Itt vannak a legújabb Rumini-játék kulisszatitkai
Izgalmas nyomozás a legújabb Rumini-társas, melyet egy hatalmas, gyönyörű táblán játszhatunk. A Szabadítsd ki Ruminit! játszva igazán elmerülhetünk a Rumini-univerzumban, hiszen a klasszikus regények illusztrátora, Kálmán Anna alkotásában gyönyörködhetünk. A fantasztikus játékélményről pedig a játék tervezője, a Pagony Játékkiadó főszerkesztője, Bojti Anna gondoskodott. Ebben az interjúban velük beszélgetünk. Olvass tovább!
A társasjáték tervezője: Bojti Anna
A Kuflikhoz is terveztél már játékokat, nemrég jelent meg egy Babaróka-társasod, most pedig a Pagony egy harmadik ikonikus sorozatához, a Ruminihez kapcsolódó játékot készítettél. A könyveidben viszont az egész univerzumot magad alkotod. Ezzel szemben megköt, vagy éppen felszabadítja a kreatív energiáidat, ha egy már megalkotott világhoz tervezel játékot?
Ebből a szempontból eléggé más a könyvírás és a játéktervezés. A könyveknél leggyakrabban tényleg az univerzum megalkotása az első lépés. A játékoknál általában valamilyen játékmechanikai ötlettel indul a folyamat, a téma pedig később érkezik, majd ideális esetben ez a kettő együtt fejlődik tovább.
Az én játékaimnál nem jelentett nehézséget a tematizálás, sőt kifejezetten élveztem, mivel általam jól ismert és szeretett könyvek alapján dolgozhattam.
Mennyiben hatott a kaland-játék-kockázat szemlélet a Szabadítsd ki Ruminit!-re?
Hát, ez nehéz kérdés! Talán annyiban, hogy a játék maga egy nyomozás (a Pelevári bazárban raboskodó Ruminit kell megtalálni és kiszabadítani), és a megoldás minden esetben más és más. Itt is felfedezni való világ várja a játékosokat (a Pelevári bazár üzletei), akik szabadon dönthetnek, merre mennek, milyen információt gyűjtenek. Emellett varázstárgyakat is használhatunk a kalandunk során, amelyek segítenek minket, vagy épp hátráltatnak másokat.
Rendeld meg itt a játékot!
Mi volt meg előbb a fejedben? A játék mechanikája, vagy az, hogy egy Rumini-játékot szeretnél tervezni, és az ötlethez alakultak a szabályok?
A mechanika. Ezt a játékot még évekkel ezelőtt, a Kuflinyomozók után készítettem. Ott is nyomozunk, de annál a játék folyamán, a 4 kártya felcsapásával állt csak össze, hogy ki a tolvaj. Szerettem volna egy olyan városi nyomozós játékot, ahol a játék elején titokban felcsapott épületet kell felkutatni. A Rókanyomon játék kódfejtős mechanizmusának megismerése továbblendítette a gondolkodást, kódkártyákra kerültek az épületek tulajdonságai. Emellett a hasznos varázstárgyak és különféle szerencsekártyák is komplexebbé és izgalmasabbá teszik a játékot.
A Szabadítsd ki Ruminit! játszható versengő, konfrontatív és együttműködő módban is, sőt a kiegészítő szerencsepaklival még több izgalmat lehet vinni a játékba. Miért fontos számodra, hogy a társasodat többféleképpen is lehessen játszani?
A társas eredetileg versengőnek készült. A szabálya egyszerű, de a nyomozáshoz, az épületek tulajdonságainak átlátásához komplexebb gondolkodás szükséges. Ezért 8 éven felülieknek javasoljuk elsősorban a játékot, de hogy a kisebbek is részt vehessenek, kitaláltam egy kooperatív játékmódot is. Itt a gyerekek akár a szülőkkel vagy nagyobb tesóval együttműködve, az ötleteket, javaslatokat átbeszélve közösen kereshetik Ruminit. Ha pedig a szerencsekártyák is játékba kerülnek, kihúzásukkor különféle városi események történnek, melyektől még inkább a Rumini univerzumban érezhetjük magunkat.
Olvass el egy cikket a társasról!
A társasjáték és a klasszikus Rumini-könyvek illusztrátora: Kálmán Anna
Mennyiben volt más a társasjátékhoz rajzolni Ruminit, mint a könyvekhez?
Ez most nagyon különböző munka volt, mert a társasban a leghangsúlyosabb rész a város, és a szereplők a táblán nem jelennek meg. De magát Ruminit megrajzolni az egyik kártyalaphoz vagy a dobozhoz nem volt más, mint a könyvekhez.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a társas rajzolásánál, és miért?
Az, hogy nagyon korán kiderült, hogy a sok fontos kis részlet miatt ha egyetlen képben szerettem volna megrajzolni a táblát, akkor az olyan nagy kellett volna, hogy legyen, hogy nem tudtam volna beszkennelni. Emiatt az a kép, ami most a táblán van, igazából öt darabból áll, amiket ahogy készültek, Photoshopban illesztettem össze. Így könnyebben tudtam egy-egy részt megrajzolni. Másrészt pedig ahogy haladtunk előre a munkában, Bojti Anna folyamatosan ellenőrizte, hogy együtt tud-e működni a kép a játék érthetőségével, és kiderült néha, hogy nem. Ez annyit jelent, hogy a köztes próbajátékok alatt az látszott, hogy a képből nem egyértelmű, hogy a játékban mi fontos és mi nem az. Ilyenkor a módosításokat is egyszerűbb volt a kisebb egységeken megcsinálni, mintha egy nagyon nagy képet kellett volna egyben kezelni.
Milyen technikával dolgoztál?
Először ceruzával megrajzoltam, aztán akvarellel festettem mindent. Utána a kész képet beszkenneltem, Photoshoppal eltüntettem belőle a véletlenül beszkennelt radírmaradványokat és szöszöket, és ha a tábla egyik darabja volt, beillesztettem a helyére a teljes képben.
Te játszottál a társassal? Ha igen, hogy tetszett?
Nem, sajnos még nem játszottam vele, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
