Boldog szülinapot, Bogyó és Babóca!
Mi is nehezen hisszük el, de így van: idén húsz éve jelent meg az első Bogyó és Babóca-kötet a Pagonynál. A siker azóta is töretlen, a gyerekek rajonganak Bartos Erika történeteiért. A szerzővel készült jubileumi interjút alább olvashatjátok.
20 éve jelent meg az első Bogyó és Babóca-könyved, azóta folyamatosan alkotsz. Változott valamit 20 év alatt az olvasóközönség, másképp kell a gyerekekhez szólni most, mint akkor? 
20 éves a Bogyó és BabócaA világ sokat változott az elmúlt 20 év alatt. Amikor elkezdtem a pályámat, a kétezres évek elején Magyarországon még gyerekcipőben járt az internet, a közösségi média – ami iWiW névre hallgatott – épp születendőben volt, nekem mobiltelefonom sem volt akkoriban. Mára felgyorsult a világ, százszor erősebbek a kommunikációs és vizuális ingerek, hatalmas az információáramlás. Ennek ellenére az a világ, amiben én jól érzem magam, mégis egy állandóságot képvisel. A gyereklélek az én tapasztalataim szerint ma is épp ugyanolyan kedves, pozitív és érdeklődő, mint régen. Sokan mondták nekem, hogy a könyvek ideje lejárt, de ezt megcáfolhatom. Abban a korosztályban legalábbis, akikhez én szólok, nincs párja a könyvnek, egyetlen digitális eszköz sem tudja felvenni a versenyt azzal a bensőséges élménnyel, amikor a kisgyerek és a szülő összebújik, együtt nézegetnek egy könyvet, megbeszélik a felmerülő kérdéseket, megállnak, és hosszan időznek egy-egy képnél. A mesekönyvolvasásnak részben maga a mese a lényege, de szerintem nagyobb részben arról a meghitt állapotról szól, amit egy mesekönyv megteremteni képes. Ezek a percek aranyat érnek, nem hiszem, hogy volna boldogabb érzés annál, mint amikor a szülő a gyermekével, gyermekeivel eggyé válva belekezd az esti mesébe, és lezárja a napot.
Első rajzom Bogyóról és Babócáról, 2003.A legkisebbek világa univerzális szépséget, tisztaságot hordoz, nem csupán időben állandó, de térben is. Sok nyelven megjelentek már a műveim, több országban volt lehetőségem találkozni az olvasókkal, és mindenütt ugyanazt a nyitottságot éreztem: a török gyerekek ugyanott nevetnek, mint a magyarok… Egyre több körülöttünk az agresszió, úgy tapasztalom, hogy a legkisebbeket megnyugtatja az az agressziómentes sziget, amit a műveim nyújtanak.
A gyerekek imádják a könyveidet. Megosztanál velünk egy-egy különösen kedves történetet, amikor közvetlen visszajelzést kaptál a gyerekektől? 
Olvasóktól kapott rajzok, levelekAnnyi emléket őrzök, hogy ha csak ezt az egyetlen kérdést kapnám, akkor is napokig tudnék mesélni, olyan hosszan, hogy senki sem olvasná el. Ugyanakkor nehéz erről beszélnem, mert nincsenek szavak, hogy elmondjam, mennyire szép érzés, mennyire megtisztelő, hogy sok éve kaphatom a szeretetnek ezeket az odaadó darabkáit, gyűjtögethetem a szívemben, mint sok igazgyöngyöt. Ez a valódi értelme a meseírói pályának.
Sok gyerekrajzot kapok, amik mindig megdobogtatják szívemet, aligha létezik kifejezőbb alkotás a gyerekrajznál. Fotókat is küldenek a családok, az utóbbi években főként a Brúnó-sorozat kapcsán, megosztják velem, hogy ők is felkeresték a könyvekben szereplő helyszíneket. Boldogan látom ezt, hiszen éppen ez volna a Brúnó-sorozat értelme, örülök, ha célba ért. Óvodák és gyerekkórházak falaira is felkerülnek a figuráim, ez is a szeretetteljes visszajelzések egyike.
Sok apró mozzanat is eszembe jut: nemrég egy kislány közölte velem, hogy orvos lesz, mert olyan akar lenni, mint a Gyógypuszi-könyvekben Brummbrumm doktor, aki mindenkinek segít. Megölelt, és néhány pillanatig úgy éreztem, megáll az idő. Eszembe jut egy szavalónap is, ahol nagyothalló és siket gyerekek szavalták a verseimet. Lélekemelő volt. De eszembe jut egy kerekesszékes kisfiú is, aki nemrég a Bogyó és Babóca történetekből a kerekesszékes Holdbogár meséjét szóról szóra elmondta nekem; folytak a könnyeim… Eszembe jut egy daganatos betegségből meggyógyult kislány, aki egy fotóalbumot hozott nekem a gyógyulásáról, és elmesélte, hogy a daganatos gyerekeknek szóló Bátorságpróba könyv mennyit segített neki. Egy ilyen találkozás minden erőfeszítést visszaigazol. Talán nem is tudják a kicsik, a szüleik és nagyszüleik, hogy milyen sokat jelentenek nekem azok a szép gesztusok, amit időről időre kapok tőlük. Sosem tudom ezt eléggé megköszönni. Ma már nem ritka az az eset sem, hogy fiatal szülőkkel találkozom, akik gyerekként forgatták a könyveimet, ma pedig már a saját gyermeküknek olvassák ezeket. Ilyenkor végképp nehéz megszólalnom zavaromban, erre nem lehet felkészülni. Több módon igyekszem viszonozni az olvasóktól kapott biztatást, ezek közé tartozik az óvodákat támogató rendszeres csomagakcióm, mely már tíz éve fut. 
Richy Zsolttal Japánban a Nemzetközi Animációs FesztiválonNem csupán gyerekektől, szülőktől és nagyszülőktől kaptam végtelenül kedves visszajelzéseket, de olyanoktól is, akiket példaképemként tisztelek. Ilyen volt Richly Zsolt is, a Kockásfülű nyúl rajzolója. Ő mondta a meséimről 2011-ben: „Többféle meseíró létezik. Van olyan, aki valójában felnőttekhez szól történeteiben. Van olyan is, aki lehajol a gyerekekhez, mégis a távolból, felnőttként szól hozzájuk. Bartos Erika azonban nemcsak lehajol a gyereksereghez, hanem közéjük guggol, szinte eggyé válik velük, minden porcikája együtt rezonál a mesét befogadó legkisebbekkel.”
Nehéz megfogalmazni, hogy mitől lesz lelke egy mesének. Kányádi Sándor költőnk – akivel még volt szerencsém találkozni – mondta egyszer a gyerekeknek és felnőtteknek szóló versek közötti különbségre azt az ügyes hasonlatot, hogy az asztalosmester épp úgy készíti el a gyerekszéket, mint a felnőtt székét, de a gyerekszékbe belefarag egy csöpp lelket is. Ráfarag egy holdat vagy egy tulipánt, vagy lefesti vidám színekre. Hát így vagyok én is a legkisebbeknek szóló történetekkel, mindig „beleszövök egy csöpp lelket” is.
Meseprogramokat is tartasz, járod az országot, rengeteg gyerek és szülő lelkesedik a programokért. Úgy tűnik, a meséidnek közösségteremtő szerepe is van. Szerinted miért mennek ennyien ezekre a programokra? Mi történik ott, ami ennyire nagy hatással van a kicsikre? Mire van szükségük, amit ott megkapnak? 
Meseprogram Felvidéken, 2023.Sok meseprogramot tartok, ezek mindegyike szép élmény. Az ország közeli és távoli pontjaira is elutazom, jó érzés találkozni a könyveimet forgató kicsikkel, szüleikkel, óvónőkkel, könyvtárosokkal. Sok meghívást kapok határon túlról is, nemrég gyönyörű élményben volt részem Pozsonyban, ahol Bogyó és Babóca rajzkiállítást is rendeztek a helyi gyerekek műveiből. Ezeket a programokat úgy állítom össze, hogy maximálisan igazodjon az óvodás korosztály befogadóképességéhez mind időben, mind tartalmában. Több történetet is mesélek ilyenkor, általában van közötte teljesen új, de régi, jól ismert mese is. Közben kérdezgetem a kicsiket, bevonom őket, fejtörőzünk, együtt számolunk vagy éneklünk. A meseprogram végén dedikálok, ha hoznak otthonról könyvet. Ez a rész szívmelengető, hiszen ilyenkor mindenkivel van lehetőségem néhány szót váltani személyesen.
Eszembe jut számtalan kedves pillanat, amikor a legkisebbekkel elbeszélgetek, sok tündéri kérdés, párbeszéd, ami 2-3 évesekkel lezajlik, amikor megölelnek, amikor elmesélik, hogy kismacska született otthon, beteg volt a kistesó, kinyílt az ovi kertjében a tulipán, ki hány éves, kinek mi a jele az óvodában, hol jártak kirándulni… 
Meseprogram Pápán, 2024. áprilisVagy amikor megmutatják, milyen szépen pörög a szoknya, milyen ügyesen tudnak szavalni, kibújt egy újabb fogacska, én pedig boldogan végighallgatom, és megdicsérem valamennyiüket. Ezek a percek minden türelmet megérnek, a kisgyerek ilyenkor az élet legapróbb, számára legfontosabb részleteit osztja meg velem. Mindenkinek írok és rajzolok valamit a könyvébe, amit szeretne.
Nagyon sokféle stílusban alkotsz. Bogyó és Babóca már húszéves, de nemrég jelent meg a két Gyógypuszi-könyv, és a városjáró Brúnó-könyvek mellett segítő könyveket, versesköteteket, felnőtteknek szóló építészeti könyveket is írsz. Van kedvenc műfajod?
Bogyó és Babóca szakácskönyvA legkisebbek jóindulatú, érdeklődő világa áll hozzám a legközelebb, ebben szeretek leginkább elmélyülni. A Bogyó és Babóca-sorozat szívügyem, itt számtalan témát tudok érinteni, ami a bölcsődés-óvodás korosztály mindennapjaiban fontos. Minden figurának egyéni jellemet szőttem, egyedi házat terveztem. A történetek a legkisebbek örömeit, nehézségeit és konfliktusait dolgozzák fel. Sok nehéz kérdést, csúfolódást, irigységet, félelmet, alvásproblémát, bűntudatot is körbejártam, de érzékenyebb témákat is érintettem: a Csillaglány című epizód a legszebb elmúlásról szóló történetek között is helyet kapott. Több kézműveskedéshez ötleteket adó könyvet, sőt szakácskönyvet is készítettem, mert az óvodás éveknek elemi része a kreativitás. A Bogyó és Babóca sorozathoz persze ma már szervesen hozzátartozik a bábozás, a diafilm és a rajzfilm is, amit a Kedd Animációs Stúdiónak köszönhetek. 15 éve viszik filmre az újabb és újabb történeteimet, gondos munkával, hozzáértéssel, szeretettel.
Bogyó és Babóca gyufásdobozok, kézműves ötletek egyikeA Bogyó és Babóca sorozaton túl az utóbbi évek megjelenései közül a Születés – Elmúlás könyvpár az egyik kedvencem, az élet alfája és ómegája. A szülővé válás egy örök iskola. Általában úgy gondoljuk, hogy a felnőtt tanítja a kisgyereket, de én ennek az ellenkezőjét is igaznak tartom, szerintem a felnőtt legalább annyit tanulhat a kisgyerektől. A kisgyerek pozitívan tartja a lelket, tiszta iránytűt tart elénk, átrendezi a prioritásokat. Amint szülővé válunk, a baba lesz a legfontosabb igazodási pont.
A Segítő könyvek egy különleges szeletét adják az életemnek. Ezekben a könyvekben komoly nehézséggel küzdő, súlyos betegségekben szenvedő gyerekeknek igyekszem segítséget adni. Mesébe ágyazva magyarázom el, hogy mivel jár az adott állapot, milyen út vezet a gyógyuláshoz. Sok munkám, odafigyelésem fekszik ezekben a könyvekben, készült már segítő könyv a szívbeteg, daganatos, leukémiás, autista, szervátültetett, shunt-ös és fogyatékkal élő gyerekeknek is.
A Gyógypuszi-könyveket szintén óriási szeretettel írtam. Másfél évig dolgoztam a két köteten, melyekben a leggyakoribb gyerekbetegségekről esik szó, olyanokról, amin minden óvodás átesik. 
Budapest titkaiNagy örömmel készítem a Brúnó-sorozatot is, ezek a városjáró könyvek visszacsatolnak engem az eredeti építészmérnöki-statikus szakmámhoz, amit rajongásig szerettem. A matematika, statika témakörét imádom, de az építészet ennél is százszor sokrétűbb. Azért választottam az építészmérnöki szakmát, mert egyszerre reáltudomány, a számok világában mozog, de alkotóművészet is, hiszen van egy szubjektív, esztétikai része is. Az épületeken túl kifejezetten kedvelem a hidakat, különösen azokat, melyek nem csak szépek, de egyben mérnöki remekművek is. Ilyen pl. a Szabadság híd, ami egy briliáns statikai bravúr, függőhídnak látszik, de valójában két konzolos tartó egy befüggesztett kéttámaszú elemmel. Figyelem a mai, új épületeket is, ugyanakkor mindig vonzott a múlt, foglalkoztat a műemlékvédelem, így a Budapest titkai című könyvemben a főváros századfordulós időszakát néztem végig építészeti szempontból, hosszadalmas kutatómunkával. Boldog voltam, hogy a könyv elnyerte a Szép Magyar Könyv Díjat.
A Brúnó-sorozatban a fővárost és a Balatont dolgoztam fel, a Budapest-könyvek elnyerték a Fővárosi Közgyűlés Budapestért Díját, a Balaton-sorozat pedig nemrég megkapta a Balatoni Szövetség Balaton Díját, ezek megtisztelő elismerések számomra.
Elképesztő, hogy folyamatosan alkotsz, nincs szünet. Sosem volt az életedben „alkotói válság”? Töretlen a munkabírásod és kedved? 
Meseprogram a Petőfi Irodalmi MúzeumbanSohasem volt alkotói válságom. Mindig van ihlet, sőt, újabb és újabb ihlet érkezik valami megfejthetetlen forrásból. Vázlatrajzok serege gyűlik folyamatosan az asztal sarkán. Ma is szabadkézzel rajzolok, a rajzasztal a mindennapjaim legfőbb helyszíne. A legkisebbeket annyi minden érdekli, hogy sosem lehet kifogyni a témákból. Hogyan is érhetné el az alkotói válság azt, aki újra és újra gyerekek gyűrűjében ülhet, és érezheti azt az inspiráló erőt, ami a kicsik tiszta tekintetéből árad?
Engem pozitív, építő energiák hajtanak, a szeretetteljes alkotás a mozgatórugóm. Kitartóan és elhivatottan igyekszem több, mint húsz éve egy jó ügyet szolgálni, a legkisebbeknek kapaszkodót nyújtani. Bízom benne, hogy a munkám sokaknak hoz örömöt.
Mik a terveid a következő évre? És a következő 20 évre? 
Bogyó és Babóca ajándékcsomagokSok ötletem van, de mindig a következő lépésre figyelek, ahogy Michael Ende Momo című művében mondja Utcaseprő Beppo: „Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni… csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. …Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. Egyszer csak észrevesszük, hogy lepésről-lépésre végigértünk az utcán.”
Nem tervezek tudatosan előre, mindig jön egy új ötlet. Nem figyelem a trendeket, saját kútfőből, egymagam írok és rajzolok.
Most épp egy újabb segítő könyvön dolgozom, ami egy veleszületett genetikai betegséget, a cisztás fibrózist szövi mesébe. Ez komoly elmélyülést igényel, emellett mással nem foglalkozom. De ezután is számos terv várakozik a megvalósításra: megálmodtam egy Balatoni böngészőt, felvázoltam egy sokmesés Bogyó és Babóca könyvet is. Nekikezdtem egy felhőkről, égitestekről szóló új műnek is, ennek első meséje már évekkel ezelőtt elkészült egy rövid animáció formájában. Hosszú távon a városjáró sorozatot is folytatni szeretném, Pécs, Budapest és a Balaton után mesébe szőném Szegedet, Győrt, Egert és még hosszú a sor…
Gondolkodom egy zenei könyvön is, a komolyzene szerves része az életemnek. Valaha a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelhettem, később egy időre a BME kórusához csatlakoztam. A népzene is érdekel, több néptánccsoportnak is tagja lehettem, így egy legkisebbeknek szóló daloskönyv is régóta foglalkoztat, de ez csak a távoli jövő…
A Bogyó és Babóca sorozatot itt találod!
Bartos Erika összes könyvéért klikkelj ide!
