult a bébi. :)
De azt hiszem, hogy minden kisgyereknek, aki abban a korban van, hogy a saját „múltját” kezdi kutatni, és magáról szeretne minél többet hallani. Ez úgy sejtem, hogy elég hosszas időszak olyan két éves kortól talán a kiskamaszig.
- Van-e kedvenc elsőd ebből a könyvből?
- Több van, de az abszolút kedvencem az első sör, amikor is egy lagzi keretén belül apa véletlen a baba cumisüvegébe sört tölt, és később ő issza meg a teát… de mire rájön, a bébi már békésen szundikál. Annyira látom magam előtt az egészet, a sörtől elcsendesült kis babát, aki békésen szunyókál a legdurvább vonatozós lakodalmi hangulatban.
Ha kíváncsi vagy még több elsőre, akkor olvass belőle innen, aztán kattints a könyvért, itt pedig egy interjú Lackfi Jánossal!
